Old Memory-Taekook

0️⃣7️⃣Védelmező fekete hajú herceg0️⃣7️⃣

《JJG》

-Baekhyun?!

-Helló, édesem, hiányoztam?-mosolyog rá undorítóan.

Fintorogva sétálok szerelmem mellé, Ő pedig közelebb áll hozzám szinte már a hátam mögött van, félig hozzám bújva. Ezt..mondjuk nem igazán értem. Az előttünk lévő emberből sok mindent kinézek, de nem bántotta semmi pénzért.

-Mit akarsz, Byun?-sziszegi a barna hajú.

-Gyere vissza hozzám!-kel fel a helyéről, amire én automatikusan a hátam mögé bújtatom.

Mögöttem lévő jobban a lapockámba bújik, ami Baekhyunak is feltűnik.

-Oh, vagy vissza mész egy hazudóshoz?-néz ránk felváltva.

Pólómba markol.

-Hármunk közül te hazudsz a legtöbbet!-emeli fel hangját.

Elém lépdel, s mélyen Taehyung szemébe néz.

-Emlékszel a szabályokra, ugye? Nem ellenkezhetsz, főleg nem nekem! Ha a haverom megakar dugni, akkor meg is fog, ez áll a szerződésben, nem igaz?-mondja halkan, teljesen rá fókuszálva.

Tudom, hogy működik a képessége. Mélyen az emberek szemébe néz, halkan mondva a mondandóját, szinte hipnotizálja őket szemeivel, hogy parancsra ugorjanak.
Várjunk csak! A haverja megdugta?!

-Széttéptem a szerződést, a tiédet is, ami azt jelenti, hogy nem létezik!-mondja határozottan Tae.

-Ez így van, úgyhogy kopj le róla vagy balhét csapok!-erélyesen, harsányan felszólalok, így hátrál három lépést.

Ciccegve rázza a fejét, majd felnevet.

-Taehyung, ha megcsalsz, annak csak te iszod meg a levét!

-Te idióta, nem érted, hogy nem él a szerződés?!-kel ki magából a barna hajú.

Őt hátrébb tolva lépek a másik elé.

-Rájöttem a kis titkodra, hogy hogyan irányítasz másokat, de előre mondom, Taehyungot hagyd ki ebből! Nincs szerződés, ergo, megszűnt a megállapodás. Most kótrodj, mielőtt tényleg szarrá verlek!-jelentem ki nyugodtan, mégis nyomatékosítva a szavaim.

Nem mond semmit, viszont tekintetével sugallja, hogy nem ez az utolsó találkozásunk. Azt majd meglátjuk.
Megfordulva elmegy a közelünkből, remélhetőleg innen jó messze. Kifújva a bent tartott levegőt nézek utána, mintha csak félnék, hogy bármikor nekem jöhetne. Na, nem mintha így lenne, hisz fölényben állok mindenben. Egy kéz rángat vissza, ami a csuklóm köré fonódik. Odanézve egy barna hajkorona is társul hozzá, s egy fejjel alacsonyabb test.
Édes.

-Kapd össze a cuccod, haza kísérlek!-mondom határozottan, ezzel mozgásra bírva az idősebbet.

-Köszönj el a pultostól-szólok rá gyengéden, amit megtesz.

Ezután elindulunk hozzá, lassan szelve az utcákat síri csendben. Nem tudom mit mondjak egyszerűen megtörtént az egész, és az a tény, hogy inkább hozzám bújt, mintsem hozzá-vagy éppen senkihez-boldoggá tesz, de valamiért képtelen vagyok derűsen viselkedni. Nem gondoltam volna, hogy ilyenekben van! Egyszerűen idegesít a tudat, hogy többen is járatták benne a lomposukat. Idegesen fújom ki a bennem lévő levegőt, nem vagyok képes megnyugodni. Francba is, így hogy lehetne?!
Hirtelen Taehyung a kezét a tenyerembe rakja, óvatosan szorongatva, mintha csak attól félne, hogy rosszat tenne. Egy határozottat rántva rajta, magam elé állítom, s ajkaira hajolva temetkezek bele a játékba. Jobb kezem nyaka oldalára illesztem, simogatva azt, a bal karommal átkarolom derekát. Nem tudom elengedni, s a kis harcunk is egyre szenvedélyesebb, ebből pedig Taehyung rikácsoló telefonja szakít ki. Egy utolsó puszi után engedem el, hogy fel tudja venni, én addig rendezem a légzésem.
Leteszi a telefont, nagyvonalakban elmondja, hogy mit beszélt Jung igazgatóval. Létszámot kérte el, mennyien leszünk, mivel nem adta le időben. Ismét elindulva kézen fogva megyünk hozzá. Némán sétálunk a házáig, nem zavarva ezt a kellemes csöndet. Kapu előtt szembe fordul velem. Lehatja a fejét, zavarát eltakarva, összedve gondolatait. Türelmesen várok, régebben is ezt szokta csinálni. Vigyorogva nézem Őt, ahogy felnéz rám, ezúttal pirossággal az almácskáin durcizik.

-Ne nézz így rám, ez nem igazságos, ez olyan mintha tudnád, mi a következő lépésem..-motyogja közelebb lépkedve, szinte már a buksija a mellkasomba van.

