Old Memory-Taekook

0️⃣9️⃣Az utazás0️⃣9️⃣

○2019. 09. 23., hétfő○

《KTH》

Reggel a kisbusz előtt találkozunk, pont szállunk fel. Névsor olvasás után én is leülök a helyemre. Tizenöt személyes a buszunk, ami kivisz minket a reptérre. Az út körül belül háromnegyed órás. Leghátul ülök, s várom, hogy elinduljon a jármű. Amint elindul, mellém pattan a fekete bárány.

-Taehyung! Közös szobánk lesz-csillognak pajkosan a szemei.

-Tudom-félmosoly jelenik meg ajkaimon.

A tudat, hogy ezt én intéztem el, eléggé növeli az egómat, úgy meg főleg, hogy nem is tud róla.

-Manó, tudom, hogy te csináltad ezt meg!-suttog a fülembe.

Amint felfogom a mondatot, megforgatom a szemem.

-Egyszer akarok kedves lenni. Csak egyszer-morgom magamnak.

Elkezdett könyvet a kezeim közé fogva ignorálom a fiatalabbat, mivel jelenleg nem vagyok hajlandó beszélgetni vele. Jeongguk csak vigyorogva nyugtázza a durcázásomat. Mielőtt jobban belemélyednék a sorok közé, mellettem ülő bedugja az egyik fülest a fülembe és hallgatjuk a zenét csendben egész úton, közben mancsa a combom alatt van, s pihen lecsukott szemekkel. Izgalmas résznél járok, mikor érzem a buszt lassítani, majd meg is áll. Morcosan sóhajtva teszem el a papír köteget, s kiszállunk a buszból.

-Jókor jut eszembe, de át kéne nézni a táskákat-néz ferdén Namjoon.

-Van egy sanda gyanúm, hogy hoztak piát-sóhajtok fel.

-Na, gyerekek! Tessék a táskákat és a bőröndöket kinyitni! Kutatás lép érvénybe-mordulok fel.

Bogumnál és Jiminél van egy-egy alkoholos üveg, amit elkobozok, mivel tudom, hogyha Yoongiék veszik el, megisszák. Besétálunk a reptérbe, várva a mi légi gépünket. Miután megállunk, öt perc múlva be is mondják a hangos bemondóba a mi járatunkat. Elindulunk a mi részünkhöz, becsekkolnak, utána átmegyünk a folyosón és a helyünket keressük. Megtalálva helyünkre ülünk le, készen állva az indulásra. Ismét a kis bárányom ül mellettem, bátrabban letapizva.

-Jeon..

-Sh! Csak élvezd-dugja be a fülest újra a fülembe.

-Jeongguk. Nem hinném, hogy jó ötlet-vonom össze a szemöldököm.

-Manó, szerintem ne beszélj annyi hülyeséget, vagy én foglak elnémítani-hajol hozzám közel.

-Tiszteletet, te átokfajzat!-morgok rá.

-Attól, hogy te vagy a dominánsabb, nem jogosít fel arra, hogy úgy beszélj velem...-már csak annyit érzek, puha ajkai az enyémet érintik.

Tetovált keze arcom jobb oldalát simogatja, így még jobban nehezítve azt, hogy eltudjak húzódni. Sajnos túlságosan is finom Ő. Viszonzom a hirtelen csókot, megmozdítom párnácskáimat. Óvatosan nyalja meg a számat, engedélyt kérve, amit rögtön megadok, mert egyszerűen megbutít ezzel a tettével. A napokban mindig ezt használja fel, mert nem akarja a sok hülyeséget hallani a számból. Keze lejjebb megy a nyakamhoz, amit gyengén megszorít, kicsalva egy enyhébb nyögést.

-Imádom, amikor a számba nyögsz!-vál el tőlem, halkan kiejtve a szavakat.

-Menj a picsába!-mondom én is ugyanolyan hangerővel.

Bal kezem tarkójára tapad, vissza húzva Őt egy hosszú puszira.

-Jobban szeretnék a te lyukadba elmenni-mosolyog.

-Pusztulj el!-lököm el a tenyeremmel.

Nevetve teszi a felém eső mancsát a combomra, enyhén megszorítva azt. Szemforgatva koncentrálok a zenére, de nem értem a dalszövegét.