Magánnyomozók | Kakashi ff ✔︎

6.

Kakashi szemszög:

Most, hogy Harumi már nem olyan ellenséges, talán próbálhatnék közeledni felé. Azzal kezdtem, hogy kicsit többet járok át hozzá és Haruhoz.
Ma én vigyázok Haru-chanra, mert Haruminak nyomoznia kell és világosan megmondta, hogy ,,Nem akarom a pofádat látni a nap folyamán!". Ez persze lehet kicsit durva, de én már rég megszoktam tőle. Sokkal kedvesebb, mivel ennél sokkal kreatívabb és durvább is tud lenni...

8:42

- Na Haru-chan~, mit szeretnél csinálni? - Haru a fejét vakargatva gondolkozott, majd elszaladt valahova. Miután vissza ért egy pakli kártya volt a kezében.

- Játszol velem unot? - természetesen igent mondtam, majd egy 20 perc után elszaladt valami másért, mert a kártyát már megunta.

- Haru-chan? Nem kártyázunk már? - szóltam utána, majd megjelent egy másik társassal.

- Nem, mert ebben béna vagy. - kicsit rosszul esett, de az Ő tudta nélkül hagytam, hogy nyerjen. Letette a kis asztalra, ahol játszottunk amit hozott és ki osztotta a játékhoz a kellékeket.
- Most malmozunk!

* * *

Rengeteget játszottunk, egy pár órán keresztül, de Haru hamar megunta mindet, mert mindig Ő nyert.

- Éhes vagyok. - felálltam, majd gyorsan készítettem neki egy szendvicset és elpakoltam a játékokat.

Harumi nem soká haza ér, azt mondta ebédre itthon lesz és majd Haruval elmennek ebédért. Úgy döntöttem kicsit meglepem, és készítek neki és Harunak valamit.

* * *

Gyorsan össze dobtam nekik egy kis spagettit és mire kész lett, Harumi épp akkor ért haza.

- Jókor jöttél, csináltam ebédet. - fáradtan ült le Haru mellé, hanyagul ledobva magáról a kabátot.

- Most nem érdekel, csak adjál valamit enni! - lehajtotta a fejét és alig hallhatóan dünnyögött, de én ezt így is hallottam.

- Ugye tudod, hogy nem akarlak megmérgezni? - tettem le elé egy tál spagettit, Ő meg azonnal a villához nyúlt és elkezdte enni.

- Sosem lehet tudni! - biztos nagyon éhes lehetett, mert elég hamar elpusztította az egész tálat.

- Ti olyanok vagytok mint anya meg apa. Csak nem veszekedtek. - mindketten Harura kaptuk a tekintetünket, akinek egy fájdalmas mosoly jelent meg az arcán.
- Haru...

- Mindig veszekedtek... És... Apa mindig bántotta anyát... De... Én szerettem őket... - a végére már sírni kezdett, majd oda mentem hozzá és szorosan megöleltem. Kicsit lenyugodott, majd elengedtem és szedtem neki is az ebédből.

- Téged is vertek? - Harumi kérdésére csak rázta a fejét és bámulta a tésztát amit leraktam elé.

- Nyugi, nem lesz semmi baj. Most pedig egyél. - teljesen megnyugodott és lassan elkezdett enni.

- Na, hogy haladsz a nyomozással? - kedvetlenül rám nézett, felvonta a szemöldökét, és mivel már nem volt energiája kötekedni velem inkább elkezdte mondani.

- Egyenlőre nem tudunk sokat, de a nyomok alapján van egy sejtésünk, hogy ki áll a dolgok mögött. - mondta fáradtan, majd az üres tányérját gyorsan elmostam.

- Suzume meg nem hajlandó segíteni... - össze ráncolta a szemöldökét a gondolatra, hogy a saját barátnője nem képes neki segíteni.

- Mégis miért? - néztem rá, Ő meg csak felállt és felfelé vette az irányt.

-,,Dolga" van. És sejtem mi az... - ennél többet nem volt hajlandó mondani, mert felment és hallani lehetett ahogy beledől az ágyba.

Lefektettem Harut is és úgy gondoltam segítek egy kicsit Haruminak. Azt mondta a nyomozás az Ő dolga, de azt nem mondta, hogy Suzumét nem vehetem rá arra, hogy segítsen.

Elsétáltam hozzájuk, út közben viszont olyan érzésem volt, mintha figyelnének. Nem igazán foglalkoztam vele, mert biztos csak beképzeltem. Fényes nappal amúgy sem hiszem, hogy megakarna valaki támadni.

Suzume ajtója előtt álltam, de miután bekopogtam nem jött azonnal válasz, mint általában. Suzume mindig azonnal reagál a kopogásra, még éjfél után is, de most nem.

Ajtót nyitott, de mikor meglátott egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el a száját.
- Csak te vagy az... Mit szeretnél? - csak úgy hadarta a szavakat, mintha nagyon sietne valahova.

- Miért? Kire számítottál? - rázni kezdte a fejét, majd megint megkérdezte mit szeretnék.

- Szeretném, hogy segíts Haruminak, mert tudtommal barátok vagytok. - bólogatott, majd lassan kezdte becsukni az ajtót.

- Jó, rendben, majd...

- Bejöhetek? - kérdeztem egy pimasz mosollyal az arcomon. Ha nem enged be, akkor biztos, hogy nincs egyedül. Suzume mindig be enged mindenkit aki át jön hozzá, kivéve azt az egy esetet amikor vannak nála.

- Most... Most nem mert... Nagy a kupi. - mondta egy kínos mosollyal az arcán, majd megkérte, hogy távozzak.

- Akkor még egy utolsó kérdés...

- I-Igen?

- Ki van nálad? - erre gondolkodni kezdett mit hazudjon. Ha már erre folyamodik biztos, hogy nagyon nem akarja elmondani.

- Ennyire nem akarod, hogy megtudjam? - bólogatott, aztán úgy döntöttem inkább hagyom, és nem kínzom tovább, de ezzel még nincs vége. Elég kíváncsivá tett, hogy mégis ki lehet nála... De egyszer úgy is megtudom.

Mire ,,haza" értem Harumi már sajnos egy üveg alkohollal ült a kanapén és csak itta. Azonnal kikaptam a kezéből, de már késő volt. Harumi nagyon nem bírja az alkoholt ezért már most részeg volt.

- Add má' vissza! - nyúlt a kezemben lévő üvegért, de eszemben sem volt oda adni neki.

- Mégis miért kellett innod?! - csak bosszúsan nézett rám, amiért elvettem tőle az italt, majd úgy döntött duzzogva elfordul tőlem és nem szól hozzám.

Egy sóhaj kíséretében leültem mellé, de Ő még mindig el volt fordulva tőlem.
- Csak Haru ne lássa... - fogtam a fejem, majd Harumi úgy döntött végre rám néz. Miután felé fordult, nekem dőlt és elaludt. Hallgattam a halk szuszogását és fél kézzel át öleltem.
Kiélveztem minden pillanatát, mert tudom, hogy Harumi józanon sose tenne ilyet. Sőt, kerül velem minden féle érintkezést. De most az alkohol miatt itt fekszik rajtam és alszik. Valószínű, hogy holnap reggel egy nagy pofonnal fog kelteni, de teljesen megéri, mert szeretem.

Helyesírási hibákért bocsi
Remélem tetszett a rész, bár lehet kicsit uncsira sikerült😅
Jövő héten hozom a kövi rész
Köszi hogy elolvastad💕