The truth of sinners

10. Eccedentesiant

    A következő nap a reménytelenség jegyében telt el. Nem is tudom hányszor omlottam össze újra és újra, újabb sebeket ejtve magamon. Csak azt tudom, hogy senki sem jött rám nézni sem. Nem mintha vágytam volna bárki társaságára, egyszerűen csak rossz volt megint rájönni, hogy mennyire egyedül vagyok.
    Ablak hiányában nem tudom milyen napszak van és mióta zártam be magamat ide. Kicsit kusza időszakot tudhatok magam mögött, így az időérzékemet teljesen elveszítettem.

    A telefonom csörgése rázott fel egy kicsit.
- Halló? - nem néztem meg ki az.
- Ugye nem felejtetted el, hogy ma van a parti? - hallottam meg Natasha hangját.
- Nem? - kérdeztem vissza bizonytalanul.
- Sejtettem. - nevetett fel. - Itt vagyok egy ruha boltban mi a méreted?
- Milyen ruhát találtál? - ez lehet túl gyanakvóra sikerült.
- Ne aggódj, ismerem a stílusod. - hallottam a hangján hogy mosolyog.
    megmondtam neki amit kérdezett, de ahogy lerakta egyből jelzett a teló,  hogy képeket küldött. Az egyiken egy fekete a másikon egy kék ruha volt. Mindkettő ujjatlan mire elhúztam a számat. Épp azt fogalmaztam magamban hogyan mondjam meg udvariasan mi a probléma ezzel, mikor ismét képeket kaptam. A ruhákhoz passzoló boleró felsők. Rövid gondolkodás után a döntést inkább Natra bíztam.

    A konyhában csak Brucet találtam amint épp újságot olvasott. 
- Szia. - pillantott fel rám.
- Szia. - kicsit gyanakodtam a barátságos hangnem miatt.
- Oh, nem vagyok mérges ha azt várod. - mosolyodott el zavartan. - Nem igazán tesz jót nekem. Tudod, a másik fickó miatt.
Csak bólintottam a hűtőhöz lépve.
- Nem tudom te hogy vagy vele, de nekem semmi kedvem az esti partihoz. - próbált beszélgetést kezdeményezni.
- Hát nekem se. - sóhajtottam. - Mennyire lesz nagyszabású rendezvény?
- Csak itt a toronyban lesz, de Tonyt ismerve rengeteg emberrel. - húzta el a száját.
     Csendesen ettem egy szendvicset a pultnál amég ő próbált visszatérni az olvasáshoz.
- Akár most is. - mondtam neki a mosogatóhoz lépve.
Kissé összerezzent a hangomra és felém fordult.
- Irtó furcsa, hogy egy ki sem mondott kérdésre válaszolsz.
- Bocsi. - mosolyodtam el.
- De ha tényleg benne vagy akkor indulhatunk is. - mosolyodott el ő is.

    Már több órája a vizsgálóban vagyunk. Igazából nem tudom miért is lepődtem meg a felszereltség láttán. Maga a vizsgálat unalmas volt. Egy ideig a CT-ben kellett feküdnöm, majd áttértünk az EEG vizsgálatra. A fejemen lévő izé leginkább egy szenzorokkal telerakott zuhanysapkára hasonlít. Ennek segítségével derül ki, hogy mikor melyik agyterületem aktív. Így hát beszélgettünk, olvastam, matekpéldákat oldottam meg miközben Banner a monitorokat fürkészte.
- Érdekes. - jegyezte meg miközben az egyik monitoron a CT képeket, a másikon az agyi aktivitást figyelte.
- Levehetem? - böktem a fejemre.
Bólintott mire mellé sétáltam, hogy én is lássam a kijelzőket. Immáron az árnyékoló is rajtam volt, mert annak a működésére is kíváncsi volt.
- Mióta van rajtad az árnyékoló? - kérdezte meg.
- Olyan három hónapja. - feleltem.
- Le se vetted közben?
- Csak néhány rövid időre.
Átnyomott pár képet majd ráközelített az agyam egy részére.
- Látod ezt itt? - rajzolt körbe egy részt az ujjával mire bólintottam. - Ez a rész a nagy és a kisagyad között van, ahol igazából semminek sem kéne lennie. Folyamatosan aktív ez a terület.
- Emiatt tudok gondolatokat olvasni?
- Feltételezhetően. - bólintott. - Bár a többi agyterületed is rendkívül aktív az átlagoshoz képest. A legmeglepőbb, hogy a felvételek alapján nem tudnám eldönteni melyik a domináns agyféltekéd.
    Elgondolkodtam.
- Miért kérdezted az árnyékolót?
- Mert ha rajtad van ha nincs a kérdéses terület mindig aktív. Úgy tűnik nem kikapcsolja a képességed csak stimulálja az agy azon területét elfojtva a reakcióit, illetve nem csak azt a részt. Hanem a paranoiáért felelős résszel is csinál valamit.
- Arra gondolsz, hogy amiatt éreztem azt hogy üldöznek? - és már megint itt tartunk.
- Én nem mondtam semmit. - védekezett. - Csak azt, hogy kismértékben ingerli azt a területet. Hosszútávon elképzelhető hogy okoz üldözési mániát, de egyáltalán nem biztos. Az is lehet, hogy nem a chip miatt válik aktívvá az a terület, hanem mert tudat alatt nyugtalanná válsz attól, hogy fogalmad sincs mit gondolnak körülötted.
     Ezen elgondolkodtam és hosszan fújtam ki a levegőt hogy megnyugodjak. Közben Bruce kinyomtatta az egyik képet és filccel körberajzolta a plusz területet és mellé írt valamit.
- Medius lobus cerebris? - kérdeztem értetlenül.
- Valahogy el kell nevezni. - mosolyodott el. - És mivel a kis és a nagyagy között helyezkedik el ez lett belőle.
- Van még valami? - kérdeztem meg.
- Nem. Köszönöm, hogy megengedted a vizsgálatokat.