Magánnyomozók | Kakashi ff ✔︎

25.

Éreztem ahogy a testemre hullanak a hideg víz cseppek. Alig bírtam kinyitni a szemem, habár ez volt a legkissebb probléma. A kezeim és a lábaim hideg és rozsdás láncok fonták körbe, melyek fájdalmas nyomot hagytak maguk után.
Az egész testemen végig futott a fájdalom, ha csak egy kicsit is meg akartam mozdulni.
Hirtelen a sötétben egy férfi alakja tűnt fel. Ismerős volt, mégsem tudtam ki az. Hiába közeledett, nem láttam az arcát.

- Engedj el – kérleltem szinte elhaló hangon, de Ő fel se nézett rám, csak a felszerelésében kutatott, egyetlen tárgy után.

- Nem tehetem, amíg ezt be nem adtam – villantotta meg a kezében lévő injekciós tűt, amiben egy fura színű anyag lötykölődött miközben egyre közelebb lépkedett.
Egy kis sebet vágott a szikéjével a kezemen, majd bele döfte a tűt, amire fájdalmasan kiáltottam fel, a hirtelen ért fájdalomtól.
Látszott rajta, hogy pontosan tudta, hogy nem ez a legalkalmasabb módszer arra, hogy ezt belém adja, de úgy tűnt pontosan tudta, hogy mit csinál.
Miután az összeset a karomba fecskendezte, kirántotta a tűt, majd a fél kézzel szembe fordította fejem az övével.

- Holnapra az utcán fogod magad találni, és nem fogsz erre emlékezni. – Csak a két szeme volt ismerős, ahogy hideg pillantásokkal méregetett.
- Tudod mi a dolgod – lökte el a fejem, majd pont az előbb felvágott karomra néztem, amin befeketedtek az erek, amik végig látszottak a karomon.
Egyre szaporább lett a levegő vételem ahogy rá néztem, majd kegyetlenül elviselhetetlen fájdalom hasított a fejembe. Mintha egyenesen ketté akart volna szakadni, de még mindig egyben volt.
A fájdalomtól torkom szakadtából kezdtem el üvölteni, majd résnyire nyitva a szemem láttam, ahogy Madara semmit mondóan néz rám az előbbi tag társaságában.

~°~

Levegőért kapkodva riadtam fel, majd amint körbe néztem, egy mély és megkönnyebbült sóhajt engedtem el.

- Csak egy rossz álom... – fogtam a fejem, majd gyorsan kipattantam az ágyból, legfőképp a konyhából terjengő finom illatok miatt, amik már a szobámat is beterítették. Felkaptam magamra az első ruhát amit a szekrényben megláttam, majd kisiettem a konyhába.
Halkan lépkedtem a szorgoskodó Kakashi mögé, majd hátulról öleltem át. Kicsit megugrott, mivel nem hallott, de ezután mosolyogva fordult felém egy puszit nyomva az arcomra.

- Minden rendben? – olvadt le az arcáról a mosoly, majd aggódva intézte felém a kérdését. Furcsálló tekintettel néztem rá, a kérdés hallatán.

- Persze, miért ne lenne? – mosolyogtam rá kedvesen.

- Mert este nyöszörögtél, és beszéltél álmodban. – Erre már az én arcomról is leolvadt a mosoly, és komolyan néztem Kakashira.

- Miket mondtam? – Már nem csak Őt aggasztotta ez az egész, de bennem is felébredt a kétely, hogy tényleg minden rendben.

- Már nem tudom pontosan, de nem voltak túl biztatóak – fordult vissza a reggelihez, ami épp kész is lett, majd gyorsan megterített. Én csak a helyemen álltam, az össze-vissza kavargó gondolataimmal, amikből az álmom legalább egy részletét próbálom előkutatni.
Közben Kakashi kizökkentve a gondolkodásból hívott reggelizni, amire azonnal oda is siettem.

- Suzume mondta, hogy este elmentek ketten valahova – szólalt meg miután befejezte a reggelit, majd az én tányérommal együtt a sajátját is elmosta.

- Hova már megint? – kérdeztem, rosszat sejtő hangnemmel, mivel már megtanultam, hogy Suzume és a bulijai nem épp a legjobbak.

- Azt nem mondta – indult a dolgára, amíg én ott ültem az asztalnál álmosan dörzsölve a szemem.

