Magánnyomozók | Kakashi ff ✔︎

16.

Mentem, amerre a lábam vitt, és csak előre néztem, oda se figyelve, hogy merre megyek. Annyit tudtam biztosan, hogy Kakashi mellett sétálok, elködösült tekintettel. Kissé nyugtalanul lépkedtem a már lámpákkal kivilágított utcán. A nap már majdnem eltűnt, hogy át adja helyét a holdnak, de a fények már világítottak. Nem néztem a mellettem lévőre, csak idegesen kattogott az agyam Suzume szavai körül.
Lehetséges, hogy bele szerettem?
Egész végig ez keringett a fejemben, és csak a kifogásokat soroltam magamnak és észre sem vettem, hogy felesleges. Közben már megérkeztünk Kakashi lakásához, de nem bírtam tovább, hogy ne kérdezzek rá.

- Kakashi? – kezdtem lehajtva a fejem, hogy ne lássa az arcom. Már a kulcsait halászta volna elő, de még a kapuban megállítottam és kérdőn nézett rám.
- Valami baj van?

- Nincs, de azt... Komolyan mondtad, hogy szeretsz? – Nem néztem rá, csak elködösült gondolatokkal vártam a választ ami nem akart megérkezni.
Közelebb jött, majd a karját a derekam köré fonta, a fejét pedig a vállamon pihentette.

- Én szeretlek. Csak az a kérdés, hogy ezt viszonzod-e... – Mintha egy hatalmas kő esett volna le a szívemről, a szavai hallatán. Nem tudtam ilyenkor mit kellett volna tennem, mert sosem értettem az emberekhez, így csak pár szót tudtam kipréselni a számon, miközben visszaöleltem;
- Én is szeretlek.

Ahogy kimondtam, jobban magához húzott, de a fejét leemelte a vállamról. Kivörösödött arccal néztem a szemébe, és zavaromban nem tudtam mit csinálni. Kakashi viszont közeledett, majd össze érintette az ajkainkat, egy lágy csókot nyomva az enyémekre. Amint eltávolodott tőlem, a nyaka köré fontam a kezem, vissza húzva egy újabb csókra. Ezúttal sokkal szenvedélyesebben csókolt, és a nyelvét is át vezette a számba. Megszűnt körülöttem a világ, és csak Kakashi volt az egyetlen.

A zavaró tényezők fel se merültek a fejemben. Csak is rá tudtam koncentrálni, ahogy hosszú percekig kaptunk egymás ajkai után.

Hogy vége legyen a pillanatnak elég volt egy ajtó nyitódás és egy kislány hang. Haru hangjára azonnal szét rebbentünk, aminek Kakashi nem nagyon örült. Végre tovább léptünk a kapcsolatunkban, de Harunak pont bele kell zavarnia.
Meglepődve járatta a tekintetét köztem és Kakashi között.

- Elfelejtettétek bezárni az ajtót – mondta még mindig meglepetten. - És hallottam, hogy megjöttetek, úgyhogy gondoltam kinézek.

- Hát nem kellett volna... – vágta rá gorombán Kakashi, aki még mindig a derekam átkarolva húzott magához. Lehámozva magamról a karjait, távolodtam el tőle.

- Nem tehet róla. – Összefoglaló a karjaim néztem rá, szúrós szemekkel.

- Az előbb sokkal jobb volt, most meg megjött Haru és egyből ilyen vagy velem. – Csak sóhajtottam egyet a megjegyzésére és a két szatyrot felvéve megindultam a házba. Kicsit furcsa volt, mert eddig mindenért leálltam volna vele veszekedni, de most már semmi ilyet nem akarok.

- Hol szeretnél aludni? – kérdezte Kakashi, miután Ő is bejött.

- Hát, nem túrlak ki az ágyadból, szóval a kanapén. – Egy szomorkás pillantással díjazva az ötletet, jött közelebb.

- Nem alszol velem? – kérdezte kicsit halkabban, mire megint elvörösödtem. Nem válaszoltam neki, csak bámultam a földet.
- Együtt vagyunk, nem?

- De – válaszoltam bizonytalanul. - Nincs más választásom, ugye? - Elmosolyodott, majd egy puszit nyomott az arcomra, majd elvette a kezemből a ruhákat. Bevonult a szobájába, engem meg elküldött zuhanyozni. Legalább oda nem követ...
Ahogy engedtem magamra a meleg vizet, jó érzés volt, főleg egy kicsit egyedül lenni. Sok minden történt, amit fel kell dolgoznom, és talán jobb is, hogy mellettem van Kakashi, mert így legalább nem kell egyedül végig csinálnom.

Gyorsan felöltöztem, majd úgy döntöttem csinálok valamit enni. Ezt persze Kakashi megakadályozta, mert ,,nekem pihennem kell", és majd Ő csinál vacsorát. Egy szemforgatás közben lehuppantam a kanapéra, Haru mellé.

Vacsora után csak az alvásra vágytam, és meg is céloztam volna az ágyat. Aztán eszembe jutott, hogy nem otthon vagyok, ráadásul nem is egyedül kéne aludnom, és ez egy kis bizonytalanságot keltett bennem. Ránéztem Kakashira aki még a tányérokat mosta el.

- Min gondolkodsz? – kérdezte mellőlem Haru, akit eddig észre sem vettem.

- Semmin – hazudtam mosolyogva.

- Megyünk aludni? Már álmos vagyok. – Miután ezt kimondta, ásított egyet.
- Hol fogok aludni?

- Te itt a kanapén, mert sajnos csak ez van – mondtam szomorkás hangon, bár nem úgy tűnt mintha a kislánynak problémája lett volna a kanapén alvással.
Közben Kakashi szó nélkül elvonult a szobájába, majd Harut lefektettem és én is követtem. Beérve láttam, ahogy az ágyon ülve olvassa a szokásos könyvét. Rám emelte a tekintetét, majd egyből feltűnt neki a fáradt és bizonytalan arcom.

- Nem jössz ide? – bólintottam, majd lefeküdve mellé, elfordultam tőle. Szokatlan volt számomra, hogy nem a saját ágyamban fekszek. Jó érzés volt Kakashi mellett feküdni, de mégsem tudtam egyből aludni. Egy kis idő után a hajammal játszadozva simogatta a fejem, amire akaratomon kívül is elmosolyodtam egy picit, még ha furán is éreztem magam.

Miután megunta az olvasást és a hajam bizergálását, lekapcsolta a lámpát, majd befeküdt mellém, és hátulról átkarolta a derekam. Pár perccel később már hallottam is a szuszogását. Lassan megfordultam, hogy vele szembe legyek, majd találkoztam a békésen alvó arcával.
- Szeretlek... – súgtam oda neki, mielőtt engem is elnyomott volna az álom.

Sziasztok!
Na az van hogy az ilyen nyálas szövegek nem biztos hogy jól mennek nekem úgyhogy ezt kérlek nézzétek el, de ha tetszett azt mindenképpen írjatok meg.
Nem vagyok benne biztos hogy az efféle részeket meg tudom-e normálisan írni, és ezért is kérek vissza jelzést.

Köszönöm szépen, hogy el
olvastad💕