Tuuli a monte carloi kórház váróterében várt. Max délelőtt elment edzeni, így a lány tökéletes okot talált ki, hogy miért nem tud csatlakozni hozzá. Jake jött át hozzá, a tervező pedig nem akarta, hogy még több edzésről maradjon le, mint amennyit már így is kihagyott. Türelmesen várt, kipihentnek érezte magát, miután egy pár napot Max lakásában töltött. Az utazás hihetetlenül sikeres volt, de nagyon fárasztó is, főleg a beteg testének. A napokat vagy az ágyon vagy a kanapén töltötte, hogy szerkeszthesse és felkutassa a képeit, mint eddig. Aztán e-mailt küldött a szüleinek, hogy tudassa velük, hogy megy az élete. Tuuli a kórházi levél szélével játszott, körmeit a papír fölött mozgatta, míg meg nem hallotta a nevét.
"Ms. Kesküla?" Kérdezte egy nővér, akit még eddig nem látott. Tuuli bólintott majd felállt, és követte őt. Ugyanaz az orvos volt ott, akit a műtét előtt látott, meg mielőtt elhagyták volna Monacót a bakancslistás út végett, Dr. Bisset. "Tuuli, Jó napot". Mosolygott barátságosan a nő, amikor intett, hogy üljön le az asztalához. Tuuli visszamosolygott rá. "Hogy van?". Kezdte el az orvos, aggódó homlokráncolással tanulmányozta az arcát. Ez kissé idegessé tette Tuulit, így egyenesen ült, kezét pedig összefonta. "Jól vagyok. Nem szenvedtem a komolyabb fájdalmaktól, egyszer vérzett az orrom, meg a másik mellem kicsit fáj." Magarázta el. Dr. Bisset biccentett, miközben ujjai a számítógép billentyűzetén mozogtak, hiszen be kell ezeket írnia az aktájába.
"Megmutatná, kérem?" Kérdezte udvariasan, Tuuli pedig felállt, hogy levegye a dzsekijét és a felsőjét, lazán kicsatolta a melltartóját a háta mögül. Mellkasának másik oldala duzzadtabb volt, mint korábban. Dr. Bisset továbbra is a homlokát ráncolta, miközben kezére húzott egy gumikesztyűt, hogy megvizsgálja. "Nagyon keménynek érzem". Mondta következőnek, Tuuli pedig bólintott, ő is ugyanígy tapasztalta. "Lehetséges, hogy a rák átment a másik oldalra, amit a sebész magyarázott a melle eltávolítása után". Mondta Dr. Bisset, aztán egy lépést hátrált, hogy a lány újra felöltözzön. "Pár napon belül beíratom egy vizsgálatra." "Jövő héten Barcelonába indulok, nem lehetne a hét vége előtt?" Kérdezte, Dr. Bisset bólintott. "Erről gondoskodom". Megerősítette.
Tuuli kezet rázott a doktornővel, és kiment a kórteremből. Úgy húzta kezére a pulóver ujját, mintha hideg lenne. Viszont a kórházban nem volt hideg, a nap is sütött, amikor kijött az épületből. Fagyosnak érezte magát. Tudta, hogy a rák tovább terjedt a testében, érezte, hogy minden nap egyre jobban. Megakarta akadályozni azzal, hogy csinálja a dolgait, de nem ő lehet az, aki megteheti. Néhány perccel később beült a kocsiba, vagyis Max autójába, amit kölcsön kért. Lenézett a kormányra, és az ujjain lévő gyűrűkkel babrált. Tuuli azt kívánta, bárcsak eltitkolhatná mindezt Maxtől. De valahányszor meztelen volt előtte, vagy látta, ahogy öltözködik, vagy valami mást, szemében aggodalom látszott. Valahányszor magához húzta, a mellkasához, mintha elvenné tőle a fájdalmát, majd gyengéden megcsókolta.
Vett egy mély lélegzetet, majd a kocsi tetejére nézett, hogy visszatartsa a könnyeit. Nem volt gyenge. Nem akart sírni. Úgy fogja kezelni ezt, mint egy bátor lány. Tuuli beindította a járművet, aztán kihajtott a parkolóból. A tükrökbe nézett, mielőtt elindult Max lakásához. Tuuli úgy döntött, hogy a tengerhez közeli úton megy, az ablakot kissé lejjebb engedte, hogy beengedje a sós levegőt. Az autót a mélygarázsban állította le, ahol a fiú gyűjteményéből a többi autója is volt. Tuuli magához vette a táskáját, utána felment az emeletre, hogy lifttel menjen a földszintről. "Szia, Tuuli." Nézett fel az ausztrálra, aki szintén a lifthez ment. "Szia". Mosolyodott el a lány, a férfi pedig megölelte. "Hogy vagy?". Kérdezte óvatosan elengedve, hogy beszálljon a liftbe.
"Egész jól". Mondta Tuuli, majd megnyomta a gombot, ami ugyanaz volt, mint Daniel-é. "Jó hallani". Mondta kissé tanulmányozva az arcát. Beszélgettek már korábban, így tudott a betegségéről. Rövid beszélgetést folytattak az új szezonról, mielőtt útjaik elváltak volna. Kinyitotta Max lakásának ajtaját, és belépett. Hangokat hallott a konyhában. A táskáját és a kabátját a folyosón hagyta, mielőtt bement a konyhába. "Szia". Ismételten mondta, de ezúttal Maxnek és Jake-nek, akik az utolsó gyakorlat közben falatoztak, ami egy pirítóst tartalmazott avokádóval. "Szia babe". Max elmosolyodott, majd magához húzta, hogy megpuszilja az arcát. Jake rámosolygott, a lány ezt viszonozta, majd elvitt egy pohár vizet a nappaliba, hogy magukra hagyja őket. Úgy gondolta, Jake úgyis elmegy lassan.
YOU ARE READING
𝙰𝚌𝚒𝚍 𝚁𝚊𝚒𝚗 - [𝙼𝚊𝚡 𝚅𝚎𝚛𝚜𝚝𝚊𝚙𝚙𝚎𝚗] *𝙱𝙴𝙵𝙴𝙹𝙴𝚉𝙴𝚃𝚃*
Fanfiction"Life wouldn't be so precious dear, if there never was an end". Ez egy fordítás, @curvaparabolica engedélyével olvashatod magyarul. #1 Translation (2022.06.07.) ❤️ #1 Estonia (2022.06.07.) ❤️ #1 Cancer (2022.06.11.) ❤️ #1 Romance (2022.07.09.) ❤️ #1...