The truth of sinners

5. Lagom

    Reggel az ágyamban ébredtem, pedig egészen biztos voltam abban, hogy a földön Lokinak dőlve és sírva aludhattam el.... Sóhajtva keltem fel és néztem valami ruha után. Egy farmer és egy fekete póló tökéletes lesz mára.
    Mikor ezzel megvoltam meg kellett állapítanom, hogy a reggel az hajnali fél 4-et takar....
    Egy pár percig elgondolkodva néztem a mellettem lévő tányérra. Még mindig rajta volt a szelet pizza. Rövid gondolkodás után elindultam vele a konyha felé.

    Teljes némaság uralkodott mindenhol. A konyhába érve körbenéztem és hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntöttem csinálok valami reggelit mindenkinek. Épp a palacsintatésztát kevertem ki mikor Tony megjelent az ajtóban.
- Ez általában az én dolgom, de jó nézni hogy más csinálja.
Felpillantva egy apró mosolyt láttam az arcán, így én is viszonoztam.
- Ha már felébredtem gondoltam csinálok valami hasznosat.
- Ami a tegnapot illeti. - kezdett bele a kávéfőzőhöz lépve, hogy bekapcsolja. - Átgondoltam, és köszönöm hogy megmentettél.
Egy aprót biccentettem, majd a pultnak támaszkodtam.
- Sajnálom hogy látnotok kellett a végeredményt. De meg kell értened, hogy egyedül másképp nem tudtam bejutni, csak minden fenyegetést kiiktatva.
- Igen, Fury tegnap este említette, hogy nem akart melléd embereket adni. - a szekrényhez lépett és kivett két bögrét. - Tényleg nem hagyott neked sok választást. Főleg mert Lokit is magad után kellett húznod.
- Túléltük. - néztem a szemébe. - Csak erre emlékezzünk az egészből!
- Elárulod hogy csináltad sérülés nélkül végig? - nyújtotta felém az egyik bögrét. - A felszerelésed álcázó berendezése zseniális, de egy lövés ellen nem igazán véd. Bár gondolom telepataként könnyű kitalálni merre fognak lőni.
- Fury ezt is elmondta? - keserű mosollyal kortyoltam bele a kávémba.
- Igen, és azt is hogy miért volt ez titok. Persze ettől még egy kicsit fáj, hogy nem bíztál bennem de azt hiszem kvittek vagyunk. - hirtelen előrehajolt és komoly arccal nézett rám. - Hányas számra gondolok?
Akaratlanul is felnevettem ezen, de annyira hogy a könnyem is kicsordult.
- Egy árnyékolóchip van a tarkómon jelenleg. - kezdtem magyarázni végül.
- Áh, szóval van egy kis szerkezeted ami távol tartja az elméd tőlünk normális emberektől.
- Nem. A TI gonosz kis gondolataitokat tartja távol az ÉN elmémtől. Fogalmatok sincs milyen hangosak vagytok. - mosolyodtam el.
A szíve fölé emelte a kezét jelezve mennyire fájtak neki a szavaim.

    Végül összecsapta a tenyereit és a magnóhoz lépett.
- Akkor csináljuk azt a reggelit. - a zeneritmusára járó fejjel lépett a hűtőhöz.
    Egymást kerülgettük a konyhában forgolódva. Tony jókedve ragadósnak bizonyult, így hamarosan mindketten táncikáltunk. A fakanalat mikrofonnak használva énekelt, mihez vállát átkarolva csatlakoztam az utolsó sorokra.

Should I stay or should I go now
If i go there' will be trouble
And if I stay it will be double
So you gotta let me know
Should I stay or should I go?

Felpillantva Lokit láttam amint az ajtófélfának dőlve, felvont szemöldökkel de egy pimasz vigyorral figyel minket. Kérdőn néztem rá, mire csak megrázta a fejét, de a mosolya megmaradt.
- Jó látni, hogy mindenkinek jó a kedve így reggel. - bökött felé Tony a fakanállal. - De ha már itt vagy, akár be is szállhatsz a partyba.
- Ugyan, a világért sem akarnék zavarni.
- A világon senkit sem fog zavarni, ha megterítesz. - nyomtam a kezébe egy halom tányért.
- Ez nevetséges! - nézett rám. - Én egy herceg vagyok!
- Nos legalább tudod melyik villa hová való. - paskoltam meg a vállát.
Erre csak durcásan nézett rám, majd egy perc után elvigyorodott és távozott az étkező felé.
- Szerintem vezet egy listát. - súgta Tony oda nekem. - És majd ha egyszer alkalma lesz rá minden ilyen apróságért bosszút áll.
- Azért remélem lesznek enyhítő körülmények. - vigyorodtam el a tegnap délelőttre gondolva. - Bár lehet nem kéne kockáztatni.
    Amint levettem az árnyékolót Stark már nyújtotta is érte a kezét.
- Ügyes kis szerkezet. - vizsgálta meg minden oldalról. - Ezt komolyan te csináltad?
- Nem voltam ám mindig ez mint most. - vontam vállat. - Régen másra sem vágytam, mint apám elismerésére. Az elektronika jó ötletnek tűnt erre.
- Ki az apád?
- Lényegtelen. - sóhajtottam. - Nagyon régen volt már ez, egy másik életben....
    Elléptem mellette mielőtt bármit válaszolhatott volna.