*           *           *

- Jövök! – szaladtam ajtót nyitni, majd gyorsan beengedtem Suzumét. Szokásosan feketébe volt, de én se voltam különb.

- Akkor elárulod végre, hogy hova megyünk? – ültem le mellé, majd rá nézve a csillogó szemeivel találkoztam.

- Arra gondoltam, hogy elmegyünk moziba, egy ilyen lányos estére – magyarázta mosolyogva, majd még megbeszéltünk pár dolgot.
Suzume épp hosszasan ecsetelte milyen filmet szeretne megnézni, eközben Kakashi is kijött a szobájából.
Suzume amint meglátta, furcsa viselkedés fogta el. A fejét kezdte el fogni, összeszorított szemekkel. Mindketten nyugtalanul néztünk rá, pár pillanat múlva pedig már üvöltött a fájdalomtól. Próbált fel állni, de a vége az lett, hogy összeesett. Letérdeltem mellé, de Ő csak a földön kuporogva tépte a haját az Őt kínzó fájdalom miatt.
Próbáltam neki segíteni, de reménytelen volt. Kakashi is letérdelt mellé, és próbáltuk felsegíteni, de hirtelen kipattantak a szemei, és nehezen kezdte venni a levegőt. Váratlanul ugtott neki Kakashinak, de mintha akaratán kívül cselekedett volna.
Egy könnycsepp folyt végig az arcán, miközben próbáltam lefogni. Még azután is nehezen vette a levegőt, miután lenyugodott. Továbbra is lefogva tartottam, és csak egy kicsit engedtem rajta, nehogy megint neki ugorjon Kakashinak.

- Bocsánat, nem tudom mi történt – nézett maga elé, miközben hangtalanul folytak a könnyei.
- Egyszerűen majd' szét szakadt a fejem és mintha kényszert éreztem volna, hogy öljelek meg – intézte a mondat véget Kakashinak, aki furcsállva hallgatta végig.
Ekkor a kézen lévő kötésre tévedt a tekintetem, amitől rögtön beugtott egy kép az álomból. ,,Az előbb felvágott karomra néztem, amin befeketedtek az erek, amik végig látszottak a karomon."

- Mi történt a kezeddel? – enegdtem el végül, majd felém fordulva kezdte levenni a kötést. Lassan tekerte le a kötszert, majd elem tárult a sebe.

- Nem tudom, reggel már így volt. Gondolom megvágtam valamivel – magyarázta miközben a vágás helyét mutatta. Hatalmas szemekkel bámultam a már félig összefort sebet, ami pontosan ott helyezkedett el, ahol az álmomban vágtak meg.

- Nem emlékszel, hogy előtte történt volna valami? – Elgondolkova nézett az ablakra, majd mikor a tekintete az üvegre tévedt, ijedten sikkantott fel.
Oda kapva a fejem, már csak annyit láttam, hogy valaki lebukik az ablak túloldalán.
Kakashi azonnal kapcsolt és kirohant, hogy utol érje azt az alakot.
Pár pillanat múlva hangos és fájdalmas kiáltásokat hallottunk, amire rögtön felpattantam.

- Te maradj itt! – szóltam rá Suzumére, majd rohantam Kakashi után. Nagy erővel rontottam ki az ajtón, majd a földre tévedt a tekintetem. Kakashi szenvedő tekintetével találkoztam, ahogy a földön hevert, vérben úszva. Az oldalából folyt a vér, ami nem akart el állni.
A sötét utca végén rohant az elkövető, majd a sarkon el is tűnt.
Kakashit viszont azonnal kórházba kellett vinni mielőtt elvérzik.
Kapkodva a levegőt, idegesen szálltam be vele a kocsiba. Csak érjek oda időben... Azonnal a gázra tapostam és ahogy csak tudtam, siettem a kórházba, miközben egyre csak fogyott az idő.

De mégis mi történik itt?!

Sziasztok!
Hát remélem nem lett túl kesze-kusza ez a rész, mert én igyekeztem :/

Pov: a matektanárod fel ad 5 oldalnyi feladatot+ 3 felvételi feladatsort a szünetre c:

Ja ez nem pov :cc
Úgyhogy még a szünetben sincs nyugtom :c

Na de mindenkinek kellemes ünnepeket és szünetet kívánok!

Köszönöm, hogy el olvastad!