A bábmester titka 2 - Az elveszett doboz

15. A múlt, elmúlt, a jelen kopogtat..

Floch szemszöge:

Leviék alig, hogy hazaértek, már mentek is, vagyis mentünk. Napokra eltávolodtunk a meleget adó háztól. Kint az erdőn túl minden kihalt volt, olyan üres.. olyan élettelen. Csak néhány szörny járkált a mezőkön vagy épp a házak között, mikor beértünk egy-egy településre. Olyan rossz, ahogy az emlékek felszakadnak pár nappal ezelőttről. Minden esetre már vége és most másra kell fókuszálnom. Ideje helyrehoznom, amit ezelőtt elrontottam. Ha őt nem is, most Levi testvérét megmenthetem. Akár szakad, akár törik, most mindent bele kell adnom, az nem mentség, hogy Omega vagyok. Erős vagyok és mindig is rendőr akartam lenni. Van tervünk, van célunk. És ezt tanították nekem is..

'Visszaemlékezés'

- Jó reggelt Floch. Mi a helyzet?

Szólt oda egy vékony, magas srác a kisebbnek. Rikító kék szeme, őszre festett haja, melyben élént zöld csíkok helyezkedtek el, szinte kitűnt a többi rendőrnek tanuló diák közül, de Floch haja sem volt másabb, a maga vörösével, bár ez a vörös természetes volt. Mégis kilógott s csak egy fiú volt akivel beszélni tudott. Béta is volt, fiú is volt és különleges akárcsak ő.

- Szia! Áh semmi, csak a szokásos. Bio térfigyelő kamera minden lépésemet figyelte, mikor kijöttem a lakásomból, majd Karennel találkoztam.

- Jajajj. Na mi volt ma?

- Elkezdett követni és kioktatni, hogy boszorkány vagyok, meg hogy ne boszorkánykodjak, mert hogy ő látta, hogy magától jött utánam a gördeszkám leejtőnek felfele, amin a táskám volt. Meg, hogy elkéne égetni, de a hülyéje arra nem gondolt, hogy beleépítettem egy kisebb nyomkövetős motort, tudod a régi bőröndömet alakítottam át.

- Jah, jah vágom!

Kezdett el röhögni a nagyobbik, míg a történetet mondta a kisebbik. Lassan közben pedig a pálya fele tartottak, ahol az edzés lesz.

- Na de utána elmondtam neki, hogy ez nem boszorkányság, erre felhívta a rendőröket, hogy megakartam erőszakolni..

- Pff..

Folytotta vissza a további röhögését, kisebb-nagyobb sikerrel Shota. Majd gyomorgörcsöt kapott a nevetéstől, annyira humoros volt számára a történet. Még be is könnyezett.

- Apám.. Te aztán. Hahh.. Te is aztán kifogod a kellemes élethelyzeteket. Istenem. Hogy lehet valaki ennyire hülye?

- Én is ezt kérdeztem a rendőrtől. Ő sem tudott rá válaszolni, amúgy meg pont Mike jött ki.

- Ehh. Ez de szívás Karennek. Kifogta a gyakszi tancinkat.

Röhögött tovább a nagyobbik, de nem sokáig, mert az említett tanár jött meg a pályára, így lassan sorba állt az összes rendőrnek tanuló deák. Hamarosan pedig elkezdődött a kiképzés, terepgyakorlat formájában. Nehéz nap végén a fiú nehezen ballagott hazafele, léptei porzották az utat,mégis csend honolt most az egykor reggeli zsivajgó utcán. Lassan esteledett, mikor már otthon vacsorázott. Iskola mellett dolgozott s maga élt egyedűl. Szülei nem igen szerették, amiért alfa akart lenni, de omegaként sem szerették. Lassan hozzászokott, hogy nem támogatja senki és mindenki eldobja, így egymaga próbált túlélni a hatalmas nagyvilágban. Ezért is tanult rendőrnek, hogy ne nézzék le. Beakarta bizonyítani, hogy az Omegák nem holmi darab szemetek, még, ha gyengék is. Megakarta mutatni a világnak, hogy életképesebbek, mint azt gondolná az ember. Hála a gyógyszereinek szinte eltűnt a forrósága teljesen. Már nem jött neki meg egy hónapban sem, ezért tudott barátkozni Shotával. Néha még azon is elgondolkodott, mi lenne ha..

