𝙰𝚌𝚒𝚍 𝚁𝚊𝚒𝚗 - [𝙼𝚊𝚡 𝚅𝚎𝚛𝚜𝚝𝚊𝚙𝚙𝚎𝚗] *𝙱𝙴𝙵𝙴𝙹𝙴𝚉𝙴𝚃𝚃*

[P R O L Ó G U S]

        "Max, jobb, ha most indulsz!". Max felnevetett, amikor Tuuli Kesküla hangja hallatszódott az autójában, az Aston Martin telefonrendszere segítségével vette fel a telefont. "Tudod jól, hogy soha sem hagylak egyedül szórakozni, Tuuls." Válaszolta Max. "Olyan terveim vannak, alig aludtam tegnap éjjel. Még a laptopomon is lerajzoltam őket." Kalandozott el. Tuuli egy a huszonkét éves észt, aki a Verstappen csapatban dolgozott, mint ruha és sisak tervező. Ezen kívül a Red Bull fotósa. Ráadásul nagyon jó. Tuuli Vladmir Rys tanítványaként kezdett, a nyári szünet után pedig szerződést kötött a csapattal. Tuuli szenvedélye a lenyűgöző képek készítése volt. A főnökség hagyta, hogy szerezzen némi ihletet, hogy aztán megtervezze Max pólójának, sapkájának, telefontokjának és egyéb dolgainak dizájnját. Amiket eladott a webáruházában meg egy holland boltban ami Limburgban található.

"Ugye tudod, hogy a szezonnak már egy hete vége, igaz?" Kuncogott Max, amikor balra fordult a lány monacói apartmanja felé. "Ugye tudod, hogy az agyam általában felrobban az ötletektől." Felelte Tuuli. "Tudom, ne aggódj, Tuuls. Öt perc múlva ott leszek." Tuuli elmosolyodott, amikor befejezte a hívást, a fiú által kitalált becenévtől mindig felfelé görbülnek ajkai. Amióta találkoztak, soha nem ejtette ki az 'u'-t a nevében, amikor használja a becenevét, mindig úgy hangzik, mintha 'Tooli'-t mondana, soha sem tudott nem mosolyogni ezen. Hallotta, ahogy kocsija a verandára parkol, majd a motor leáll. Max kiszállt, és a hátsó ajtóhoz indult, tudva, hogy a lány nyitva hagyta. Tuuli volt a legkreatívabb ember, akit ismert. Csodálatos grafikus is volt, és sosem unta nézni, ahogy megtervezi a dolgokat. Egyszerűen elbűvölő volt látni.

Tuuli mindent elmesélt neki az utazásról, amit ezen a télen akart, ez egyfajta bakancslistás kirándulás. Minden olyan helyre elmenni, ahová szeretne. Mondta neki a fiú, hogy ne siessen, még mindig átrakhatja a bakancslistát egy másik nyárra vagy télre, de nem válaszolt erre. Feltételezte, valószínűleg azért, mert nagyon türelmetlen volt. "Szia, Picasso." Mondta Max, szórakozott hangon, papírok terültek el az egész asztalon, a laptopja és jómaga középen, mellette pedig színes ceruzák és még sok más. "Szia!". Csiripelte a lány. Mindig élénk, és kedves lélek volt. Karjával körbe ölelte a nyakát, a fiú örömmel ölelte vissza, habár a múlt héten látták egymást utoljára. Megpuszilta az arcát, kezével pedig a derekát simogatta. A lány kivált a karjaiból, hogy laptopját felé fordítsa.

Minden benne volt, ami ő... Színes, és ugyanolyan kreatív. Tuuli egy túlméretezett pulóvert viselt, ami térdig ért, alatta egy harisnyanadrág, a lábán pedig egy kopott bőrcsizma. Nagyon, nagyon hosszú szőke haja volt, szürkésfehérre festve, egy kontyba volt fogva. Néhány hajszál kilógott ezzel is keretezve az arcát. Az emberek gyakran kérdezték Maxet, hogy Tuuli a barátnője-e, és akkor mindig nevetésben törtek ki. Csak nagyon jó barátok voltak. "Tudom, tudom, tudom, hogy Spa nagyon messze van, de...". Mondta Tuuli, miközben kényszerítette, hogy foglaljon helyet mellé. Max a lány által rajzolt sisaktervet tanulmányozta, felülnézetről és mindkét oldalról. A védjegy oroszlánja volt a tetején, a narancssárga szín betelítette sisakját különböző árnyalatokban. Hátoldalán az Eau Rouge-t rajzolta, ami eltűnt a belga Ardenben.

"Ez csak egy koncepció, de engem annyira inspirált, én...". "Tuuli, ez csodálatos." Szakította félbe mosolyogva Max. "De nem kellene csomagolnod a bakancslistás utazásodhoz? Mindig másnak dolgozol. Megérdemled a pihenést." Tuuli mosolya kissé lejjebb ment, majd lecsukta laptopját. "Az csak egy kisebb kellemetlenség volt." Válaszolt a lány. "Egyébként kinyomtattam néhány Abu-Dhabis képet, ott van a boríték... Valahol". Nevetett fel, miközben az asztalon lévő papírhalomra mutatott. "A húgod újakat kért a szobájába." Tuuli hátat fordított Maxnek, miközben elment kávét főzni. Max kuncogva kutatott a papírok között, pár boríték azonban a padlóra esett. Leguggolt, hogy felvegye őket, feltételezve, hogy azt kell elvennie, amelyiken kacskaringós kézírással volt felírva a húga neve.

Max szeme megakadt egy másik borítékon, pillanatig azt nézte. Nem akart gonosz lenni és beletúrni az orrát Tuuli postájába, de a monacói Grace Princess nyilvános kórház logója felkeltette figyelmét. "Tuuli, mi ez?" Kérdezte halkan, ujjaival a karját súrolta, amikor a konyhában ment. Tuuli égkék szemével a kezében lévő levélre nézett. "Ez az a kisebb kellemetlenség". Harapta meg az alsó ajkát. "Ha akarod, elolvashatod." Válaszolta. Max egy pillanatig habozott, de végül kinyitotta, és kivette a lapot. A lélegzete elakadt, és érezte, ahogy az egész világ forog, amikor elolvasta az első sorokat.

Kedves Ms. Kesküla.

Ezt a levelet azért írjuk Önnek, hogy tájékoztassuk a november 19-én elvégzett teszt eredményeiről. A diagnózis: mastitis carcinomatosa. Ez a mellrák egyik nagyon ritka formája. Egyeztessünk egy időpontot, hogy beszéljünk a szakembereinkkel.

Credit to curvaparabolica

Halihó mindenkinek!

Megint mibe vágtam bele te jó ég. Lassan az egész mezőnyön végig megyek fordítás szempontjából. XD 

Na de, ez most egy teljesen más stílusú könyv, amit eddig csináltam. Így arra gondoltam "miért ne? Egyszer élünk". ☺ Talán Maxy pont az az ember, akihez a legjobban illik, itt minden IS lesz, de nem árulok el semmit. 😏

Remélem tetszeni fog nektek ez az alkotás is, boldogságban és szomorúságban nem lesz hiány. 😘

Legyen szép napotok! 💙

Puszi-J