❝𝙇𝙤𝙫𝙚𝙧𝙨 𝘰𝘯 𝘵𝘩𝘦 𝘴𝘦𝘢❞ - ꒰𝙼𝚒𝚗𝙹𝚘𝚘𝚗𝚐 𝚏𝚏꒱ ✓

05

Mint ahogy Mingi mondta, sötétedéskor odamentem a szokott helyhez. Egyedül volt, és úgy tűnt megint nagyon szorong valamin. Kiültem mellé a sziklára. Rám mosolygott, majd a tengerre nézett.

- Szóval, mit akartál mondani ami nekem olyan nagyon kellemetlen lesz? - kérdeztem mivel csak ült és kussolt úgy mint tegnap.

- Nos... Uhm... Azt hiszem... Eléggé meg- megkedveltelek. Úgy értem... Be- Bejössz már egy ideje... - nyögte ki végre nehezen. Még sosem hallottam Mingit dadogni. - Oké ez valahogy szebbnek hangzott a fejemben... - vörösödött el teljesen, amin egy kicsit elmosolyodtam. Azért bevallom, így elég aranyos volt.

- Szóval mostmár nem zavar hogy hal szagú vagyok? - kérdeztem amire azonnal rázni kezdte a fejét. - Hm... Hát és most mi legyen? - támaszkodtam meg hátul és felnéztem az égre. - Miért szeretsz?

- Uhm... Tetszesz és kész. Nem tudom megmagyarázni... - rázta meg egy kicsit a fejét.

- Nos, ha téged ez boldoggá tesz, én benne vagyok. - mondtam végül. Nem mondom azt hogy Minginek nincs esélye, de azért ez elég váratlanul érintett. Ráadásul szinte lehetetlen ez az egész. Én nem vagyok ember.

- Nem úgy volt hogy lányt akarsz? Akivel majd gyereket csinálsz meg ilyenek...

- De igen. Viszont te is csak egy ember vagy. Hamarabb meg fogsz halni amúgy is mint én, ráadásul bele fogsz majd szeretni valaki másba, akiért el fogsz hagyni. - mondtam, mintha ez olyan természetes lenne. Nálunk eleve nincs sok kötődés, ha kapcsolatokról van szó, de ugyanakkor egy kicsit biztos fáj ha elhagynak.

- És ezt honnan veszed olyan bisztosra?

- Az egyik bátyámmal is ezt csinálták.... Azóta egyszer sem jött a felszínre. De ne aggódj, én felkészülök rá és nem fogok csalódni. - mosolyogtam rá, de ahogy látom nem tetszett neki.

Tudom hogy hülyeségnek tartja, de érzem hogy így lesz. Az emberek megígérnék dolgokat, majd azokat megszegik hogy nekik jobb legyen. Mingi is ilyen lesz. El fog hagyni engem mert találni fog egy sokkal jobbat. Ráadásul nem tudok mindig vele lenni, hiszen sellő vagyok, emberként pedig nincs hova mennem. Hamar el fog hagyni... De nincs probléma. Ha nem szeretem meg nem fog fájni, nem igaz?

- Ne mondj ilyet. Sosem foglak elhagyni. Legalábbis addig ameddig élek... Ne gondolj ilyenekre. - karolt át és kicsit közelebb húzott magához. - Ti szoktatok csókolózni?

- Azt sem tudom mi az.

- Megmutassam? - kérdezte amire csak bólintottam. - Csukd be a szemed.

- Miért?

- Csak csukd be. - fogta arcom a tenyerei közé. Megadóan sóhajtottam egyet és tettem amit kért. Egy ideig csendben volt, majd valami puhát éreztem meg az ajkaimon. Egyből kinyitottam a szemem, és kissé meglepődtem hogy Mingi milyen közzel van. Valami felemelőt kéne éreznem? Csak mert ez nem igazán jön be.

- Nem. - toltam el magamtól pár másodperc után. - Ezt ne csináld. Nem tetszik. - töröltem meg a számat egyből.

- Ha ez megnyugtat, én sem szeretek annyira csókolózni. - vont vállat.

- Ha szeretnéd akkor sem hagynám, mert ez egyszerűen BLEH! Minek csináltok ti ilyeneket?

- Nem tudom. - vonta meg a vállát ismét. - Titokban akarod tartani a többiek előtt?

- Nekem mindegy. Bár annyira nem szeretném hogy kérdezősködjenek. Inkább ne mondd el senkinek. - ráztam meg végül a fejem.

- Rendben. - bólintott. - Na de hogyha már így beleegyeztél... - húzott elő egy táskát a háta mögül. Kivett belőle egy törölközőt és rám dobta. - Elviszlek egy randira. - mosolyodott el vidáman.

- Egy randira? - másztam kijjebb egy kicsit hogy az uszonyom se legyen benne a vízbe és törölni kezdtem magam.

- Uhum. Csak enni valamit. Úgyis mondtad hogy nyár vége felé a kedvenc halaidból kevesebb lesz. - mondta miközben próbáltam megszáradni minél gyorsabban. Este sokkal nehezebb mivel a paron hűvös van, de végül csak sikerült. Adott ruhát amiket gyorsan felvettem, és el is indultunk a városba.

Vett egy-egy halat mindkettőnknek, és bár szívesen szóltam volna hogy én egy nap alatt képes vagyok tizet is megenni, nem akartam elrontani a hangulatát. Sosem volt még ilyen jó kedve. Legalábbis nem láttam még. De ha ezt én hozom ki belőle, akkpr boldog vagyok.

- Minek szeded ki a csontját? - kérdeztem mivel azzal tököl már egy ideje. Már a parton voltunk, ahol a homokban ültünk. Ráadásul egész jó hangulat volt.

- Kiszedem a szálkát hogy ne akadjon a torkomon. - szemezgette tovább. Megforgattam a szemeim, majd megfogtam a halat hogy én is egyek. - Egyébként most ember vagy. Szerintem nem fogod bírni lenyelni egybe...

- Nem szoktam egybe lenyelni. Először mindig leharapom a fejét, aztán a többit egybe. Mondjuk szegénynek már nincs feje...

- Hongjoong... A fogaid most rágásra vannak. Tőlem benyelheted a szálkákat, de azért vigyázz.

- Ah... Talán igazad van. Komolyan örülök hogy nem ember vagyok. - szedtem én is szét a halat ahogy Mingi. Kissé nehéz volt, de segített ha nagyon béna voltam.

Miután mindketten megettük, még egy kicsit sétálgattunk a parton. Mingi kissé bátortalan volt, de ettől függetlenül sokat fogta a kezem. Az emberek mindig ia furcsák voltak számomra furcsa szokásokkal. Nálunk például az is ritka, hogy egy gyerek után a szülők együtt maradnak. Csoda hogy anyámat még néha látom itt. Már rég leléphetett volna, de valamiért továbbra is ragaszkodik apámhoz. Talán beleszeretett. Mi bárkivel szaporodunk, de csak egy igaz párt választunk. Mondjuk nem különösebben érdekel hogy mit csinálnak. Mindenki elvan foglalva azzal, hogy egyáltalán túléljen minden egyes napot a tenger mélyén.

Minginek ez az álma lehetetlen, hogy vele legyek. Emberré tudok változni, de nem tartozom közéjük. Amint ezt felismeri ő is, és hogy nem megy simán az egész, el fog hagyni. Kár hogy kedvelem. Egész jó pár lenne belőle ha sellő lenne. Vagy én ember... De mindenesetre, nem szabad túlságosan megszeretnem. Nem szeretnék csalódni benne.

~~~

♡R