𝙰𝚌𝚒𝚍 𝚁𝚊𝚒𝚗 - [𝙼𝚊𝚡 𝚅𝚎𝚛𝚜𝚝𝚊𝚙𝚙𝚎𝚗] *𝙱𝙴𝙵𝙴𝙹𝙴𝚉𝙴𝚃𝚃*

0.7 || peaches & beaches

        "Hé, Tuuli". Max gyengéden megrázta a vállát. Amikor megérkeztek a miami-i tengerpart lakásukhoz, Tuuli vicces pózban feküdt el az ágyon, majd elbóbiskolt, amikor a fiú magára hagyta, hogy megnézze a fürdőszobát. Hagyta pihenni, feltételezve, hogy aludnia kell egy kicsit. Közben vett élelmiszert az elkövetkezendő két napra, utána kipakolt bőröndjéből, így békén hagyta. "Hmm?". Hümmögött, és érezte, ahogy ujjai az arcát simogatta. "Este van, gondoltam biztos fel akarsz kelni." Kuncogott, amikor a lány a hátára fordult, és megdörzsölte a szemét. "Miből gondoltad ezt?". Nézett rá Tuuli mosolyogva. "A turista éned miatt". Mondta Max. "Jó meglátás". Válaszolt a lány, majd felült, és megigazította a haját. "Mennyit aludtam?" Kérdezte, a fiú pedig a csuklója körüli órára nézett. "Körülbelül öt órát". Vonta meg a vállát. "Elmentem kajáért." Hozzátette.

"Oh, remek". Tuuli átlendítette lábait az ágy szélén, kinézett az ablakon, amely lenyűgöző látványt nyújtott az óceánra. "Még mindig meleg van kint?" Kérdezte, Max pedig bólintott. "Eléggé meleg, a farmert egy rövidnadrágra cseréltem." Mutatott a fiú csupasz lábaira. "Akkor én is ezt teszem." Mondta Tuuli, és a bőröndje után nyúlt. Max kiment, hogy nyugodtan át tudjon öltözni. Amíg ezt teszi, addig Max a tágas nappaliba sétált, ahol a telefonja töltődött. Édesanyja és húga felvette vele a kapcsolatot, hogy egy kis családi beszélgetést tartsanak. Elmondta nekik, hogy mit csináltak ma, meg hogy mit tevékenykedett, amíg Tuuli aludt. Sophie örült, hogy a lány időt szakított a pihenésre, és büszke is volt fiára, hogy ilyen jól vigyáz rá. Tuuli mindannyijuknak sokat jelentett. "Kimegyünk a szabadba?". Tette fel a kérdést Tuuli. Amikor lejött, egy farmer rövidnadrágban volt, abba egy laza pólót bújtatott, lábain pedig egy szandál volt.

Max látta, hogy kissé felfrissült, haja most félig felfelé áll, hogy ne menjen az arcába. De a hosszú, szőke hajszálak még mindig hullámzottak a vállán, majdnem a derekáig. Arcán most az egyszer nem volt smink, de mégis hihetetlenül szép volt. "Igen, persze". Elmosolyodott, a lány magával vitte a telefonját, és a nadrágja hátsó zsebébe nyomta. Max is elvitte az övéjét, kinyitotta a bejárati ajtót, majd bezárta mögöttük. "Lent van a strand". Rámutatott egy kis útra, ami arra visz. Biccentett, a szeme előtt lévő napszemüvegen keresztül a nap még mindig úgy tűnt, mintha nagyon fénylene. Azonban csak elkezdett nyugodni az óceán horizontja felé. "Valójában sokkal jobban szeretem ezt a hőmérsékletet." Vallotta be Tuuli nevetve. "Megszoktam a hideg időjárást, mivel a téli ünnepeket általában az orosz határ közelében töltjük, de New Yorkban jég hideg volt." Tette hozzá Tuuli, amitől Max felröhögött. "Ez határozottan sokkal jobb. De mostantól a nap felé utazunk, igaz?"

"Igen". Felelte Tuuli, és elindultak a tengerparti homok felé. "Nagyszerű". Sóhajtott fel Max, erre a lány felkacagott, miközben a válla fölött ránézett. A strand üresen is jó volt, mivel ez elsősorban az itt bérelt lakások privát területei. "Kicsit odébb van egy őrtorony". Említette Max, és a távolba mutatott. "Oh, csodás". Mondta, szemével a kék óceánt nézte, amely hullámokban ért a homokhoz. "Figyelj csak, mit mondott a hullám a másik hullámnak?". Kérdezte Tuuli, és oldalról pillantott rá tudva, hogy mindenesetre ez egy buta vicc lesz. "Fogalmam sincs". Mondta. "Semmit, csak hullámzanak." Mondta Tuuli nevetve, Max megforgatta a szemét, ezzel is bevallva, hogy egy kicsit vicces volt. Meglökte az oldalát, mire a lány felsikoltott, majdnem beleesve a sűrű homokba, aztán megfordult, hogy visszalökje. Közben odaértek az őrtoronyhoz, felmentek a lépcsőn, ami a tetejére vitte őket. Körülbelül tizenöt méter magas volt, gondolta Tuuli.

Itt kicsit erősebben fújt a szél, Tuuli elővette a telefonját, hogy néhány képet készítsen a lenyűgöző látványról. Max nekitámaszkodott a fém korlátnak, kicsit előre dőlt, amikor a lány épp egy panorámaképet akart csinálni. Ez nevetésre késztette Tuuli-t, valószínűleg a képen látszódni fog, hogy megmozdult. "Gyönyörű itt". Mondta Tuuli. "Teljes mértékben". Felelte Max, majd ránézett, amikor levette a napszemüvegét. A nap már lenyugodott, az eget narancssárga és rózsaszín pasztellek színezték, egy kis sötét vörössel, ahogy a nap az óceánba merült. Max a lány szemébe nézett, olyan ragyogó, élénkebb kéknek tűnt, mint a sajátja. Érezte, hogy a szíve kihagy egy ütemet, amikor tekintetük találkozik, és a tervező rámosolygott. "Hoztál valamit vacsorára, vagy elmegyünk valahova enni?". Kérdezte Tuuli, ahogy ment le a lépcsőn, így ismét a strandra jutnak. "Rájöttem, hogy a kertben van grill meg minden, így hoztam grillezni valót". Felelte Max.