Nem bírok aludni.. Már tizenegy óra.. Holnap pedig hajnali 4kor kell kelnem. Zsong a fejem a kérdésektől. Shotától kaptam egy SMS-t, hogy egy hétig nem fog jönni suliba, mert rosszúl lett. Mondjuk amennyit edzenünk kell, nem is kételkedem ebben.. Remélem tud pihenni. Vajon fáj valamilye? Bár csak ott lehetnék. Ölelgetném, meg ápolnám.. Nem, nem, nem! Megígértem magamnak, hogy Alfa leszek és erős. Bár Shota az egyetlen, aki tudja a titkomat, ő megértené ezt az oldalamat. Lehet lányos, de kit zavar? Engem nem. Biztos csak elpirulna. Mindig piroslik, ha olyat teszek vagy mondok neki. Őszintén nekem is tetszik és nagyon jó barátok is vagyunk. Oh hogy hányszor mondta, hogy ne tömjem magam gyógyszerrel. Emlékszem, amikor azt mondta, hogy gyönyörű vagyok így is, és hogy legszívesebben haza vinne, elrabolna. Rosszúl nem járnék, hisz kedvelem. Olyan melengető, kedves, olyan varázslatos mellette. Viszont már elkezdtem a sulit a hitel pedig nem fogja magát visszafizetni..

Lassan elmélkedve, elnyomta az álom Flocht s hamar új nap virradt. A csendet megint felváltotta a nyüzsgés, ahogy kezdtek ébredezni az emberek, igaz addigra már terep gyakorlaton voltak a rendőr tanoncok. Éjjel esett, így sárban, hidegvízben gázoltak, edzettek, másztak s futottak. Elég hosszú volt a nap, így Floch kellően elfáradt. Lassan kullogott haza, ez így ment vagy egy hétig. Hét végén viszont kapott egy hívást..

Huh? Ki lehet az? Ezt a számot nem ismerem. Nem hiszem, hogy magánszemély. Talán valami ürge megint, aki elakar adni valamit.. Áh mindegy. Felveszem.

- Halo tessék?

- Jó napot! Xian Ching vagyok, a Sakura utcai klinikáról. Forstert urat hívom?

- I-igen. Floch Forster vagyok, de miért hív? Nem emlékszem, hogy voltam e volna mostanában kórházban a szüleimmel meg nem tartom a kapcsolatot.

- Azért hívom, mert Mirigami úr nem bírta önt felhívni. Azt kérte hívjam fel önt, hogy láthassa. Tudja Mirigami úr rosszúl lett egy héttel ezelőtt, kiderült, hogy végső stádiumú rosszindulatú daganat van az agyi tájékán, így nem sok ideje van vissza. Ezért kérte, hogy hívjam fel. Esetleg ma betudna jönni?

- Éhn..

Ez.. nem lehet.. hogy sokkolhat valakit le egy ilyen dologgal?! Ez csak egy vicc. Nem lehet igaz, hogy lehetne már rákos? Egészen eddig egészséges volt! Hazugság az egész. De.. jobb, ha megbizonyosodom. Biztos, csak megviccelt és látni akar. Biztos, hogy csak valami kis semmis baja van amiért bekerült oda. Amilyen szerencsétlen tud lenni, lehet csak a lábát törte el.

Sietősen pattant az első buszra a fiú, ami a közelében volt, s már száguldott is a klinika fele. Mikor odaért szinte nyaktörve rohant a pulthoz, ahol sikerült megtudni kedves barátja hol van, de sajnos szembesülnie kellett a tényekkel.. Barátja gyengén mosolygott az omegára és csak közelebb intette.

- Nem, ez nem lehet. Mond, hogy..

- Sajnáhlohm..

Shota hangja bűnbánó, lassú, halk és rekedt volt. Olyan, mintha már félig nem is élne. Az egykor boldog párost, már csak a sírás kerülgette. Floch térdei remegve megadták magukat és lehuppant a székre, ami az ágy mellett volt. Könnyei folytak és sírt. Barátja kezét fogta és csak ölelte magához. Amaz kezét erőtlenűl megemelve simogatta a fiú arcát, melyet könny patak mosott két oldalon.

- Van terved.. van célod.. megígérted nekem, hogy te leszel a legerősebb.. Ígérd meg, hogy nem adod fel..

Ez az idióta, hogy tud ilyen nyugodt lenni még most is?! És mégis mik ezek a búcsú szavak?! Nem fog meghalni és nem is fogom engedni neki! Ha ezt túléli én leszek az omegája, családunk lesz és boldogak leszünk, ahogy ezt ő is akarta!

- Nem fogsz meghalni!

- Sajnálom..

M-mit csinál? Magához húzott és most.. m-megcsókolt.. Olyan édes. Olyan finom. Lassan vissza csókoltam, majd éreztem, hogy elenged, így elváltam, ekkor tudatosult bennem a gép sípolása, mely eddig halkan pittyegett.. Az.. az ajkaim közt halt meg.. Nem.. nem lehet. Idióta..

- Vissza a jelenbe -

Tudod igazán szemét dolog volt tőled, hogy akkor, ott az ajkaim közt haltál meg, de, ha akkor nem történik ez, akkor sosem leszek rendőr és lehet, hogy most a gyermekeinket kéne vagy kellett volna látnom, ahogy meghalnak ezektől a szörnyetegektől, de most segíthetek megmenteni a világot.. Köszönöm Shota.. köszönök mindent..

----

Egy pár percem volt így egy hosszabb 1000-1100 szavas kis rész. Jó szórakozást és köszönöm, hogy velem tartotok eme utazásban!