A bábmester titka 2 - Az elveszett doboz

16. Derengés a távolba..

-----------

Figyelem! A következő rész heves cselekedeteket és egyeseknél erek.. khm.. Aggressziót okozhat   ^¬^

-----------

- Levi szemszöge -

A hajnalodó táj szépsége, ami a rózsaszín, sárga s lila játéka tarkít. Selytelmes lanka fátyol, mely füstként gomolyog lent az út felett, a hideg dér, mely nevetve csapdossa fűnek haját, csend mely tudatja velünk, hogy a vég talán már nincs is messze. Az aszfalt kopog az ürességtől, még a négykerekű vaskazán sem ad ki hangot, csak csendben siklik alattunk. Az erdő fáin látni, hogy csüngenek az óriás, eldeformált emberek. Mind alszanak nyitott szemmel előre meredve, mint valami horrorjelenetet keltve az úton lévőkben. A köd démonjai, akik csak a megfelelő pillanatra várnak, hogy ugorjanak, széttépjenek, megegyenek vagy éppenséggel kínozzanak..

- Azok az izék nagyon parák, te is azt nézed nyuszó~?

- Jó reggelt Floch. Felébredtél? Átaludtátok Jeannal az éjszakát, bár ő még alszik.

Jegyezte meg Levi finoman, halkan, úgy, hogy ne ébressze fel a másikat. Lassan Flochra mosolygott, odahajolt és finoman megcsókolta. Keze selyemként siklott a fiú arcára, kit a pír festett be. Lassan annak kezei a férfi felkarjaira tévedtek. Kissé eldőlt Levi ülésben, így a fiú az ölébe mászhatott, mikor is egy női sipító hang törte meg a csendet. Hirtelen elválva, rózsás arcokkal, egymástól elszegett fejjel ültek vissza az eredeti helyükre. Nem mondtak előszőr semmit, csak később szólalt meg Levi.

- Igen azokat néztem. Ijesztőek. Khm..

- Ahh de kár, hogy abbahagytátok. Pedig múltkor láttalak Shiroval.

- Az.. Arra egyáltalán nem vagyok büszke. Mind a hárman szenvedtek.

- De végül a tieid lettek.

- Ez.. Igaz, de. Mégis milyen áron?

Levi lemondóan nézett kifele az ablakon újra, a fagyos, csendes, hideg pirkadatra, de lassacskán a kérdő csendet egy halk kis szikra hang tarkította meg. Mellette ülő, vöröspozsgyás fiú csilingelte kérdését az idősebb fele.

- M-Mi történt?

Levi nem válaszolt előszőr, de lassan a fiúra nézett egy sóhajtás után s elkezdett szavalni..

- Mikor még civa.. nem is itt kezdem. Tudod én elraboltam Jeant és Erent. Babát akartam belőlük csinálni, hisz rengeteg embert megöltem már és meg is ettem a félelmüket. Viszont mikor velük találkoztam egy meleg érzés fogott el és megkedveltem őket.

- E-embereket öltél?!..

- Nem.. nem ez a lényeg.. csak az, hogy már nem eshet sok bajuk és meg kell tennünk mindent, hogy mindannyian sokkal jobban éljünk. Meg kell állítanunk ezt a cirkuszt. Elegem van ezekből az élőholt szutykokból, pedig démon vagyok és az erdei figyelőkkel sincsen semmi bajom...

Levi mérges volt és ökölbe szorult a jobb keze. Floch lassan a sajátjára nézett és a levegőt kifújva párját megölelte és megcsókolta lágyan. Előszőr nem mondott semmit, csak hozzábújt és simogatta lágyan, hogy a nagyobbik lenyugodjon.

- Mindenki megváltozik, minden is megváltozik, ha a nap eltűnik, akkor jön helyette hold és csillagok, ha az éjszaka eltűnik, akkor jön helyette fény és derű. Mindig ezt mondta nekem egy általam kedvesnek ismert ember. Ezt akkor mondta mikor ideges vagy szomorú voltam. Mindig van remény mindenre. Sikerülni fog. Le fogjuk győzni és vissza fogjuk szerezni a testvéredet. Egy olyan világot fogunk teremteni a gyermekeinknek, amiben mindig is akartuk hogy éljenek. Egy csendes, nyugodt helyet, ahol az ő gyermekeik, a mi unokáink is boldogan élhetnek.

- Köszönöm.. Szeretlek Floch. Egy igazán jó pár vagy. Olyan különleges, mint a többiek és gyönyörű, akárcsak ez a napfelkelte.

- Csípősen hideg?

- Inkább gyönyörű.

Kezdett el kuncogni Levi, amit Floch követett, majd Hanji "Ahw"-ját lehetett hallani, de ez a szerelmes párt nem zavarta, lágy csókjuk úgy forrt össze, mint az olvadt acél, mely vízbe öntve megköt. Alig bírtak elválni a vágytól mely az egymásért érzett szerelemből született. Lassan pedig bíztatást is kaptak az elöl ülő nőtől.

- Bármi is fog történni fiúk, mi itt leszünk és segítünk nektek. Akár milyen messze is mentek, mi mindig itt leszünk és vigyázunk rátok vagyis a hátatokra. Nem fog senki sem hátba támadni titeket erről biztosíthatlak titeket.

- Köszönöm pápaszem.

- Ugyan Törpi.

Ezen jót kuncogtak, még Levi is, mert most semmi nem vehette el a kedvét és bizalmát, melyet a győzelem előszele dugott az orra alá.