The truth of sinners

17. Absquatulate

- Nem Thor! - Loki hangja volt az első ami eljutott a tudatomig.
Elég dühösnek tűnt ahhoz, hogy inkább csukott szemmel feküdjek tovább.
- Loki! - Thor is kezdte elveszíteni a türelmét. - Atyánk visszarendelt téged Asgardba! Nem mondhatsz ellent.
- Nem tehetem... - igyekezett lenyelni a haragját. - Nem hagyhatom magára.
- Tudom hogy fontos neked testvér. - folytatta  a szőkeség lágyabb hangon. - De te is tudod, hogy itt már nem tehetsz semmit.
A fekete hajú nem válaszolt semmit, csak egy mélyet sóhajtott.

     Hallottam, hogy nyílik az ajtó.
- Még mindig itt vagytok? - csendült fel Tony hangja. - Menjetek pihenni, különösen te Loki. Leváltalak titeket.
- De.... - tiltakozott egyből az említett.
- Ha magához tér egyből szólok. - vágott a szavába a milliárdos. - Ígérem.
     Mély sóhaj, majd távolodó léptek. Az ajtócsukódás után pár percig még vártam majd körbenéztem.
- Ezt nem hiszem el! - jelent meg egy hitetlenkedő Stark a látóteremben. - Négy napja őrizz éjjel-nappal és amint kiteszi a lábát magadhoz térsz. Ilyen a világon nincs....
- Ne! - állítottam meg rekedt hangon.
Bizonytalanul levette a kezét a kilincsről majd segített kicsit feljebb ülni, és inni pár korty vizet. Nem volt fájdalommentes, de így legalább végig tudtam nézni magamon.
- Négy bordád eltört, valamint betört a fejed, több repedt csont és rengeteg vágott és szúrt seb. - foglalta össze nekem. - És majdnem elvéreztél amikor kiszedték a combodból azt a kést. Egy jó hosszú műtéten vagy túl.
- Legalább végre vége? - kérdeztem meg óvatosan.
- Mich Thompson halott ha erre gondolsz. És úgy tűnik ez volt az a jó cselekedet amire Odin várt.
- Lokinak vissza kell mennie. - jegyeztem meg. - Hallottam őket. Thor gondolatai alapján ha ellent mond azt felségárulásnak is elkönyvelhetik...
- Törékeny a frissen visszanyert bizalom. - bólintott. - Viszont nem fog elmenni.
- Biztos vagy benne? - néztem rá.
- Szerelmes beléd és nem akar elhagyni.
- Csak barátok vagyunk. - tiltakoztam talán kissé szomorúan.
- Mondj amit akarsz, de nem vagyok vak. "Csak barátok" nem néznek így egymásra. És te nem láttad a kétségbeesést a szemeiben miután eltűntél.
      Vajon igaza van? És ami a legfontosabb: számít ha igen?
- Lokinak Asgardban a helye. - szögeztem le keserűen.
Végignéztem a kezeimből kiálló csöveken és a rengeteg kötésen. Fájtak az egyszerű mozdulatok is, de mindez csak azt bizonyította hogy élek. Mert Ő megmentett.
- Szereted őt. - tette óvatosan a vállamra a kezét Tony.
      Szeretem? Ő volt az egyetlen oka annak, hogy túl éltem... hogy túl AKARTAM élni.... Azért, hogy viszont láthassam azokat a zöld szemeket, hogy hallhassam a nevetését, hogy foghassam a kezét.... Nem szabad jobban belegondolnom!
- Nem kockáztathatja a büntetés lehetőségét akárhogy is van. - sóhajtottam fáradtan.
- Nem hiszem, hogy el tudnád küldeni. - felelte őszintén.
       Igaza van... Képtelen lennék arra, hogy távozásra bírjam... Mert nem akarom, hogy elmenjen.... De tegyük fel, hogy Tonynak igaza van. Milyen jövőnk lehetne? Legjobb esetben is 70 év maximum.... Loki közben valószínűleg látszatra semmit sem öregedne. És utána mi lesz vele? Nem.... Egyszerűbb ha még most tovább áll...

- Tony, megkérhetlek valamire? - komorultam el hirtelen.
- Persze, de.... - kereste a szavakat, majd feladta. - Mi a terved?
- Nem hagyok neki okot maradni, így bűntudat nélkül elmehet. - válaszoltam keserűen. - Melody Wilson így is túl régóta létezik már.
- Megjátszod a halálod? - képedt el. - Biztos vagy ebben?
- Ezen a ponton már semmiben sem vagyok biztos. - néztem a szemeibe. - És csak bízom abban, hogy ez a kisebbik rossz hosszútávon. És SENKI sem tudhatja.
Nem lelkesedett, de bólintott végül.
- Mit kell tennem? - kérdezte meg végül.
     Mindent felvázoltam neki. Kit keressen és hol, mennyi kenőpénzt vigyen és kiket fizessen le. Innentől minden megy már a maga útján...

