Old Memory-Taekook

0️⃣3️⃣Kávé után egy ital0️⃣3️⃣

《KTH》

○2019. 09. 11., csütörtök○

Csütörtök van. Egy hete kerülöm a fekete bárányt. Bár ő se nagyon közeledik felém. Néha próbál jönni hozzám, de én mindig találtam valamit, ami miatt nem jön hozzám. Ez ma is így ment, egészen az órák végéig. Mikor kicsengetnek Jeongguk felpattan és rohan is ki az osztályból. A többiek komótosan mennek ki, valamelyikük ide jön picit beszélni. Mikor már senki sincs, megyek a tanáriba. Belépve Namjoon és Yoongi hyung néz vissza rám. Vonalzó van a kezükben, támadó pozícióban vannak. Játszanak. Érett, felnőtt, 26 éves emberek. Mit csinálnak? Kardoznak vonalzóval. Fejem fogva megyek az én asztalomhoz, leteszem a cuccaim, leülök a székembe. Zörejt hallok, rájuk nézek, ugyanúgy csinálják a dolgukat.

-Egyáltalán itt vagytok hyungok?-kérdem sóhajtva.

Hogy van nekik ennyi erejük?
Rajtunk kívül van még négy tanár. Meg körülbelül nyolc osztály.
Ők meg játszanak.

-Csak játszunk-válaszol Yoongi, aki 'kivédi' a támadást.

Ilyenkor megkérdezném, hogy jól van-e, mert eléggé magának való és még nem viselkedett így, mióta ismerem.

-Aha. Semmi sincs ezzel. Már csak mi hárman vagyunk-most Namjoon 'védi ki' az 'ellenség' támadását.

Fejem rázom hülyeség miatt, majd az asztalomra pillantok.
Kávé.
Szemeim felcsillanak, nyálam összefut és már nyúlok is érte. Mielőtt hozzá érnék megáll a kezem.

Ha van benne drog? Vagy hasonló? Áh, nem ilyen ez az iskola. Eddig sem volt ilyen, miért pont most kezdene rá?

Másfelől, a szívem viszont infarktus nélkül inna belőle. Szívemre hallgatva veszem fel a poharat, meglátom a tetejét és kicsit megijedek. Violin kulcs. Ez a kedvencem. Fahéjjal van 'lerajzolva'. Másik kedvencem a pillangó. Ajkaimhoz emelem, kortyolok egyet, ízlelem és megfagy bennem a szar is. Ugyanolyan íze van, mint már lassan kilenc éve, ahogy én szokom csinálni.
Nyugtalan vagyok. Senki nem tudja így megcsinálni, rajtam kívül, hiába mutatom meg. Semmi üzenet, se nyom. Félre téve az aggodalmam nézem két hyungomat, ahogy elszórakoztatják egymást, közben engem is, a kávémat iszogatva. Háromnegyed órája vagyok itt, ők pedig nem fáradnak el.

-Hyungok! Én megyek. Nagyon fáradt vagyok. További jó szórakozást!-intek nekik ott hagyva őket.

A kávém már megittam. Kocsimhoz sétálva gondolkodok a neddűn. Ki rakhatta oda és honnan tudja a receptet? Kicsit para az egész. Beszállok a kocsiba, ellindítom és megyek a kávézóba. Lehet most ittam, de van ott egy jó barátom. Felix. Pincérem, mivel törzsvendég vagyok. Amint belépek, ki is megyek, hiszen ott van az az ember, akit annyira nem akarok látni, de ahogy látom, Ő is észre vesz. Azonnal fut is ki hozzám és amire beülnék addigra ideér.

-Mr. Kim!

-Mi van?-mordulok fel.

-Csak annyit akarok kérdezni a két hetes feladatról, hogy lehet-e külsőst is behozni?-néz rám semmitmondóan.

Gyorsan túl esett ezen.

-Csak akkor, ha másik osztályból való. Különben nem. Egyéb kérdés?-mondom nyugodtan.

Teljesen meglep, hogy nem valami perverz kérdést tett fel.

-Értem. Köszönöm!-hajol meg enyhén.

Kicsit elpirulok cselekedete miatt, hiszen senki nem hajolt meg előttem, azért mert idősebb vagyok. Lepődöttségem kissé nagyobb lesz.

-Ugye nem azt hiszi, hogy udvarlok?-kérdi enyhén lenézően.