The truth of sinners

3. Serendipity

    A következő néhány nap az összeszokás jegyében telt. Szerencsére Steve igyekezett elkerülni ebben pedig nagy segítségére voltam azzal, hogy tudtam mikor merre jár. 
    Bruce igen  jó társaságnak bizonyult mikor egyedül találtam. Viszont ha Loki látótávolságba került mindig rövid úton távozott. Rettegett az istentől, bár sosem vallaná be, de ez fordítva is igaz volt.
    Natasha és Clint lettek az edzőtársaim. Egész összecsiszolódtunk mi hárman, néha még az étkezéseknél is beszélgettünk. Érdekes volt látni, hogy ők teljes mértékig ki vannak békülve a munkámmal, sőt hasznosnak tartják a mesterlövész képességeimet.
    Thor a második napon elköszönt már valami Asgardi ügyek miatt, de biztosított hogy időnként beugrik.
    Tony pedig barátságos volt, bár egy kissé tartott tőlem. De igyekezett ezt elnyomni magában, amiben sokat segített, hogy van közös beszédtémánk. Le volt nyűgözve mikor megtudta, hogy magam bütyköltem a felszerelésemet. Már többször is felajánlotta, hogy rájuk néz és segít javítani rajtuk. Ezt egyenlőre udvariasan visszautasítottam, egyrészt mert nem hoztam magammal ide a toronyba, másrészről pedig nem kell, hogy minden titkomat ismerjék attól még, hogy együtt dolgozunk.

    A délután a maga nyugodt hangulatában telt. Natasha valami filmet nézett a nappaliban, még én az étkezőasztalnál ültem az emaileimet nézegetve. Loki mellettem ült és az ajtónyíláson keresztül bámult a nappaliba. Teljes kiakadással próbálta felfogni a TV lényegét.
- Szóval lényegében egy színdarab amit akárhányszor visszanézhetek. - foglalta össze .
- Lényegében igen. - bólintottam a telefonomba merülve.
Hangos sóhajtásomra felém fordult, de csak annyit látott, hogy a készüléket a zsebembe süllyesztve felállok.
- Beszélnem kell Tonyval. - jelentettem be távozás közben.

    A beszélgetés simábban ment mint hittem, de ebben inkább Fury keze volt. Mindenesetre vacsora után összeszedtem a fegyvereimet a szobámban, majd vártam még mindenki elalszik. Úgy éreztem magam, mint egy tinédzser miközben kiosontam az épületből. Csak randi helyett egy munka várt rám....

    A hajnal első fényével értem vissza az emeletünkre. A liftből kilépve viszont szemben találtam magam egy zöld szempárral.
- Miért vagy ébren? - kérdésem hallatán felszaladt a szemöldöke.
- Ezt inkább én kérdezném. - fonta össze karjait maga előtt. - Este eltűntél....
    Sóhajtva emeltem fel a kezem és egy fáradt tarkóvakarásnak álcázott mozdulattal megszabadultam az árnyékolóchiptől. 
    Képtelen voltam a szemébe nézni ahogy megcsaptak a gondolatai és érzelmei. Így inkább elléptem mellette a fürdő irányába. Éreztem magamon a tekintetét ahogy végigmért sérülések, vagy bármilyen válasz után kutatva. De nem talált semmit, és nem is szólalt már meg. Az ajtót becsuktam magam mögött, és a földre csúsztam. Hosszú percekig éreztem még, hogy a zárt ajtót bámulja....
    Végül a forrózuhany megnyugtatóan lazította el az izmaimat, és közben be kellett, hogy valljam magamnak, hogy amennyire bosszantott pár perce még Loki, valahol mélyen mégis jól esett, hogy képes volt megvárni még visszatérek. Persze már meg is győzte magát, hogy csak azért akart meggyőződni arról, hogy jól vagyok és visszatértem, mert a végén még rákenik az eltűnésem.

    Kopogásra ébredtem. Fogalmam sincs mennyi az idő, ha tippelnem kéne akkor csak pár órát aludtam. Az ajtón Natasha lépett be és az éjjeliszekrényen lévő óra megerősítette a feltételezésemet, még 9 sincs, és fél 8 felé feküdtem le....
- Jó reggelt! - köszönt látszólag vidáman. - Kicsit elaludtál ma.
- Néha előfordul. - egy fejkörzéssel kiroppantottam a nyakam.
- Kicsit furcsa volt, hogy Loki egyedül jelent meg reggelizni. - mesélte. - Eddig egész jól tartotta magát a mindig legyen a látóteredben szabályhoz. Épp ezért picit aggódtunk.
- Milyen rendes, hogy hagyott aludni. - jegyeztem meg. - Ti meg mindjárt azt feltételezitek, hogy el tett láb alól és utána mintha mi sem történt volna megreggelizik?
- Na jó, így kimondva valóban fura. - mosolyodott el halványan.
Csak most vettem észre, hogy teljes felszerelésben van.
- Baj van?
- Nem, dehogy. Csak küldetést kaptunk. Emiatt is jöttem, mert fél óra múlva indulunk, így a következő két-három napban csak ketten lesztek.
Bólintottam és igyekeztem száműzni az alvás gondolatát is.
- Gondolod, hogy minden rendben lesz? - kérdezte meg halkan.
- Igen. Nem kell idecsődíteni a fél S.H.I.E.L.D.-et ha erre gondolsz. - erre gondolt. - Tonynak is megmondhatod, hogy leégetni sem fogjuk a házat.
Nem hitt nekem, de azért bólintott. Nem fog erősítést hívni, mert minden jel szerint az lesz Loki első nagy próbatétele, hogy most életben hagy-e. Csodálatos kilátások.... Figyelembe véve, hogy a gondolatai alapján csak ő és Thor nem fogadott ellenem....