Magánnyomozók | Kakashi ff ✔︎

3.

- Megkérdezhetném, hogy minek hoztad a kutyát? - mutattam vezetés közben a kis kutyára Kakashi kezében.
- Az Ő neve Pakkun és azért hoztam, mert jobb szaglása van mint bármelyik kutyának. - magyarázta miközben a könyvét bújta.
- És az olvasást nem lehetne hanyagolni?

- Neked minden bajod van? Kezdem én is bánni, hogy veled lettem egy csapatban. - pillantott fel a könyvéből egy pillanatra.
- Mi olyan jó abban a könyvben? - kezdett kíváncsivá tenni mi az ami ennyire leköti az embert.

- Semmi érdekes! - vágta rá azonnal, majd gyorsan eltette a könyvet. Megvan, hogy kell vele elrakatni a könyvet.

- Mindjárt ott vagyunk, készülj! - szóltam rá.
- Mindig kész vagyok! - jelentette ki magabiztosan, miközben a kutyáját simogatta.
- A késéseid alapján nem úgy tűnik.

* * *

Leparkoltam pár utcával távolabb az úti célunktól, hogy ne keltsünk feltűnést.
- És honnan tudod hol kell keresni?

- Onnan, hogy elég piti ember rablók lehettek ha az utca közepén rabolnak el egy családot, és mivel egy egész családról van szó legalább ketten lehettek. És a több fős piti rabló bandáknak mi lenne tökéletesebb búvóhely mint egy régi elhagyott épület, jelen esetben a Konohai konzerv gyár ami a legközelebb van a bűntett helyszínéhez.

- Szép kis elemzés. - hallottam magam mögül a választ.
- Köszi. - magabiztosan mosolyogtam hátra.
- És ezt a barátnőd elemezte ki vagy te nézel túl sok nyomozós filmet? - kezdett gúnyolódni, én meg egy szúrós tekintettel néztem hátra.

- Egyik se! Mert Suzume csak segített és nem filmet nézek hanem sorozatot! - duzzogva sétáltam tovább, majd a gyár melletti félig lebontott beton kerítés mögött bújtam el, hogy megfigyeljem honnan tudunk bejutni.

- Pedig már kezdtem azt hinni nem vagy olyan buta. - guggolt le mellém a kutyával együtt.
- Pakkun érzel valakit? Ellenséget? - szólt a kutyának aki elkezdett szaglászni a földön és a levegőben, majd ugatott kettőt.
- Mehetünk. - indult volna tovább, de én a csuklójánál fogva vissza rántottam.

- Honnan tudod, hogy nincs itt az ellenség? - vontam kérdőre, mert ha a kutya miatt hiszi akkor biztos, hogy leütöm.

- Pakkun szerint nincs itt az ellenség. - jelentette ki nyugodt hangon a kutyára mutatva. Már tényleg kezdtem kiakadni, hogy egy kutyára kéne bíznom a bevetés sikerét.

- És most induljak meg, mert egy kutya megállapította körül belül 1 km-ről, hogy teljesen biztonságos? - Tudtam, hogy meg kellett volna innom a reggeli kávém, mert amikor egy aprót bólintott a kérdésemre úgy éreztem mintha legbelül kitört volna bennem a 3. Világháború.

- Tudod mit?! Jó! Kövessük a dögödet, de ha csak egyetlen ellenség is van az épületben akkor lelövöm a kutyát! - Pakkun mintha teljesen megrémült volna mikor rá mutattam, de Kakashi csak komolyan nézett rám mint általában az ilyen helyzetekben.

- Rendben. - mondta komoly hangon, Pakkun meg érezte, hogy nem viccelek és hátrált egy lépést és a tekintete köztem és Kakashi között cikázott.
- Bízom benned, Pakkun. - fordult a kutyához Kakashi. Igazából egyáltalán nem akartam lelőni a kutyát, sokkal inkább a gazdáját.

Behatoltunk az épületbe, amit még sötétre festett a hajnali szürkület. A falak belül is ugyanúgy omladoztak mint kívül. Régi elromlott gépek voltak az épületben amiket nem dobtak ki. Elő vettük a pisztolyainkat és feltartva haladtunk egyre beljebb a gyárban. Tényleg úgy tűnt, hogy nincs bent senki, de egyelőre nem engedtem le a fegyvert. Tovább és tovább mentünk, majd hallottam valami nyöszörgés szerűt és egy férfi hangot, majd a hang felé vettem az irányt.

Mikor bértem a helyidégbe, az elrabolt családot láttam megkötözve. A kislány sírt és az egyik elrabló pedig üvöltözött vele, hogy hadja abba, míg meg nem látott.

- Hé, kislány! Húzz innen amíg szépen mondom! - elő rántottam a pisztolyom és elé lőttem a földre figyelmeztetésnek.

- Akkor kezeket fel, amíg szépen mondom! - mosolyogva emelte fel a kezeit, majd gyorsan, amíg csak egy kicsit eresztettem lejjebb a pisztolyom megragadta a nőt és a nyakához szorított egy kést.

- Hagyom, hogy elmeneküljenek, ha te is hagyod, hogy meglógjak. - a férfi már-már azt hitte győzött, de ez kicsit sem volt igaz.

Kakashi hátulról fejbe lőtte, de mielőtt elterült volna földön akaratlanul vagy szándékosan, de elvágta a nő torkát.

- Vigyük gyorsan ki őket! - szóltam a társamnak, de ekkor még két férfi lépett elő és vadul lövöldözni kezdtek. A kislány a fejét védve feküdt a földön, de az apját sajnos eltalálta egy golyó.
Mind a két férfi kifogyott a lőszerből, de én gyorsan lelőttem mindkettőt és a földön területek el miközben folyt a vérük.

Lehajtott fejjel rogytam össze a földön könnyezve, mert ez a kislány most miattam árva lett és két ember is meghalt ma miattam.
Könnyeim lassan utat törtek maguknak, mert a régi emlékek is felelevenültek.

- Harumi... Semmi baj. - mondta halkan Kakashi, majd megölelt. Máskor eltoltam volna magamtól, de már nem is emlékszem mikor ölelt meg utoljára valaki Suzumén kívül.

- Igazad van. Ez bevetés! Nem sírhatok! - felálltam, letöröltem a könnyeim és a kislányhoz sétáltam.
- Hogy hívnak?

- Haru Matsuri. - halkan szólalt meg, miközben Ő is a könnyeivel küszködött.

- Menjünk. - megfogtam Haru kezét és elindultam gyorsan a kijárat felé és Kakashi is követett.

- Most bevisszük? - kérdezte a mögöttem sétáló Kakashi.

- Nincs más választásom. - fordultam hátra, majd elsétáltunk a kocsihoz.
Segítettem beszállni Harunak, majd mi is beszálltunk. Beindítottam az autót és már indultunk is.

Ééés itt a vége
Remélem tetszett a rész
Jövő héten hozom a kövit💕
Addig nyugodtan leírhatjátok hogy tetszik eddig😁