Old Memory-Taekook

0️⃣2️⃣Ez csak egy kibaszott dal!0️⃣2️⃣

《KTH》

○2019. 09. 04., szerda○

Egész nap ezen kattog az agyam. Órákon se tudok figyelni normálisan, teljesen máshol járok fejben. Alig várom, hogy haza érjek és tudjak pihenni, mert az amit művelt egyszerűen lefárasztott. Utolsó órán vagyunk így próbálok koncentrálni, ami nagy nehezen sikerült. Már mindenki kimegy és mennék én is, valaki kopog.

-Professzor, bejöhetek?-támaszkodik az ajtófélfának.

Sóhajtva dörzsölöm meg az orrnyergem, így a szemüvegem is feljebb csúszik.

-Mit szeretnél, Jeon?-dőlök a háttámlának.

-Hát nem is tudom. Esetleg egy embert az asztalon szét tett lábakkal?-gondolkodik hangosan.

'Azigen' fejjel nézek rá majd ismét pókerarccal válaszolok.

-Lehetőleg a lényeget. Ne raboljuk egymás idejét.

-Az előbb mondtam. Szerintem érthető-vág értetlen arcot, de azt a mosolyt látom, ami az ajkain kukucskál.

Nem sokáig.

-Megbuktassalak vagy inkább a gatyádban tartod a farkad és viselkedsz? Felőlem játszhatunk így is-húzom fel a szemöldököm.

Az a mosoly a szája széléről eltűnik, helyette egy ideges tekintet néz vissza rám. Felállok, a cuccaim össze szedem és indulok is ki a teremből. Jeongguk mellé érve, megpaskolom a vállát, majd megszólalok.

-Szép napot, Jeon!-megyek ki majd a tanári felé veszem az irányt.

Belépve meglátom Yoongit az asztalnak támaszkodva nézi a papírt, jobb kezében pedig a kávéja. Érkezésemre felkapja a fejét majd le is támad.

-Ez melyik diákod volt?-nyomja elém a papírt amit Jeon rajzolt.

Baszki, nem raktam volna el rendesen?

-Jeon-válaszolok sóhajtva.

-JEON JEONGGUK, IGEN! MI A FASZ?-akad ki amit nem értek.

-Most ez miért olyan meglepő?-kérdem mire drága pedagógus társam fejemet vetné a szemével.

-Nem rajzolt azóta mióta itt van-néz rám gyanúsan.

-Most lesz a második éve, nem?-zavarodok össze.

-Nem. Lassan négy éve járja újból az elsőt. Nem volt hajlandó rajzolni semmit sem. Itt kétszer. Csak hozta a formáját-néz rám még mindig ugyanúgy.

-Hány éves?-kérdem leülve.

-Huszonkettő-támaszkodik meg az asztalon karjaival velem szemben.

-Jesszusom. Ezért ül nagy lovon..-mondom ezt inkább magamnak, de a szemben lévő is meghallja.

-Miért nézel rám mintha tettem volna valamit?-terelem a témát.

-Mit csináltál azzal a gyerekkel?-dől előrébb.

-Én aztán semmit! Miért engem veszel elő?!-kérdem felháborodva.

-Mert te vagy az egyetlen, akit lerajzolt!

-És?

-Ez az! Mi vette rá? Bár igaz, férfi létedre gyönyörű vagy, ezt aláírom. Sokan fordulnak meg utánad, töltenének veled egy éjszakát, köztük voltam én is, de, hogy ekkora hatalmad van, azt még én sem gondoltam-mondja ezt végig mélyen a szemembe, amibe kicsit belepirulok.

-Jobb is, hogy őt tanítod. Legalább nem bukik meg.

-Hyung, ezt komolyan gondoltad?-kérdem félve.