A bábmester titka 2 - Az elveszett doboz

8. Mézédes csók

Floch és Eren boldogan ölelgette egymást, csókolóztak és a nóziukkal böködték egymást. Nedves és puha bőreik egymásnak simultak és csak ölelkeztek. Majd jött a lágy simi és az illatok. Egymást indították be, ami következtében már úgy néztek ki, mint a fonott kalács tésztája sütés előtt. Persze az illataik nem maradtak titokban. Levi orrát igen csak cirógatni kezdte a hálószobában az édes, vággyal teli mámorító illat, mely mint szirén hang hívta magához, vezette, terelgette. A nyitott ajtót lenyomva pedig édes látvány fogadta. Annak okán, hogy a kicsik ne lássák, becsukta az ajtót, majd be is zárta. Szépen odaosont a fiúk mellé, majd lassan ledobta a ruháit. Persze a vetkőzésre már magukhoz tértek a fiatalok. Egyből vörös fejjel szétváltak, de Erennek tetszett az apucia jelenléte. Felizgatta és lázba hozta, amiből Floch menekült volna, ha Levi nem mögé ül be. Közre fogták és simogatták. Levi nagy mancsai a melkasára törtek fel a vízből és a mellbimbókig meg sem állt. Eközben Eren is jobban bújni kezdett némi simi reményében, amit persze meg is kapott, hisz járt a jussa. A kis Eren teljesen Flochnak simult, aki vörösen, de Erent kezdte izgatni, ahogy Eren is a forró testet szántotta, kis gyenge ujjaival. Csókja szállt Floch bőrére, melyet Levi ujjai s lágy párnái is szint úgy szántottak tova. A fiú nehezen kezdte venni a levegőt a mámortól a forróságtól. Remegett belül és hevült. Egyre forróbb és forróbb lett, mint aki elakarna olvadni ott helyben. Kinyílt, mint virág a forró, nyári mezőn és közben Eren dörgölőzni kezdett az ölében. Hamar a két kis omega egymásba mélyedt. Eren rózsájába a méh beletévedt és csak izgett-mozgott a rózsa belsejében. Levi méhe sem tudott már tovább egyhelyben maradni s érezte, hogy ujjai már nem igazán elegek. A rózsa már túlon-túl nedves és szétnyílt már. Így a méh beférkőzött a lágy, de feszes szirmok közé s ő is ugyan úgy dongott a virágban, mint a másik. Fortak egymásban a hangok áriaként csengették a fürdő csempéit. Szinte kopogtak át a másik szobába. Lenge rózsaszín, fehér homály. Gyönyör, boldogság. Ezer meg ezer szívdobbanás. Lassú fújtogató őrület, mely kezek szántásai mellett libabőrt vet. Meleg víz, mely csobban, mint háborgó tenger, tűz, mely egyre jobban belobban, mint olajra pattanó szikra. A mámor, mely csókok mézédes nyelvén beszél. Foltok, melyek autogrammként jelzik a gazdával rendelkező testeket. Jelek, melyek védenek, harapás mely mindent örökre megpecsétel.. Egy óra mely lepkeként libbent arrébb az idő forgó hurkában. Testek, melyek önmagukat elvesztve hullottak a habokba. Omegák, kiket két erős kar vitt az ágyba finoman. Kis fiúkák, kik összebújva szuszogtak...

- Olyan aranyosak együtt. De legközelebb halkabban. A kicsik azt hitték bántjátok egymást.. (J)

Magyarázta Jean halkan és kicsit mérgesen Levinek, aki a tarkóját megvakarta, majd magához húzva megcsókolta a fiút, majd ugyan ezt eljátszotta Shiroval is.

- Sajnálom, de nem bírtam magammal. Össze voltak fonva, mint a kalács és egymással játszadoztak.. De most hozzátok is lenne kedvem~ (L)

- Nekem most nincs kedvem... (J)

Ásított egyet Jean, kezét a szája elé téve, majd aranyosan Levit megölelte és nyakon puszilta.

- Nagyon elfáradtam ma, de Shiroval csinálhatjátok, ha akarjátok. (J)

Jean lassan befeküdt Erenékhez, így Eren volt közében, Jean a hátánál, míg ő szorosan bújt Floch ölébe. Feje a fiú mellkasánál, Floch feje pedig Eren fején volt. Nagyon megkedvelték egymást elég hamar. Az illataik egymás számára nyugtatóként hatottak, mint az ikreknél a közelség.

- Nekem viszont van kedvem Levi. Gyere. Menjünk. Mutatok neked egy nagyon jó könyvet odalent a könyves szobánkban~

---

Lassan de biztosan megjöttem újra! Remélem jól szórakoztatott. Helyesírásért bocsánat. Telefonon nehéz írni és szöveg korrektorom sincs. 😅☺️