The truth of sinners

1. Quatervois

    Hideg eső hullott a hátamra ahogy a rozoga ház tetején hasaltam. Sötét kapucnim nem jelentett semmi védelmet már, de a szemembe folyó víz ellenére le sem vettem a tekintettem a szomszédos épületről.    Egy szék reccsenésének a hangja jutott el hozzám az éjszakai levegőben. Ha nem kimondottan ezt vártam volna, valószínűleg észre sem veszem az eső szüntelen kopogása mellett. De ezzel nem foglalkoztam, helyette a puskám távcsövével az ablakot pásztáztam.Pár másodperccel később meg is jelent előtte a célpontom, én pedig azonnal meghúztam a ravaszt. A hangtompító szinte teljesen elnyelte a lövés hangját, de az üvegtörését és a test puffanását nem tudta.
- Könnyű pénz. - engedtem meg magamnak egy apró mosolyt.

    Motorral száguldottam a New Yorki lakásom felé. Egy tömbház, annak a teljes felső emelete /4 lakás/ az enyém volt. Kicsit átalakítattam, elsősorban összenyitottam, így egy hatalmas nappalit és minden egyebet kaptam. Mondanám, hogy meleg és barátságos, de ez nem igaz... Párszor átrendeztem már, de valahogy mindig egy lelketlen, személytelen lett az egész, olyan mint a katalógusokban. Meg van benne minden ami kell, de semmi amitől otthon érzést keltene benned.

    Épp a kulcsommal babráltam az ajtóm előtt mikor lefagytam egy pillanatra, Valaki van bent...
- Sokáig fog még ott állni? - hangzott bentről a kérdés.
Megismertem a hangot, így egy fokkal nyugodtabban nyomtam le a kilincset. A szembelévő ablaknál pedig Nick Fury alakját pillantottam meg.
- Csak kissé meglepett, hogy itt találom. - Vallottam be. - Ritkán invitálnak be a saját ajtómon.
- Lenne egy megbízásom az ön számára. - lépett közelebb komoly arccal.

    A konyhapultnak dőlve, karba tett kézzel hallgattam végig. Egyszer sem kérdeztem közbe ahogy egyre több részletet tudtam meg. Még a végén is pár percig csendben maradtam és a hallottakat mérlegeltem. Ő pedig türelmesen várt.
- Szóval itt ez a fazon, aki el akarta foglalni a bolygót, és aki most önöknek segít, hogy jóvátegye a bűneit a szabadságáért cserébe. - foglaltam össze. - És azt akarja, hogy tartsam szemmel.
- És szükség esetén likvidálja. - tette hozzá.
- Talán elkerülte a figyelmét, de én bérgyilkos vagyok nem bébicsősz.
- Kérem, szükségünk van a különleges képességeire. - az arca nyílt volt.
Dolgoztam már nem egyszer neki, de még sosem használta a kérem szót...
- Ennyire rossz a helyzet, hogy tőlem vár segítséget?
Erre nem válaszolt, de nem is vártam. Végül sóhajtottam.
- Rendben, de csak akkor ha a saját feltételeimmel játszhatok.
- Mik volnának azok? - kezével intett, hogy soroljam.
- Először is nem dolgozom ingyen.
- Ezt nem is vártuk. - szögezte le.
- Másodszor, nem maga az egyetlen ügyfelem. - tettem hozzá mire bólintott.
Ezután már csak az árban egyeztünk meg illetve megtudtam a részleteket.

    Másnap hajnalban felkerestem a Stark tornyot. A liftben állva kezdtem megbánni, hogy elvállaltam ezt a munkát... Ide beköltözni a lehető legrosszabb ötlet...
    A liftajtó kitárult és tetetett magabiztossággal kiléptem belőle. A teremben lévő asztal körül ülők egyszerre kapták felém a fejüket.
- Gondolom maga... - kezdte Tony Stark.
- A bérgyilkos! - vágott közben Amerika kapitány ellenszenves hangon.
- ...Melody. - fejezte be Vasember majd jelentőség teljesen felé fordult. - Melodyt akartam mondani.
- Üdvözletem. - varázsoltam egy szervtelen mosolyt az arcomra, mintha ez előbbit észre sem vettem volna. - Azt hiszem én leszek az új munkatárs, így talán egyszerűbb lenne, ha csak erre koncentrálnánk.
    Steve már nyitotta volna a száját, de a mellette ülő nő megelőzte.
- Tegyük ezt!

