𝙰𝚌𝚒𝚍 𝚁𝚊𝚒𝚗 - [𝙼𝚊𝚡 𝚅𝚎𝚛𝚜𝚝𝚊𝚙𝚙𝚎𝚗] *𝙱𝙴𝙵𝙴𝙹𝙴𝚉𝙴𝚃𝚃*

0.9 || howdy texas

Tuuli szomorú volt, amikor össze kellett pakolniuk a cuccaikat. Visszatértek az egynapos havannai hajó útjukról, így ideje volt a következő városba indulni. Tuuli említette, hogy meg akarja nézni Texast. Tavaly Austinban a csapattal ment, és imádta az államot, de többet akart felfedezni, hogy belekóstolhasson az igazi texasi, vidéki életbe. "Őrültnek hívhatsz, de ...". "Mindig azt teszem". "Fogd be". Tuuli egy párnát dobott felé, de nevetve kitért előle. "El akarok menni Amarilloba, és ha sikerül egy Aston Martint szerezned, akkor el tudunk kocsikázni a többi államba is, mint egy kis közúti utazás." Javasolta Tuuli, majd egy pillanatra abbahagyta a pakolást. "Vezetni?". Kérdezte Max habozva a távolság miatt. "Csak tíz órára van Amarillotól Phoenix, Arizona. És amint Arizonában érünk, onnan minden elérhető lesz. Kivéve Washington." Max kissé oldalra billentette a fejét. "Csak tíz óra, úgy látom komolyan gondolod." Nem is volt kérdés.

"Ha egyedül lennél, te vezetnél?". Kérdezte a fiú, erre a lány vállat vont. "Valószínűleg buszt választottam volna." Felelte Tuuli, utána becipzározta a hátizsákját. "Repülővel olyan két óra lenne, miért kéne vezetni?". Nyöszörgött Max, a lány kissé duzzogva nézett fel. "Mert az embernek legalább egyszer át kell élnie egy kirándulást az Államokban, kérlek, drága Maximusom". Mondta, a férfi mosolyogva elfordította a tekintetét. "Nagyon, nagyon szerencsés vagy, hogy a legjobb barátom vagy, Tuuls." Mondta Max, a lány felkiáltott, és a karjaiba ugrott. Gyorsan elkapta, lábait a dereka köré fonta, kezeivel pedig a nyakán csimpaszkodott. "Te vagy a legjobb". Mondta Tuuli, erre Max felnevetett, mielőtt letette a földre. "Mindig én vagyok a legjobb, ha megteszem azt, amire kérsz, igaz?" "Akkor is, ha idegesítesz." Tuuli egy puszit lehelt arcára, majd befejezte a csomagolást, hogy berakhassák a poggyászokat az autóba. Mivel Tuuli már tudta, hová akar menni, így megvásárolták a jegyeket online.

Öt órás lesz az út, Tuuli tudta, hogy képeinek szerkesztésével és a Netflix sorozatok behozatalával fogja tölteni ezt az időszakot. Max bezárta a lakást, és a kulcsokat oda tette, ahová a tulajdonos mondta, majd beszálltak a kocsiba. Amikor Tuuli beült, érezte, hogy telefonja rezeg a zsebében, így felvette. "Tere, ema". [Szia anya]. Szólt bele, Max feltételezte, hogy az egyik családtagja az, mert továbbra is észtül beszélt. Hallott a beszélgetésben városokat, amiket már megnéztek, a lány időnként felnevetett, és Max csak hallgatta a gyors nyelvet miközben az autópályán vezetett. "Anyukám üdvözöl". Említette Tuuli, amikor befejezte a hívást, és a táskájába tette a mobilját. Max rámosolygott, a repülőtér felé véve az irányt. "Természetesen mindent tudni akart." Kuncogott Tuuli. "Megértem, a lánya csak egy random csávóval találkozott Amerikában." Ugratta Max, erre a lány lágyan rá csapott a karjára.

"Csak egy srác volt". Gúnyolódott. "Örülök, hogy többet gondolsz rám." Elvigyorodott. "Soha sem mondtam, hogy igen". Válaszolt a lány, és mindketten felnevettek. Max ismét leparkolt a parkolóházban, majd a kulcsokat az őrnél hagyta. Már hívta a miami-s Aston Martinosokat, hogy megköszönje az autót, és kellemesen használták. "Először nézzük meg Amarillo időjárását". Mondta Tuuli, miközben a biztonsági szolgálat felé mentek. Max egyetértően bólintott, majd kis időre elváltak, amikor különböző ellenőrzésekre küldték őket. A bőröndjeiket és a testüket is megvizsgálták, mielőtt továbbjuthattak a kapuhoz. Elég hosszú séta volt odáig, de szerencsére volt elég idejük megtalálni. Max úgy döntött, hogy feltölti a telefonját, és frissíti az oldalait is, később felhívott néhány barátot, akiket értesített az utazásáról. A barátai soha nem találkoztak Tuuli-val, talán egyszer látták Monacóban, amikor eljöttek egy versenyre, de nem beszéltek vele.

Max csodálta, hogy még mindig aggódnak miatta, és úgy tűnik, gondolnak Tuuli-ra, amiért ilyen sokat jelent neki a lány. Mert így van. Nagyon szerette. Dave-t hallgatta, amikor Tuuli a vele szemben lévő egyik széken ült. Kezével a fejét támasztotta kinézve az ablakon, és figyelte, ahogy a repülőgépek fel és le ereszkednek a Miami repülőtér kifutóján. A szíve kihagyott egy újabb dobbanást, és szinte érezte, ahogy a tenyere izzadni kezd. Mintha a négyéves énje megkérdezné a szomszéd lányt, hogy akar-e a barátnője lenni. Arca felforrósodott a gondolattól, hogy Tuuli a barátnője. A mellkasát most meleg érzés töltötte el, kissé megijesztette, hogy tetszett az ötlete, miszerint Tuuli az övé. "Max?". A vonal túloldalán egy hang keltette fel a gondolataiból, majd megrázta a fejét. "Ja, ja. Ik ben er nog". [Igen igen. Még itt vagyok]. Max válaszolt, és elfordult Tuuli-tól, hogy a beszélgetésre összpontosítson.