○2019. 09. 23., hétfő○
《JJG》
-Jungie..-ejti ki a számomra mindent jelentő becenevet.
-Igen. Másra nem emlékszel?
-Én nem, de a testem igen..-mondja halkan.
-Te hagytad ott a tanáriba a kávét?-nyílnak tágra szemei.
-Igen, én-mondom mosolyogva.
-Ezt nem hiszem el..-mondja maga elé meredve.
-Manó!-hajolok arcába.
Hevesen néz fel rám, de én ajkaira tapadok. Aprót sóhajt, s megmozdítja ajkait. Elvál tőlem, az ölemben ül, hogy újra nekem essen, én pedig derekát átkarolva húzom közel magamhoz, alsó ajkába harapva erősen. Ismét nyög, hajamba marva húzza meg, erőből megharapva a nyakam. Felszisszenek, bőrébe vájva ujjaimat.
-Jól van, Manó, pihenjünk. Ma nincs semmi, csak vacsora, úgyhogy addig azt javaslom, menjünk el sétálni egyet a közelben. Benne vagy?-távolodok el annyira, hogy szemeibe tudjak nézni.
-És ezekkel mi legyen?-hajtja le a fejét, ölünkre nézve.
-Dobjunk egy sárgát-állok fel vele.
A fürdőszoba elé sétálok, lerakom, majd belököm. Amíg vizel, addig én össze szedem a cuccainkat. Utána én is elmegyek vécére, s megindulunk le. Kiérve az ideiglenes szállásunkból, megfogom kacsóját, úgy megyünk tovább valamerre.
-Tudok a közelben egy parkot. Szeretnél oda menni?-szólal fel mellettem ez az angyal.
-Persze! Hátha lesz valami kis stand is-engedem, vezessen, mert én nem tudom merre kell menni.
Két utcát megyünk, majd befordulunk. Pár métert ballagunk, jobbra fordulva látom meg az említett helyet.
-Azta! Itt bűn lenne cigizni, annyira szép ez a hely-nevetek fel, megállásra kényszerítve a társam.
-Ezt most miért mondod?-néz rám kérdőn.
-Ne aggódj, nálad senki és semmi nem szebb-puszilok ajkaira.
Előveszem a cigis dobozt, kiveszek egy szálat, s rágyújtok.
-Most tényleg dohányzol?-képed el.
-Múltkor azt hittem behaluztam, de nem-fintorodik el.
-Ne haragudj, arrébb megyek-mondom mosolyogva.
Régen se szerette.
-Most már mindegy, elviselem-szorít a kezemre.
Mindig elszokott menni tőlem, ha szívok, de most nem teszi.
-Elviseled?
-Aha. Yoongi is cigizik, mindig elmentem mellőle, de ezzel cukkol állandóan és a pofámba fújja a füstöt. Egyszer már pofon vágtam, egy ideig meg is húzta magát. Most újra ezt csinálja. Mellesleg..Byun is szokott, ott muszáj volt elviselnem, a házban cigarettázott. Mindegy-sóhajt fel.
-Yoongi egy fasz. Byun meg végképp-szívom be, majd ki is fújom.
Taehyung felnevet, amit megmosolygok. Örülök, hogy még mindig könnyen megnevettetem.
-Lehet igazad van-mosolyog rám.
-Mondom, menj ülj le oda, mindjárt elszívom-lököm meg egy kicsit.
Hálásan pillant rám, s a pad felé sétál, amire leül. Ráérősen csinálom a dolgom, nézelődve, bal tenyerem a zsebemben van. Egy utolsót szívok bele, a csikket kukába dobom. Oda sétálok kedvesem mellé, kinyújtva a kezem, amit elfogad, így besétálva a természet kapuján. Kissé erdős a terület, kellemes itt a levegő, egy kisebb tó is van, híddal megspékelve. Standok felé vesszük az irányt, azon belül is a vattacukroshoz. Tae egy epreset kér, én banánosat. Kifizetem, majd keresve egy padot leülünk rá, beszélgetve majszoljuk a cukorbombát.
YOU ARE READING
Old Memory-Taekook
FanfictionKim Taehyung és Jeon Jeongguk. Kim Taehyung 24 éves tanár, aki zongorát, gitárt, éneket és rajzot tanít a művészeti iskolába. Jeon Jeongguk 22 éves diák, aki szabályokat nem ismerve idegesíti az összes tanárt az intézményben, ráadásul egyszer meg is...