    A bemutatkozás után Tony megmutatta a szobámat.
- Tudod... - kezdtem csevegő hangnemben. - Nem tudtam nem észrevenni, hogy a lift amivel jöttünk csak a tárgyaló szinten áll meg.
- Valóban. - bólintott majd őszinte arccal a szemeimbe nézett. - De ezt ne vedd magadra. Mármint persze egy bérgyilkos vagy akit nem is ismerünk, de ennek ellenére be kell hogy engedjünk magunk közé. Tudod, ez azért okoz egy kis feszültséget. Tekintve hogy kitudja hány embert öltél már meg és...
- Tony. - állítottam meg a karjára téve a kezemet. - Kérlek azt az egyet ne mond, hogy még egyetlen halál sem szárad a lelkeden.
- Igen, de az más. Mi hősök vagyunk és életeket mentünk.
- Kiiktatva a "rossz fiúkat" ilyen vagy olyan formában. - bólintottam mindegy magamnak. - Azt azért sose felejtsd el, hogy csak nézőpont kérdése ki a hős egy történetben.
- Ezzel azt próbálja mondani, hogy egyformák vagyunk? - lépett ki a lépcsőházból Steve. - Ugyan kérlek.
- Mindkettőnk kezéhez tapad vér. - néztem a férfi szemeibe. - A különbség pusztán annyi, hogy én ezt nem próbálom tagadni valami magasztos eszme mögé bújva.
    Gyűlölet sütött a férfi tekintetéből, de nem hátráltam meg előle. Egy pillanatig azt hittem, hogy meg fog ütni, de a milliárdos közbelépett.
- Semmi szükség erre a kakasviadalra. Pardon, tyúk-kakas viadalra.
- Csak csinálja a dolgát. - köpte még ide a kapitány távozás közben.
Mély sóhaj szaladt ki a számon.
- Tudod, talán igazad van. - jegyezte meg halkan Tony.

    Megfordulva a folyosó baloldalán lévő ajtóra mutatott.
- Ez lesz a te szobád. Szemben pedig Lokié. Folyosóvégén a fürdőszoba, benne teljes wellness csomaggal.
    Kérdezni akartam valamit, de a lift újra kinyílt benne két alakkal. A magas szőke hajú férfi vidám mosollyal közeledett még a fekete hajú teljes érdektelenséggel.
- Á, Melody ismerd meg Thort! - intett előre Tony.
- Szép hölgy! - ragadta meg a kezemet a férfi, hogy csókot leheljen rá.
- Izé... Üdv... - erre mégis mit kell reagálni??!
- És íme, az új legjobb pajtid! - bökött a másik férfi felé.
Tehát ő lenne Loki, aki épp felvont szemöldökkel mered rám.
- Biztos, hogy ez jó ötlet? - bizonytalanodott el Thor. - Egy emberre, ráadásul nőre bízni Lokit?
Na ez fájt.... Oda az önérzetem....
- Biztos vagyok benne, hogy megbirkózom a feladattal. - fontam össze a kezeimet magam előtt.
- Nem akartalak megsérteni. - szabadkozott a villámok istene. - De az öcsém veszélyes, többeket megölt már és...
- Thor! - tette a vállára a kezét Tony. - Az ifjú hölgy a kontinens, talán a világ leghírhedtebb bérgyilkosa. Csak Szellem néven emlegetik.
A döbbenet tapintható volt, még Loki is nyílt kíváncsisággal a tekintetében méregetett.

    Nem sokkal később magunkra maradtunk, így gondoltam jobban szemügyre veszem aki miatt iderángattak. Ő is épp engem nézett.
- Puszta kíváncsiságból. - mért végig. - Mikor öltél utoljára?
- Tegnap éjjel.
Könnyed válaszomon egy kicsit elgondolkodott, majd mosolyra húzta a száját.
- Talán mégse lesz olyan rossz ez a kis "vakáció".
Na jó, ez tuti nem százas... Bár jobban belegondolva én sem vagyok az.
- Gondolod menni fog ez az együtt dolgozás? - néztem zöld szemeibe. - Sajnálnám ha máris meg kéne ölnöm téged. Egyenlőre érdekesebbnek tűnsz életben.
- Egyenlőre? - a széles mosoly meg sem rezdült.
- Egyenlőre. - erősítettem meg.

Ez érdekes lesz...