Magánnyomozók | Kakashi ff ✔︎

8.

A nő gonoszul mosolygott és a fegyvert Harumira tartotta. Mire elő jöttem a lépcső takarásából, már csak egy lövés hallatszódott...

Egyszerre lőttünk a nővel. Én eltaláltam és a golyó a mellkasába fúródott, de az Ő lövése is talált. Harumira célzott, de a lövés nem ért létfontosságú szervet, viszont így el fog vérezni.
Mielőtt össze esett volna elkaptam és óvatosan lefektettem.

- Tarts ki! Hívok segítséget. - próbált mondani valamit, de látszott rajta, hogy iszonyatosan fáj neki a sérülése.

Csak ültem ott mellette, várva, hogy minél gyorsabban a segítségünkre siessenek.

- Harumi... Miért nem hagytad, hogy veled jöjjek? - fájdalmasan nézett rám, majd próbált valamit mondani.

- Mert... Én próbálok neked megbocsájtani, de.... Nem megy... - halkan beszélt, a sebe pedig iszonyatosan vérzett, de jelen pillanatban nem tudtam mást tenni, csak mellette maradni.

- Menj... Mert meg kell mentened.. - egyre jobban vérzett a sebe és hiába akarta, hogy hadjam itt, én meg se mozdultam.

- Hallasz?! Menned kell... Meg fog... Halni... - csak annyit mondtam ,,nem", de Ő csak tovább mondta.

- Amíg nem ér ide a segítség addig nem megyek sehova! - végül inkább bele törődött, mert mintha már beszélni is fájna neki.
- Sajnálom... - suttogta.

- De mégis mit?

- Hogy ilyen ellenséges voltam veled... - mintha egy kő esett volna le a szívemről. Lehet, hogy megbocsájt?

- De nincs baj Haru...- nem hagyta, hogy befejezzem. Látszott rajta, hogy régóta emészti a bűntudat, még ha nem is számít annak.

- De van... Tényleg sajnálom... - közben már a segítség is megjött, Harumi pedig elküldött, mert már nincs sok időm.

Elő kaptam egy erősebb fegyvert és rohanni kezdtem végig a hosszú folyosókon. Nem maradt sok időm, így nem késlekedhettem. Az egyik irányból egyszer csak hangos ordítások hallatszottak, egyből arra kezdtem futni. Most nem szabadott volna Harumin gondolkodnom, de hiába, nem sikerült eltemetni a gondolatot mélyen a fejemben ami nem hagyott nyugodni.

A kórház egyik műtőjéből jöttek a hangok, ami előtt meg is álltam. Nem hiszem, hogy beszabadott volna rontanom csak úgy, de elvakítottak a gondolatok.

Amint beértem az a látvány tárult a szemeim elé, amint egy vörös hajú férfi éppen valami ijesztő vágó eszközzel közelít a műtős asztalhoz kötözött szőke srác felé. A férfi arcán egészen addig egy pszichopata vigyor helyezkedett el amíg be nem léptem a szobába. A fegyverem egyből rá szegeztem, mire egyből egy meglepett tekintet kíséretében elejtette a vágó eszközét ami nagyot koppant a földön.

- Ugye nem akarsz lelőni? - mondta egy önelégült mosollyal az arcán, miközben feltartott kézzel állt a szőke mellett.

- Ha megmozdulsz nem lesz más választásom. - a fenyegetés úgy tűnt nem hatott rá, mert tovább mosolygott. Az önelégült arckifejezése át váltott pszichopata vigyorba, ami normál esetben megrémisztene, de most nem szabadott félelmet mutatnom.

- Távolodj el a fiútól! - csak tovább mosolygott, de nem mozdult. Elé lőttem egyet, de még mindig csak mozdulatlanul állt. Már nem volt más választásom bele lőttem egyet. Nem vérzett, de még mindig nem mozdult.

- Ezek nem érnek ellenem semmit... - kiszedte magából a golyót, de nem vérzett, nem történt vele semmi.

- Ki vagy te...? - a félelem most kiült az arcomra, amit azonnal észre is vett, még a maszkomon keresztül is.

- Sabaku no Gaara vagyok. De ne próbálj meg össze hasonlítani bármelyik emberrel... Én már rég nem vagyok ember... - a mosoly egy pillanatra leolvadt az arcáról, majd lehajtotta a fejét és csettintett egyet. A jelzésére mögülem elő ugrott az egyik segítője.

- Kankuro! Öld meg! - mikor már a társára figyeltem megfogta és elvitte a szőkét egy másik szobába. Nem hagyhattam megszökni, de valamit kezdenem kellett a társával, mert Ő is erős volt, bár ahogy elnéztem nem lehetett erősebb Gaaranál.

Gaara már eltűnt, de emiatt nem tudtam koncentrálni Kankurora. Hihetetlen sebessége volt, gondolom ez is Gaara műve. Rá nézésre a vörös egy őrült tudós féle lehet, mert ahogy láttam éppen kísérletezni készült a szőkén is.

A szobában található eszközöket kellett kihasználnom a harchoz, mert elég erős volt Ő is. Egy ütéssel törte be a falat, de úgy, hogy utána egy hatalmas lyuk tátongott rajta. Nem egy olyan amit egy erősebb ember tud ütni, sokkal nagyobb volt a lyuk. A kezén pedig még csak egy horzsolás se látszódott.

- Próbálkozz csak! Amíg ezek az arcomon vannak legyőzhetetlen vagyok veled szemben! - erős volt ugyan, de most eljárt a szája. Ezért nem beszélek soha harc közben, mert lehet valami kicsúszik a számon.

A lövések rajta sem hatottak, de most, hogy tudom mi a gyenge ponja lehet, hogy így Gaarat is letudjuk győzni.
Valamit ki kell találnom... De gyorsan! Ha a lőszer nem hat rajta, akkor talán ha megpróbálnám megvágni? Úgy talán sikerülhet.

Az idő egyre csak fogyott, Gaara pedig lehet, hogy már elmenekült, de nem szabadott feladnom. Elfogjuk kapni, és megmentek mindenkit!

Sziasztok!
Most egy kicsit hamarabb hoztam a részt, és úgy döntöttem mivel eddig hétfőnként tettem ki rész mostantól nem rendszerességgel teszem majd ki a részeket, de minden héten megpróbálok össze hozni egy részt
Igen, ez a rész rövidebb lett, de azért remélem tetszett
Köszönöm a voteokat és, hogy elolvastad.
Jövő héten hozom a kövi részt 💕