*****

    Két hónap telt el azóta, hogy hivatalosan nem vettek észre az orvosok egy belsővérzést ami az életembe került. Ezzel párhuzamosan titokban átszállítottak egy washingtoni magánklinikára, ahol a lábadozásom hátralévő részét töltöttem. De még mindig kétségeim vannak afelől, hogy helyes cselekedtem-e....
     A hallottak alapján Loki teljesen kibukott mikor megtudta a hírt. Rommá verte a szobáját majd bezárkózott az enyémbe, és napokig ki sem mozdult. Aztán egyik reggel asgardi ruhájában kisétált megkérdezni Thortól, hogy mikor indulnak végre haza. Ránézésre úgy viselkedett, mintha semmi sem történt volna, és a temetésre sem volt hajlandó maradni.

     Egy kávézóban ültem és Tony felbukkanására vártam. Szerencsére nem kellett sokáig.
- Elnézést kisasszony, foglalt ez a hely? - mutatott a velem szemben lévő székre mosolyogva.
- Jó látni téged. - álltam fel egy ölelés erejéig. - Gratulálok a kitüntetésedhez.
- Ahhoz amit a Thompson vállalat emberkísérleteinek lebuktatásáért kaptam? Az a te érdemed.
- Átengedem, én jobb szeretek a háttérben megbújni, és nem is akarok arra a napra gondolni.
      Leadta a rendelését majd visszafordult hozzám.
- Elhoztam a felszerelésed. - ütögette meg a táskát maga mellett. - Meg egy új játékszert.
- Valóban? - pillantottam kíváncsian rá.
- Eredetileg karácsonyra szántam, de közbejött azaz apróság amiről nem akarunk beszélni.
     Hátradőltem a székemen amég lerakták elé a rendelését.
- És mi a terved? - kérdezte meg.
- Azt hiszem megnézem Európát. - vontam vállat. - Talán Londonban maradok egy kis ideig. Állítólag szép ilyenkor tavasszal.
- A többit úgyis megtudom a hírekből nem igaz? - mosolygott rám.
- Igen, azt hiszem ideje ismét munkába állni. A végén még berozsdásodom.
      Kis ideig csendben ültünk, de ez most jól esett. 
- Jut eszembe. -  bökött felém. - Fury üdvözöl. Nem tőlem tudja.
Védekezően felemelt kezein csak nevetni tudtam. Fogalmam sincs Fury honnan szerzi az információit, de mindig mindenről tud.
- Nem is vádoltalak. 
- És üzeni, hogy elégedett a fickóval akit a kérésedre beajánlottam. Jeremynek hívják ugye? Vagy nem Jeremy? Valami j betűs.
- Örülök, hogy Jim bevált. - mosolyodtam el. - Jó ember, aki rossz helyre keveredett.
- Hát a végén épp hogy jó helyen volt. - utalt a telefonhívásra amit kapott. - És egy kartöréssel megúszta a szennyes csúszdát.
     Kicsit haboztam, de végül kiböktem azt a kérdést ami a legjobban foglalkoztatott.
- Róla van valami hír? - egyből tudta kire gondolok.
- Sajnálom, de nincs. - együtt érzően veregette meg az asztalon a kezem.
     Tényleg sajnálta, hogy nem tud jó hírrel szolgálni. És egy része csodált a döntés miatt amit meghoztam hogy elengedjen. Mégha nem is teljesen értett egyet velem, elfogadta az érvelésemet.

     Végül felkeltünk, hogy távozzunk. Mindketten a magunk útján immár.
- Használhatod a magángépemet. - mondta még a kezembe nyomva a bőröndöt. - Automata pilóta, holnapra elintézem az utat.
- Köszi, de nem akarok gondot okozni.
- Nem okozol. - nézett a szemembe.
- Köszönöm. - mosolyogtam rá. - Remélem találkozunk még.
- Még szép. - kacsintott rám. - Egy halál kevés, hogy lerázz.
- Bármi gond van, amihez jól jön egy diszkrét lövés, tudod a számom.
- Ahogy te is az enyémet. - bólintott. - Jó utat Serena.
- Új év, új én? - nevettem fel a gondolatán.
- Nem ezt szokták mondani? - védekezett nevetve. - És csak is te tehetsz róla, hogy szinte újévre időzítetted a névváltást.
- Végül is....

      A hotelszobában az egyik első dolgom volt, hogy felnyitottam a bőröndöt. Az új kütyü amit Tony említett egy szemüveg féleség volt, felpróbálva kiderült, hogy igencsak hasznos felszerelés lesz belőle. Éjjellátó mód, hő kamera, és egy rakat információ arról amire ránézek. Elmosolyodtam mikor levettem. Gyanítom, hogy adóvevő része is van, mivel fülhallgatóként kell felvenni, és könnyen a fejem tetejére tolható. 
      A páncélomat is átalakította, sokkal rugalmasabbnak tűnik, mint eddig, mégis ellenállóbb az anyag. Talán egy lövést is kibírna, de inkább nem kísérletezem. 
     Ahogy kihajtottam kiesett egy csomag. A szívem pedig kihagyott ahogy megpillantottam a gyűrött karácsonyi csomagolópapírt. Loki ajándéka amit nekem szánt....
     Könnyekkel küzdve bontottam ki és vettem a kezembe az apró medált. Egy aranyból készült szellem, aminek a szemei zöld kövekkel lettek kirakva. Bár ne így kellett volna megkapnom....