The truth of sinners

20. Eidolism

     Napokkal később sem akadtam a férfi nyomára. Azon az éjjelen egészen a falu határáig követtem, ott viszont lóra szállt így kénytelen voltam futni hagyni.

    Két hét telt el mióta itt vagyok, és ez idő alatt bejártam a környező falvakat. Sikerült szereznem egy földig érő csuklyás köpenyt is, így legalább éjszakánként nem kellett láthatatlanná válnom. Pedig a ruha új energiaforrása igencsak messze volt még a lemerüléstől és a beleszerelt hűtőberendezés is jól jött a nyári forróságban. El ne felejtsem megköszönni Tonynak ha egyszer hazajutok innen.

     Asgard közbiztonsági viszont meglepett. A csupa arany, csupa fényűzés csak a palotára és annak közvetlen környezetére vonatkozott. Ahogy egyre távolabb mentem egyre inkább a középkor jutott eszembe a helyről. 
     Pár napja egy rablóbandától mentettem meg egy utazó családot. Mondjuk az ő lábuk is a földbegyökerezett mikor a szemük láttára verte laposra a támadóikat a "semmi".
     Ezek után lépten-nyomon elmesélték mindenkinek a történetüket. Ez és a fénytelen éjszakákon feltűnő rejtélyes csuklyás alak együttesen jó pletykaalapnak bizonyult. De legalább elterelte az emberek figyelmét a királyi családról. Sőt! Néhányan elkezdtek egy tányér ételt kirakni éjszakára az ajtó elé, amit ha lehetőségem volt rá el is fogadtam. Az alapján amit hallottam ezt sokan úgy értelmezték, hogy a házat a védelmem alá vettem. Még mások azért rakták ki áldozatként, hogy a házban élőket békében hagyjam. A végén még véletlenül vallást alapítok...

     Mindezek ellenére egyre reménytelenebbnek éreztem a helyzetet. Minél távolabb értem a palotától, az uralkodó cseréről szóló suttogások egyre ritkábbá váltak. Ha elvétve találkoztam is vele, az illető akkor is csak úgy hallotta valakitől és sosem kötöttek egyértelmű arcot hozzá. Senki sem mert nyíltan beszélni erről, mert féltek Heimdall mindent látó szemétől. Pedig a jelek szerint igen kevés dolgot lát. Vagy csak egyszerűen nem ér rá a paraszti pletykákra is figyelni.
     A saját tapasztalatom az, hogy bármely országban is jártam mindig voltak elégedetlenkedők a vezetőkkel. Úgy tűnik ez más világokban sincs másképp. Csak az a különbség, hogy a trón öröklődik nem pedig választás van. Valószínűleg ez az oka annak, hogy Odin ki se jön a népe közé. Hiába uralkodik jól, ha sosem látják az olyan mintha ott sem lenne és nem is érdekelné.

     Lódobogás szakított ki a gondolataim közül. Hátrapillantva három lóháton közeledő alakot vettem észre. Lehúzódtam az út mellé és mikor közelebb értek már az egyenruhájukat is ki tudtam venni. Az elől haladó alakot felismertem annyi ember elméjében láttam már.

     Az emberek szemén keresztül látott jóindulatnak nyoma sem volt a tábornok arcán. Hideg, számító rosszindulatnak írnám inkább le. A szemeiben ravaszság csillogott. A saját világom politikusai jutottak eszembe ránézve.

     Az útról letértek nem sokkal azután, hogy elmentek mellettem és lépésre fogták a lovakat. Itt a nagy lehetőségem arra, hogy talán használható információkhoz jussak.

     Egy mohával benőtt rozoga kunyhóhoz mentek. A két katona szemmel láthatóan tartott a helytől ahogy a lovaik is, így kénytelenek voltak tisztás távolságra kikötni őket a háztól.
     Ellenben Skegg arcán csak türelmetlenség volt ahogy a kunyhó mellett megállt. Gyűlölte ha megvárakoztatták. Az ajtón kilépő nő mosolya pedig elárulta, hogy ennek teljesen a tudatában van.
- Tábornok! - szinte dorombolta a szavakat. - Nagy utat tett meg csak hogy engem lásson. Ha nem ismerném még azt hinném belém szeretett.
- Nem vagyok méltó én arra Erdő bölcs asszonya. - tiszteletteljes szavai és fejhajtásával ellentétben a gondolatai csakis megvetésről tanúskodtak.
      Ezt a nő vagy nem vette észre vagy csak nem foglalkozott vele. Mindazonáltal szinte hipnotikus volt a kisugárzása. Hatalom és erő áradt minden porcikájából anélkül, hogy külön fitogtatta volna. Hosszú idő óta most először döbbentem rá újra, hogy nem emberek ezek a lények.