Old Memory-Taekook

1️⃣1️⃣Az a bizonyos kérdés..1️⃣1️⃣

FIGYELEM! MOSTANI JELENETEK EROTIKUS TARTALMAT TARTALMAZNAK, ÍGY MEGKÉREM MINDEN KEDVES OLVASÓM, HOGY AMENNYIBEN NEM BÍRJA HAJTSA ÁT A RÉSZT. MEGÉRTÉSED, KÖSZÖNÖM!

○2019. 09. 24., kedd○

《JJG》

Ma van az első bemutatónk az iskolánkról. Reggel együtt eszünk majd felkészülünk az előadásra. Tíz órakor már itt vagyunk a csarnokban, elfoglalva a helyünket. Mi kezdünk. Én különösebben nem vagyok ideges vagy feszült, viszont Jimin és Hoseok annál inkább. A vörit Min tanár úr próbálja nyugtatni, Jimint viszont senki, mindenki el van a kis társaságában. Kivéve én.
Nagy sóhajt eresztek, megerőltetve magam kelek fel eddigi kényelmetlen helyemről. Ide még egy normális kanapét se tudnak rakni.

-Hé, Jim, szuper leszel! Az iskolánkban te vagy a legjobb táncos, Seoulban pedig a harmadik legjobb. Mi ez, ha nem tehetség? Feleslegesen parázol. Itt leszek és végig figyellek-szorítom meg a vállait.

-Remekelni fogsz, mindenkit legyőzöl. Ügyes leszel!-mosolygok rá bíztatóan.

Jimin reszketése alábbhagy, mély levegőket vesz, lassan megnyugszik.

-Kösz, Kook, menni fog!-ad egy apró mosolyt, majd ellép, s bemelegít míg egy ember kint beszél a színpadon.

Hoseok, Jimin, Bogum táncolni, én és Seok énekelni fogunk. Végszóra mindenki elhelyezkedik. A zene lassan felcsendül, a fiúk pedig mozogni kezdenek, mi nézzük őket ámulattal. Nem mondom, igen tehetségesek. A kis bemutatójuk után mi megyünk, így viszem a gitárom, Jin a zongorán fog játszani. Beállunk a helyünkre, s lenyomja az első billentyűt. Én megpendítem a húrt, s elkezdek énekelni. Régen ezt Seokkal csináltuk, általános óta jó barátok vagyunk, szinte ő a legjobb. Erről írtunk egy dalt, aminek Friends a címe. Kedvenc rész? Talán ez;

Tudok rólad mindent,
Bíznunk kell egymásban
Az unalmas köszönöm helyett,
Inkább ne veszekedjünk holnap,
Amikor egy napon véget érnek az éljenzések maradj mellettem,
Te vagy a lelkitársam,
Maradj itt örökre
Te vagy a lelkitársam,
Ez tovább tart, mint hét nyár és a hideg telek,
Tovább, mint az a sok ígéret és emlék..

Amikor ez a rész jön, ránézek Seokra. Ő is pont rám. Igen, azt hiszem ennyi év után is igaz ránk ez a szám. Mosolyogva fejezzük be, majd felállunk és meghajolunk. Boldogan lépdelek le a színpadról, átkarolom a vállát és nevetve megyünk. A három tanárunk mennek ki egy kis beszédet tartani, mi pedig ketten elbeszélgetünk. Régen dumáltunk, mert én nem akartam szocializálódni, a bizonyos dolog óta, de most, hogy itt van Ő újra, úgy érzem kezd jobb lenni minden.
Talán egy óra is eltelt, mikor kizökkentenek Taehyungék.

-Na gyerekek, indulás a szállásra. Ma és holnap itt maradunk holnap után megyünk Daeguba. Ott is három napot maradunk, aztán repülünk haza-mondja Min tanár úr, majd elindulunk a szállodába.

Én most Seokkal megyek, túlságosan is belemerülünk a beszélgetésbe. A szálló folyosóján elválunk egymástól, s a szobánkba lépek. Kidőlök az ágyra, telefonomat nyomogatom, miközben Taehyungra várok. Fél óra után ez be is következik, Ő is sóhajtva fekszik el mellém.

-Na, mi az, Manó?-simítok tincsei közé, amit egy nyammogással reagál.

-Mhmm..

-Azt hiszem, egyet értek-kuncogok egyet, majd lefekszem vele egy szintre.

Mosolyogva simogatom arcát, lassan közeledve felé, hogy megcsókolhassam. Puhaságaink össze érnek, egy jóleső borzongást kiváltva belőlem. Taehyung belemar a hajamba, közel húzva magához sóhajt a kis játékunkba. Ölembe tornázza magát, ezzel együtt a farkamra ülve ringatja a csípőjét. Felnyögök elválva ajkaitól, Ő nyakamra tapad, megjelölve minden egyes kis centimétert. Kezeim a combjain vannak, markolgatva azt, lehunyt szemekkel sóhajtozva élvezem a műveletét.