Derekát elkapva húzom magamhoz, ezzel egy ölelést kezdeményezve. Hatalmas mosolyomból egy lágyabb, szeretetteljesebb lesz.

-Mondd, Manó, mit szeretnél?

-Megköszönni, hogy ott voltál és védtél engem, még akkor is, ha vissza gondolva már fosatóan ijesztő, hogy mindent tudsz konkrétan. Remélem csak a megérzéseid ilyen jók-dünnyögi.

-Persze, persze!-rögtön rám néz ijedten, de én azonnal ajkaira hajolok.

Egy óvatos puszit hagyok magam után, s fenekét megpaskolva terelem be az udvarába. Megvárom a kapuból, hogy az ajtajához érjen, Ő hátra néz. Integetek neki, a barna hajú pedig szólásra nyitja a száját.

-Tanulnom kell, de később átugrom! Na, menj, Yeontan már vár!-mutatom ki neki a nyuszi mosolyom, amire bemegy.

Miután megbizonyosodom, hogy nem lát, gyorsan átmegyek a szembe lévő lakásomba. Tae nem tudja, de én itt lakom már rég. Tényleg sok tanulnivalót kaptunk, úgyhogy neki kell feküdjek. Az angol még megy is, ahogy az irodalom, viszont a matek és a töri, katasztrófa. Azt hiszem neki állok a nehezebbekkel. Két óra múlva végzek ezzel a kettővel, így a csontjaim kiropogtatva járkálok a házba, kávét iszogatva. Kinézve az ablakon feltűnik, hogy a kapu ajtó nyitva van. Furcsálva teszem le a poharat, s azonnal kimegyek a házból, oda véve az irányt, hiszen én azt becsuktam, emlékszem, mert azon támaszkodtam. Kerítés elé érve látom, hogy a bejárati ajtó nincs rendesen becsukva. Bemegyek az udvarba, járdán végig sétálok. A falap elé érve hallom Taehyung hangját.

-Engedj el! Nem engedtelek be! Ez birtok háborítás! Hagyj békén, nem megyek vissza hozzád, mikor valami kurvát dugtál az ágyamban! Eressz, te nyomorék!-kiabálja, ami egy csattanás követi utána.

Óvatosan benyitok, besettenkedve a házba, hátha csak rosszat álmodik.
De akkor mi lenne a csattanás?

-Hülye kurva, nem hiszem el, hogy ennyire szerencsétlen vagy, mindent tönkre teszel! Miattad ment csődbe az egész kapcsolat, úgyhogy javítsd is helyre! Felborítod a tervem. Fogadj szót, különben a fekete hajú herceged bánja-gúnnyal teli hangja, egyből tudtomra adja, hogy ki az.

-Jobb lesz, ha most elengeded! Kettőnk közül te járnál szarabbul, ezt nagyon jól tudod! Nem mellesleg, régen is elintéztelek, ha akarod évforduló gyanánt megismételhetjük!-bújok ki a rejtekhelyemből, karjaimat a mellkasom elé kulcsolva.

Konyhában vagyunk, Taehyung fent a pulton ez a paraszt lefogja. Sötét, szinte már démoni szemekkel nézek rá, ezzel rávéve, hogy kibaszott gyorsan engedje el. Lazul a fogása, de nem ereszti. Megindulok felé, kimért lépésekkel. Kedvesem látványosan remeg ennek a féregnek a karjai közt. Amíg Byun rám figyel, addig Ő ágyékon rúgja, s össze csuklik. Ezt kihasználva fut hozzám a hátam mögé én pedig kihúzom magam, dominanciát sugallva a placcon térdelőnek.

-Ez volt az utolsó, hogy figyelmeztetlek, utána nem érdekel a következmény, úgy helyben hagylak, hogy a mentősök se tudnak majd össze rakni!-mély hanggal közlöm, ő közben feltápászkodik.

-Menj, te nyomorult, vagy én raklak ki!-förmedek rá.

-Egy dolgot viszont hadd mondjak! Nem lesz újra a tiéd, ezt garantálom! Ha nem lehet az enyém, akkor nem lesz senkié!-néz rám eszelősen utána kiviharzik a lakásból.

Kifújva a levegőt engedem el magam, viszont nem sokáig marad így.

-Nem is voltunk együtt, miről beszél?-néz rám össze zavarodva.

-Végeztem a házival-füllentek, terelve a témát.

-Mit szólnál, ha itt maradnék még egy kis ideig és néznénk valamit?-mosolygok rá.

-De..

-Válassz filmet, csinálok addig ételt-indulok a hűtőhöz.

Tudom, hogy jelenleg nem sikerült elterelni róla az érdeklődését, de egyenlőre ez is megteszi. Fél óra múlva viszem is ki az ételeket. Kis édesség, kis előmelegített kaja, üdítő.

-Na, Manó, mit sikerült találni?-ösztönösen jön ez a becézés, pedig tudom, nem lehetne, de nem hinném, hogy bezavarna bármibe is.

-Véres bosszú.

-Úgy érzem, ezzel fejezed ki, hogy dühös vagy-mélyülök barna szemeibe.

-Nagyon jól érzed!-fújtat egyet.