A bábmester titka 2 - Az elveszett doboz

9. Álom

Eren szemszöge:

Miért vagyok egy réten? Olyan finomak az illatok. Lágyan csiklandoz a szellő és finoman simogat a nap.. Olyan kellemes ez a meleg.. De miért nem tudok felkelni? Miért ennyire nehéz a testem? Mintha ide szíjaztak volna a fűhöz, ami olyan puha.. egyrészt tetszik, másrészt nem.. Lassan oldalra kóricálva tekintetemmel körbenézek. Hátha találok egy jelet, hogy hol is vagyok.. Oh. ez az udvarunk. A kis lények engem néznek. Szeretek velük lenni. Olyan bohókásak mégis olyan ijesztőek és ez tetszik bennük. Tudom, hogy nem bántanának, hisz Levi véd minket. Ahh.. Feltudtam emelni a karomat. Nah.. lassan, lassan feltudok kelni és persze nem is habozom.. Hol van mindenki?

- Segíts..

- Ez ki volt?! Hol vagy?! Gyere elő!

- Segíts..

A ház felöl jön a hang, de ezt a hangot nem ismerem. Szólnom kellene Levinek vagy Jeannak.. Tényleg! A picinyeim hol vannak?! Kezdek nagyon aggódni. Mégis miért vagyok én egyedül itt kint? Miért van ekkora csend?.. Ez.. ez nagyon nem tetszik.. Azt hiszem jobb lesz, ha bemegyek. Egyre jobban kezdek itt kint fázni.. Az elöbb még derült ég volt, sütött a nap.. Most minden szürke lett szinte.. Kezdek félni. Olyan nyugtalanító ez a hely most. Hova lettek a fákról a levelek?! Az elöbb még.. Nem. Nem az nem lehet. Kezdek megkattanni? Képzelegnék? Gyorsan a házba kell mennem és innom kell. Csak felzaklatom magam. Minden rendben lesz. Lassan odaérek. Már csak pár lépés Eren.. Megvagyok. Bent.. Itt.. bent?.. Miért van itt ilyen hideg? És miért ennyire poros és rozoga itt minden? A lámpák sem jók.. Hm.. Itt van egy gyertya meg egy gyújtó, mintha rám vártak volna. Érdekes. Ezeket nem lepi por. Meggyújtottam a gyertyát, majd lassam elindúltam fel az emeletre. Elég para az ablaktalan, sötét folyosó, amit csak a gyertyafény világít be..

- Segíts.. Eren..

Aztaku... A szivem! Majdnem megállt. Ez a hang a hátam mögül jött.. Nem merek megfordúlni.. A szoba ajtón a kezem, de még lenyomni sem merem. A szívem a torkomban dobog és érzem, hogy valaki figyel.. és olyan érzés kerít a hatalmába, mintha valaki mögöttem állna és a tarkómba lihegne.. Mond édes istenem, hogy nincs mögöttem senki! Nem akarom.. Már könnyezek! Muszáj.. muszáj.. Megfordúlni! Ahh itt nincs senki, csak egy kurva baba még mindig! Az elöbb is itt ült. Nincs feje. Para.. Nagyon, nagyon para.. Na gyorsan menjünk be a hálóba.. Ugh de nyikorog ez a mocsok! A szívem megáll.. Mi az.. Itt mi történt? Miért csak az ágy váza van meg, hol a többi része? A padló is.. A szőnyeg hiányzik.. a parketta szanaszét tördelve.. Hol vannak a többiek? Mégis.. Mégis mióta feküdtem a réten?! Átaludtam pár évet vagy mi? Dehisz az utolsó emlékem Flochal van.. Vele turbékoltam. Hol van Floch? Hiányzik. Vissza akarom kapni..

- Segits..

Már megint ez a hang.. De lentről jön.. Mégis olyan, mintha mellettem állna.. Ez.. Nyugi Eren. Nem lesz semmi baj, csak erőltessed meg magad. Hiába szürkék, romosak a falak. Hiába a sok por, növény, pókháló és AZT A KURVA.. Ez a büdös baba! Miért van feje és miért néz engem és miért ilyen elcseszetten ilyesztő?! Nincsenek szemei és a szája is ki lett vágva mosolygósra.. Rohadt para.. Háromra lefutok. Egy.. Három! Gyorsan, gyorsan, gyorsan, gyorsan.. Ahh lent vagyok.. És most..

- Segíts!!

- Megyek.

A pince felöl jön. Ott az a tetves szörny, de nem érdekel. Már tudom mi a gyengéje. Valahol.. Ahh itt a tv-nél van egy zseblámpa és működik is. Tökéletes. Na lets go. Gyere szörnyecske. Most elkaplak. OHH hogy rohadnál meg te kibaszott varjú. A szívem megállt. Neked is a bejárati ajtóból kellett felrepenned. Mindegy. Nah tehát a pince aj.. tó.. Épp, hogy megérintettem és ledőlt, majd hangosan csattanva lecsúszott, majd leesett a pince aljára. Úgy csörömpölt, mint valami atombomba.. És ezt a hangzavart még tetézi a nyikorgó lépcső. Ez a pince nem változott semmit azóta..

- Segíts..

- Megyek már. Meg ne halj komolyan mondom!

- Segíts..

- Mondom megyek! Nem olyan egyszerű itt közlekedni..

Senkit sem látok, akkor mégis ki a fene beszélt hozzám? Halucinálnák? Olyan nyomasztó ez a hely, hogy még az is megeshet.. Minden le van fedve fehér ponyvával. Jujj de ij.. esztő.. Az.. az ugye ott nem egy ember a ponyva alatt?!.. Ember alakú! Biztos ő szórakozik.. Faszom ki van már. Menjünk!

- Hé te! Velem te ne szóra..koz..

Ez.. ez csak lebegett. Itt nincs semmilyen ember.. Nem, nem, nem... Eren csak képzelödsz.. És mi ez a doboz? Egy kulcs kell bele. Valahol annak is itt kell lennie.. Ahh itt van a fiókban. Na lássuk. Igen ez az. Hah?..Egy másik doboz van benne? Vörös viasz, pecsét.. Fadoboz.. Szurok, ami rá van száradva.. És valami fura írás. Még valami kereszt is van rajta.. Hah.. Elég fura..

- Eren!

- Ez meg honnan jött? És miért kezd világosodni? Haló? Mi történik???

"..."

- Jó reggelt kicsim~

Csókolta szájon Floch Erent, aki visszacsókolt szenvedélyesen s megint összefonódtak és turbékoltak orrukat összedugva és bohókázva.

- Álmodtam?

- Igen. Annyira forgolódni keztél, hogy felébresztettelek. Biztos rosszat álmodtál, de már itt vagyok neked és a picik is már rád várnak. Tejcsizni akarnak.

- Igen. Itt vagytok~