Old Memory-Taekook

1️⃣2️⃣Vízi kaland1️⃣2️⃣

KTH:

-Tudtam én, ti faszok, hogy együtt lesztek!

-Yoon, baszd meg, muszáj utánunk kémkedni?!-üvöltök rá dühösen.

-Sosem mondtok semmit, ez volt a megoldás-ránt vállat.

-Oké, most már kihúzhatsz!-morgok fel.

-Háromkor indulunk!-int egyet, majd elmegy.

Sóhajtva teszem a fejem a mellkasára, hallgatva, ahogy ver a szíve. Mosolyogva bújok jobban hozzá, Ő pedig átkarol.

-Két óra van, szerintem nézzünk sorozatot vagy youtubeon videót-veszi kézbe a telefonját.

-Hm, én inkább csak fekszek rajtad. Most nagyon jól esik-nyammogom.

-Akkor én játszok, nem baj?-simít a hajamba.

Megrázom a fejem, megadva a választ. Elindítja a Crush Royalt, leveszi a hangot, a fényerőt, én pedig csak nézem ahogy rakja le a karaktereket. Egy idő után lecsukódnak a szemeim, s már csak akkor kelek fel, mikor Jeongguk rázogat.

-Manó, ideje felkelni-simogatja az arcom.

-Mennyi az idő?-ülök fel.

-Öt perc múlva három. Ne aggódj, elpakoltam mindent, át is öltöztem-kuncog fel.

-Minek?-vonom össze a szemöldököm.

-Azért, Szépségem-hajol az arcomba.

-Mert olyan mélyen aludtál, hogy kifolyt a nyálad-mosolyog kedvesen.

-Ledobhattál volna-jövök zavarba.

-De túl szép voltál ahhoz-nyom egy puszit az arcomra.

-Átöltözök én is-kelek fel, majd megyek a szekrényhez.

Elő kapok egy fehér trikót, fehér nadrággal, majd át is öltözök, miközben érzem Jeongguk tekintetét a testemen. Főleg a fenekemen.

-Menjünk!-szólal fel, közben megfogja a táskát és az ajtó felé sétál, ahova én is követem.

A hallban mindenki ott van, ránk vártak.

-Na, ti szarháziak, mindenki meg van?-néz körül Yoongi.

-Most már állíts magadon, Min-mordul fel a párom.

-Jól van, menjünk-indul meg előre, mi pedig követjük.

Egy negyedórás séta után megérkezünk a helyszínre, jegyeket megvesszük, s megyünk is az öltözökbe. Lefoglalunk egy sort, bepakolunk, átöltözünk, utána szét is széledünk. Én most Yoongival vagyok, az italos pulthoz megyünk.

-Beadtad a derekad?

-Két és fél év után, azt hiszem igen. És tudod mi a legkülönösebb?-fordulok felé, amit ő is meg tesz.

-Hogy ismerem valahonnan. Voltak álmaim vele, amik deja vu érzést váltottak ki és mint kiderült tényleg ismerjük egymást valahonnan-gondolkodok el.

-De ha ő ennyire emlékszik, te miért nem?-húzza össze a szemöldökét.

-Nem tudom. Ezen gondolkodom.

-Ne törd magad, majd eszedbe jut-von vállat, majd az időközben kiadott italát kezébe veszi, s iszik belőle.

-Igazad lehet-utánzom a mozdulatát.

-Na és hogy megy Hoseokkal?-nézek rá perverzen.

-Kicsit össze kaptunk. Ő akar felül lenni. Én vagyok az első mindenben, ki akarja próbálni magát-sóhajt egyet.