𝙰𝚌𝚒𝚍 𝚁𝚊𝚒𝚗 - [𝙼𝚊𝚡 𝚅𝚎𝚛𝚜𝚝𝚊𝚙𝚙𝚎𝚗] *𝙱𝙴𝙵𝙴𝙹𝙴𝚉𝙴𝚃𝚃*

0.8 || havana

Max várt, amíg Tuuli előveszi a táskáját. Megállt, hogy kibányássza a napszemüvegét és a telefonját, majd visszanézett a fiúra. "Valóban egy ilyen kis sétányon kell mennünk abba az izébe?". Kérdezte Tuuli szkeptikusan felnézve a rendkívül magas és széles hajóra. "Igen, Tuuli." Nevetett fel Max. "Meg akarod fogni a kezem?". Kötekedett, a lány erre felhúzta az orrát. "Igazából, igen. Szenvedj a félelmemtől, amikor kettétöröm a kezed." Csattant fel Tuuli, Max csak mosolyogva megrázta a fejét. A szíve kihagyott egy kis dobbanást, mikor érezte, ahogy ujjai végigcsúsznak az övén. Nem hitte, hogy komolyan gondolta. Max elébe ment, amikor sorba álltak, hogy feljussanak a hajóra. "Egyszerre virulok és remegek". Mondta Tuuli, miközben a bejárathoz értek, majd pár személyzetes srác és lány kedvesen üdvözölte őket. Végigvezették őket a folyosón, aztán valamilyen recepción kötöttek ki, ahol megtudták a szobaszámukat és a kulcsaikat is megkaphatták.

"Nem a víz alatti részen vagyunk, ugye?" Kérdezte Tuuli, miközben tanulmányozta a személyzet által kapott hajó rajzot. "Nem, nem ott vagyunk". Válaszolta Max, amikor lifttel mentek, igen, van egy lift a hajón, az ötödik szintre, ahol a szobájuk volt. "Nem vagyunk messze a fedélzettől." "Hála Istennek". Sóhajtott a lány, erre a férfi kuncogott. Végigmentek az emeleten, hogy megtalálják a szobájukat a folyosó közepén, majd Max kinyitotta az ajtót. "Oh, ez nagyon luxusosan néz ki." Lepődött meg Tuuli, hiszen a jegyek nem voltak olyan drágák. "Azt hiszem, ez az óceánjáró a világ minden tájára megy." Mondta Max, emlékezve a hajó nevére, hiszen már hallott róla korábban. "Hmm". Hümmögött a lány, utána lerakta hátizsákját az ágyra. "Várom a naplementét." Mondta felemelve a fényképezőgépét, és összevonta a szemöldökét. "Nem sokára eljön". A fiú elmosolyodott, és az órájára nézett.

A hajó egy óra múlva indult, az éjszaka közepén fognak megérkezni Havannába. Reggel nyolcig maradhatnak a hajón, és reggeli után leszállhatnak, hogy felfedezzék a várost. A hajó éjfélkor fog menni vissza Key Westbe. "Havanna, oh na na". Énekelt Tuuli, miközben kicsomagolta fényképezőgépének lencséit, Max közben mosolyogva figyelte őt. A fedélzetre mentek, hogy megnézzék, hogyan hagyják el Key West-et. Tuuli a korlátra kapaszkodva leste a métereket, ahol a tenger volt. "Furcsa, hogy a víz képes egy ilyet elbírni." Mondta hirtelen, majdnem kiugrott a bőréből, amikor megszólalt a hajó kürtje, Max meg majdnem összeesett a nevetéstől. "Nem erre vagyok felkészülve. Kapitány, forduljon vissza, kérem". Integetett mindenkinek Tuuli. "Nyugodj meg, majd megszokod. Olyan ez, mint az első repülésed." Mondta Max, és könyökét a korlátnak támasztotta.

"Voltál már hajóúton?" Kérdezte Tuuli, a fiú biccentett. "Északon, ilyen norvég típusún". Mondta Max figyelve, hogyan veszi el haját az arcából, amit a lágy szél fújt oda. "Egy drága utazás volt, az  apám barátnője akarta, mielőtt dobta volna". Megrázta a fejét. A lány tekintete ellágyult. "Úgy érzem anyukád volt az egyetlen, aki egy kicsit tudott bánni vele." Max bólintott. "Ez teljesen igaz, de végül túlságosan különböztek egymástól. A húgommal nem mellesleg egyikkőjüket sem részesítjük előnyben. Szeretem anyámmal tölteni az időt egy nap erejéig, vagy elmegyek a szülővárosomba meg ilyesmi. De imádok apámmal is lenni, folyamatosan tudok tanulni tőle." "Tudod, hogy szeretem édesanyádat." Tuuli elmosolyodott, most a vállára terelte a haját. "Ő is szeret téged. A családunk része lettél, nem igaz?" Kuncogott. "Légy büszke rá". Tuuli felvonta az állát, majd Max mosolyogva magához húzta.

Aznap este megvacsoráztak a hajón, és Tuulinak el kellett ismernie, megszerette az utazást. Végül elfogadta, hogy a hajó nem fog elsüllyedni. A fedélzet otthonos volt, színes izzók lógtak az asztalok között. A távolban lévő lenyugvó nap volt a legpozitívabb dolog, amit a lány érzett. Max ránézett, amikor sült krumplit mártott a majonézbe. Haja még mindig a vállára hullott, a highlighter mintha ragyogott volna az arcán. Furcsa érzés keletkezett a mellkasában, inkább lenézett a tányérjára, hogy figyelmen kívül hagyja. Max mély levegőt vett, mielőtt belekortyolt volna sörébe. Vissza rakta a poharat az asztalra, amikor üres lett. "Mi a célod a következő szezonban?" Kérdezte hirtelen Tuuli, kristályos szemekkel nézve a fiúra, ami úgy csillogott, mint a világegyetem legfényesebb csillagai. "Győzelem". Válaszolt egyszerűen. "Hiszel a Hondában?" Kérdezte válaszul, bár semmi köze nem volt a mérnöki munkához, mégis sokat tudott róla.