Max eltakarta a szemét a ragyogó napfény miatt, ami a szobájuk nyitott függönyén keresztül sugárzott. Megint becsukta íriszeit, aztán a másik oldalára fordult, az éjjeliszekrényét tapogatta, hogy meglelje telefonját és ellenőrizze az időt. Nem rég múlt el nyolc. Ásítozott, utána nyújtózkodni kezdett, lassan hozzászokott a világossághoz. Visszagördült az ablak felé, látta, hogy Tuuli már ébren van. Nem szólt semmit, csak nézte, ahogy a lány rajzol. A papíron lévő ceruza halk hangja töltötte be a szobát, ha nagyon figyelmes volt. A tervező a kilátásra nézett, amit az ablakok kínáltak. Az épületek tetején levő hó, és New York többi részén kis szivárványok láthatóak a nap sugarai miatt. Max sejtette, hogy az Empire State buildinggel együtt rajzolja a kilátást.
"Tere hommikust, Max. Hát felébredtél." [Jó reggelt]. Mosolyodott el Tuuli, amikor rá tekintett, és látta, hogy ébren van. "Mhm". Hümmögött, még mindig gondolatai között barangolt, szemével a rajzra összpontosított. Max az őket körülvevő csendben tanulmányozta a nőt, a haja még mindig vizes, és a hátán lóg. Feltételezte, hogy már lezuhanyozott, túl csendes lehetett, vagy csak a fiú volt nagyon kómás tegnap este. "Megnézhetem?". Kérdezte meg végül kicsit felülve. Max megborzongott a hűvös levegőtől, amint a meztelen felsőtestéhez ért, de mégis előrehajolt, hogy meglesse Tuuli rajzát. "Persze". Felelte Tuuli, aztán átadta neki a papírt. Füttyentés szaladt ki a száján, amikor megpillantotta, nagyon jó volt. Max tudta, hogy Tuuli elképesztő volt a számítógépes tervezésben, de ezek a rajzok is majdnem ugyanúgy néztek ki, mint a fényképezőgéppel készített képek.
"Nem értem, miért vagy egy Forma-1-es csapatban." Tette le Max a papírt az ágyára, majd felállt. Tuuli vállat vont. "Az autók is a szenvedélyem, ezért úgy döntöttem, hogy ötvözöm az autókat, a rajzolás és a tervezés iránti szerelmemmel." Mondta egyszerűen, mintha mindkettő dolog egyenlő lenne. "Esküszöm, szükséged van egy múzeumra." Remegett meg a fiú hangja, amitől mindketten felnevettek. "Szóval, mit csinálunk ma?" Ismét mosoly került Tuuli arcára, szeme csillogni kezdett, ebből pedig Max sejtette, hogy valamit már tervezett. "Oké, szóval. Ma reggel lementem a lépcsőn, hogy megnézzem a szállodát, meg ilyenek". Max az alsó ajkába harapott, hogy ne röhögjön, hiszen el tudta képzelni, hogy a lány mindenhol körülnéz, és kérdéseivel bombázza az embereket. "Nézd, a recepciós hölgy adta ezeket az aranyos füzeteket, és ma reggel elolvastam őket." Tuuli kinyitotta az egyiket, majd a fiú kezébe nyomta, miközben egyik karját a pólója ujjába bújtatta.
"Van egy turista busz errefelé. Két nap alatt be lehet járni egész New Yorkot. Oda megyünk, és felszállunk." Mondta Tuuli, aztán az ágyáról kezdte leszedegetni a papírjait és a ceruzáit, hogy megigazítsa a bútort. "Ilyen turista félék leszünk". Max felkacagott, amikor befejezte az öltözést. "Vicces lesz". Ujjongott a lány, a férfi bólintott, biztos volt benne, hogy az lesz. "Van néhány stand a hotel környékén, ahol jegyeket árulnak ezekre a buszokra. Már váltottál át eurót dollárra, igaz?" Kérdezte Tuuli, Max biccentett. "Benne vannak a hátizsákomban, beteszek néhányat a pénztárcámba." Felelte Max, majd a lányra várt, aki eközben felhúzta a kabátját, és sapkát húzott a fejére. Kint egyértelműen hideg volt. Magával vitte a fényképezőgépét, amit a táskájába tett, és indulni készültek. "Csináljunk egy közös pénztárcát, vagy valami ilyesmit, hogy ebből vacsorázzunk és ebédeljünk. Egy-egy száz dollárt." Említette Tuuli, amikor a lift felé tartottak.
Max nem szólt semmit, csak vigyorogva nézett rá. "Max, nem fogsz mindenért fizetni." Sóhajtott fel a nő megigazítva a szütyője pántját. "Nem mintha szegény lennék, Tuuli." Mondta. "A pénzt másra is lehet költheti. Mint ahogy mondanád, több pénzre lenne szükséged a temetésedre." Tuuli nevetésben tört ki, mivel ez valóban igaz volt. "Oké, csinálj, amit akarsz". Legyintett a lány, majd belé karolt, amikor kiértek a szállodából. A járdákat hó borította, kissé recsegett a lábuk alatt. Először megreggeliznek, mielőtt megvennék a buszra szóló jegyeket. Max és Tuuli bement egy aranyos pékségbe, ami a hotel közelében volt. A melegség, a frissen sült muffinok és a forró kávé illata lepte el a helységet, amint beléptek. Tuuli-nak tanakodnia kellett, hogy melyik muffint válassza, így Max csak a csokoládésat rendelte neki, valamint egy latte macchiato-t.
YOU ARE READING
𝙰𝚌𝚒𝚍 𝚁𝚊𝚒𝚗 - [𝙼𝚊𝚡 𝚅𝚎𝚛𝚜𝚝𝚊𝚙𝚙𝚎𝚗] *𝙱𝙴𝙵𝙴𝙹𝙴𝚉𝙴𝚃𝚃*
Fanfiction"Life wouldn't be so precious dear, if there never was an end". Ez egy fordítás, @curvaparabolica engedélyével olvashatod magyarul. #1 Translation (2022.06.07.) ❤️ #1 Estonia (2022.06.07.) ❤️ #1 Cancer (2022.06.11.) ❤️ #1 Romance (2022.07.09.) ❤️ #1...