A bábmester titka 2 - Az elveszett doboz

17. Az út zöttykölődő vége

Lassulni kezdett a vaskazán kereke, melyben ültek a nagy hősök. Öten voltak és előre meredtek, mert lassan az út megszakadt. Köd. Egy tejre hasonlító függöny köpeny. Szinte mint egy fal tornyosult előttük s emiatt nem tudták hova lépjenek majd. Az autóval menni nem lehetett. Egy méter után a kocsi orra sem látszott, nem hogy az út. Levi tudta jól miért van ez, s démon barátai is. Egy démonnak van otthona. Ha több éven keresztűl ott él és bejelöli területét, akkor az ottani időjárás a hangulata szerint változhat. A testvére pedig.. Ha csak rágondolt a torkában gombóc akadt és vicsorított. Fájt neki és félt. Ránézett két kedvesére, akik aggódtak Levi miatt, ő pedig miattuk..

Ahogy a szemüket nézem egyre jobban az jut eszembe, hogy rossz döntést hoztam.. Hogy lehettem ekkora marha? Magammal hoztam őket erre a veszélyes helyre. Nem vagyok magamnál.. De már nem fordulhatunk vissza. Ki fogja megmenteni a testvéremet? Senki.. ő pedig most fél.. retteg.. De nem halt meg. Sőt, még él, de ha így folytatják, a végén megölik..

- Levi..

Szólalt meg Jean, majd a férfi állára simított lassan és homlokon csókolta a fiú. Ezt a gesztust követte Floch is, ki bele is mászott Alfája ölébe és úgy bújt hozzá. A két kisebb csak bújt és bújt, meg puszilgatta Levit. Igazán jól esett ez az öreg démonnak. A szíve ezerrel zakatolt és elpirult.. közben Jean folytatta a már megkezdett mondatát a kisebb szünetet követően.

- Szeretlek, szeretünk. Itt vagyunk neked. Ne félj a testvéred miatt. Meg fogjuk menteni és ő is boldog lesz. Biztos hiányzik neked, nagyon, de ne csinálj butaságokat rendben?

- M-miről beszélsz?.. És ki mondta, hogy a testvéremre gondoltam épp.

- Levi..

Szólalt meg most meg Floch, míg a férfi arcára simított, közben Jean meg a karjának dőlt.

- Mi vagyis Jeanék, én még nem olyan rég ismerlek, de biztos eléggé ismernek ahhoz, hogy ilyen kis apróságokat tudjanak rólad. Lehet, hogy nem veszed észre, de látszik mikor aggódsz, még én is látom..

- Floch.. Jean. Köszönöm..

Rivaille rettenetesen elpirult, és csak a picinyeihez bújt egyre jobban. Persze társai közben csak ültek egy darabig, majd mikor eleget vártak a szőke megköszörülte a torkát.

- Khm.. Nem akarok ünneprontó lenni, de épp egy misszió közben vagyunk. Megakarjuk menteni az öcsédet vagy csak pislogunk az autóban ül..

Aligha folytathatta a férfi monológját. Krakkogó hangok hallatszodni kezdtek a ködből, majd Erwin hangja hallatszott a ködből. Mintha a kocsiban ülő Erwin beszélt volna.

- Gyertek! Itt van az öcskös! Nem akarok ünneprontó lenni, de siessetek!

- Francba.. Ezek Copyk.

Motyogta Hangi az orra alatt idegesen.  Homlokán egy izzadságcsepp gördűlt le, majd Erwinre nézett. Ő meg remegve fogta meg a kormányt, amibe belemarkolt erősen, száját beharapta és csak előre meredt.

- Copyk?

- Ne félj Floch. Nem annyira veszélyesek..

- Mi az, hogy nem veszélyesek annyira? Levi meghibbantál?!

- Cssssh! Erwin halkabban vagy megölsz minket!

Suttogta kiabálva Hingi. A nő teljesen ki volt készűlve, de Erwin folytatta, csak halkabb tónussal.

- Emlékszel remélem, hogy apámat ezek a szarok ölték meg. A másolóknál nincs rosszabb. Hangra és szagra támadnak és még a hangunkat is lemásolják. Nem vállhatunk szét vagy meghalunk..

- M-mi?!

Akadt ki Jean, de folytatta.

- Hé! Ezekről nem volt szó. Egyáltalán hogyan megyünk át a ködön anélkül, hogy nem csapunk zajt és nem megyünk a közelükbe?!

- Ezek a szarok nem bírják a fényt és a tűzet. Szóval megperzseljük a seggüket.

- De mégis mivel Levi?

- Szerintem Hangi tudja.

- Oh. Csak nem azt akarsz csinálni?

- De.

- Huh?

- Majd megérted Floch. Te is Jean. Ne nézzetek így~

Levi nagyot mosolygott, majd kibújva a fiúk alól kiszállt a kocsiból, miután kitolatott a ködből Erwin és Hangival a csomagtartóhoz mentek és kinyitották, mire Hangi.

- Mint 10 évvel ezelőt.. Jó kis móka áll elénk..

---
Halihó nem haltam meg. Én is itt vagyok 10 évvel késöbb. Mindenkinek BUÉK-ot utólag is és bocsánat, hogy rövid~