Old Memory-Taekook

0️⃣6️⃣"Ködös az emlék..."0️⃣6️⃣

○2019. 09. 19., csütörtök○

《JJG》

Ma van annak a napja, hogy előadjuk a dalokat. Kissé izgulok, hiszen az a szám amit most fogok el énekelni, az csak a mi dalunk volt. Amint átlépem a küszöböt, többen is rám jönnek, mivel én magyart fogok előadni. Leintem őket annyival, hogy úgyis meglátják, hisz' ma van a felelés.

-Nyugodjatok meg, úgyis mindjárt kiderül!-ezzel a mondattal fogom magam és a helyem felé ballagok.

Elmélyülve hallgatom ugyanazt a számot, amit én ma el fogok énekelni, s csak akkor szentelek figyelmet a külvilágnak, mikor belép Ő, azzal a gyönyörű mosolyával és imádott hangjával. Egy fehér ing, fekete csőnadrág és szintén ugyanolyan színű cipőt vett ma fel testére. Egyszerű kis szett, de engem mindennel levesz a lábamról.

-Jó reggelt! Nos, ma csak két óránk lesz együtt, úgyhogy kezdjük is el. Ki lesz az első?-néz körbe őzike szemeivel.

Elsőként Yugyeom jelentkezik, így ki visz egy széket és egy gitárt, majd neki is kezd. Ő Fall Out Boy Immortals zenét adja elő. Hoseok és Chaehyung Eminem, Rihanna Live The Way You Lie. Jimin saját szerzeménnyel jön, 'enyhén' Bogumnak címezve a dalt, amely a Serendetipity. Bogum pedig Soranak bókol a Sahwn Mendes Stitches zenével. Sora Selena Gomez Love You Like A Love Song zenével üzen Jiminek.
Hát, nem édes szerelmi háromszög?
Bruh.
Nem, nem az.
Hayun, Hyejin, Yora és Hyori a Worth it számát adják elő kis változásokkal. Ezzel az első óra el is telik. Szünetben megbeszélik, hogy mi volt jó és, ha esetleg amin javítani kell, akkor min is javítsanak. Seokjin is saját dallal jön, név szerint Epiphany. Személy szerint az övé tetszik a legjobban.
Én következek. A zongorához ülök-én vagyok az egyetlen, aki ezen játszik a mai napon-előkészítem magam, majd egy levegőt véve körbe nézek az előttem kíváncsi tekintettel teli személyeken, legutoljára hagyva Taehyungot, aki a tanári asztalon ül bal talpával támaszkodva a padlón, míg a másik lába félig lelóg a falapról. Leütöm az első billentyűt, amit több követ, s ajkaimat elnyitva kezdek el énekelni. Szépen artikulálva ejtem ki a szavakat, ezzel teljesen ledöbbentve a nézőket, de Taehyung szinte lefagy. Tekintetébe vésve a sajátom folytatom tovább a dolgom, kifürkészve minden reakciót.

'Ki tudja hova lépsz, ki tudja merre
Megfogadtuk örökre gyerekеk maradunk
És azóta se nőtünk fel
Ezután én csak annyit kérek...'

Szemüvege mögött lélektükrében mintha felismerést olvasnék le, de amikor a legfontosabb részhez érek, akkor össze zavarodik, elszakítva a tekintetét fordul magába, én viszont Őt nézem továbbra is.

'Jó pár éve már, ködös az emlék
Hogy ki lehetek én?
Hova lett az az igaz ember?
Talán te magad loptad el
Ígérem sosem mondom el!
Túl sok az álarc, vállald magad
Ne egy démon!
Belement újra, pedig ő nem lesz hozzáméltó!...'

Dalom befejeztével megropogtatom az ujjaim. Kicsit régen játszottam már ezen a hangszeren.

-MI A FASZ, EMBER!?-ordít fel Yugyeom.

Reakciójára muszáj vagyok felnevetni, ez abszurd, hogy így bekiáltja. A teremben csak a kacagásom hallható, de nem igazán érdekel. Már egy jó ideje nem nevettem ilyen jót. Amint lecsillapodom, tapsvihar zúdul a nyakamba, hozzá pedig jön Yugyeom karja, s egy barack a fejemre.

-Pusztulj el, Wang!-mordulok fel, de kivételesen hagyom neki.

Többiek is ide jönnek, kérdezgetni, de nem igazán akarok rá válaszolni, amit észrevesznek.