Testvérbe szeretve - Taekook ✓

(8) Jimin

Yoongi:

Lehet bunkóság volt nem elmondani Jungkooknak, mert ő áll a legközelebb hozzám. De nem akartam a kiszemeltemről beszélni, csak megnehezítette volna, hogy nem velem van. Viszont ez tegnap megváltozott, így jelenleg a világ legboldogabb emberének érzem magam. A történetet, vagyis a történetünket a legjobb az elején kezdeni és én így is teszek:

Szíven ütött, amikor Jimin Hoseokkal kezdett kavarni. Nem értem, ha már majdnem az összes fiú megvolt neki, én miért nem? Ennyire szerethetetlen lennék?

Éppen ezen gondolkodom, és csak azt veszem észre, hogy egy kis test hozzám bújik.

Reggel van Jungkookra vártam az iskola előtt, amikor két apró kéz a pulcsimba kezdett kapaszkodni.

- Hát te? - kérdezem meg.

- Be kell vallanom valamit... - motyogja - Ölelj meg kérlek! - emeli meg egy percre a fejét.

Ha a hangjából nem is aranyos arcából rögtön rájöhettem, hogy titkos szerelmem, Jimin csimpaszkodik rám.

Óvatosan a hátára tettem a kezeim és kíváncsian vártam mit szeretne mondani.

- Tudod, szeretném, ha adnál nekem egy esélyt...

- Esélyt? Mire? - nézek a szemeibe.

- Nem szeretnék többet több egyéjszakás kalandot, csak téged. Lennél a párom?

Hirtelen ragadtam meg őt a vállainál s toltam el magamtól. Eléggé megszeppent, pedig nem akartam megijeszteni.

- Valami rosszat mondtam? - kérdezte, már szinte sírva.

- Kérlek, ne kezd el sírni, az nagyon fájna nekem! - emeltem fel a fejét, hogy ne az aszfaltot nézze. A feje búbja az orromnál van, ezért nagyon aranyos, amikor a szemeivel rám néz.

- Tudom, hogy nem ismersz, vagy épp csak annyira, hogy azt hidd veled is csak egyéjszakát akarok. Épp emiatt kérek tőled egy esélyt, hogy jobban megismerhess. - kérlel.

- Mindennél nagyobb örömmel töltene el, ha tényleg így lenne. - akasztottam kezeit a nyakamba. Meg tudnám szokni, hogy így ölelget.

- Így lesz! Kérlek! - néz a szemeimbe. Megpróbálok a legnyugodtabban beszélni és viselkedni, de nehéz.

- Ne törd össze a szívemet! - tekintetemmel komolyságot szeretnék tükrözni, hogy nyomatékosítsam benne, amit mondtam.

- Nem fogom! - jelenti ki határozottan, mire arcommal az ajkaihoz kezdek közeledni, viszont kezét a számra teszi és eltol.

- Majd, ha elvittél legalább egy randira! - jelenti ki.

- Rendben. Ma délután ráérsz? -mosolygok rá.

- Nem, ma próbám lesz. Holnapig találj ki valamit! - akaszkodik le a nyakamból.

Figyelmemet gyönyörű arcának szentelem, így nem vettem észre, amikor elcsórta a telefonomat. Mikor észrevettem megpróbáltam visszaszerezni.

- Nyugi, csak a telefonszámomat írtam be! - tartja felém a kijelzőt - Bármikor hívhatsz!

- Szavadon foglak!

Közben észrevettük, hogy Jungkook és Taehyung nemsokára ideér, úgyhogy Jimin beszaladt az iskolába.

Másnap délután végül elvittem Jimint egy randira. Cukrászdába mentünk, mert mint megtudtam, a kedvesem nagyon édesszájú. Miután megette az ő adagját, az enyémet is megdézsmálta. Utána csak a parkba mentünk sétálni, mert minél több dolgot meg szerettem volna tudni róla.

- Azt szeretnéd tudni kivel nem feküdtem össze a suliból? - kérdezte meg hirtelen. Nagyon meglepődtem rajta, mert még félre is nyeltem.

- Jól vagy? - simogatta a hátamat - Hagyjuk, ha ennyire felzaklat...

- Nyugodtan mondd el, már jól vagyok.

- Rendben. Szóval azokkal a fiúkkal nem akik undorodnak a melegektől, ebbe a csoportba tartozik Jungkook is - itt szakítottam félbe.

- Jungkook nem undorodik tőlünk, csak ő sohasem lenne fiúval. Érted?

- Persze, bocsánat, nem akartalak megbántani. Aranyos, hogy azt mondtad tőlünk.

- Lehet. Lányokkal? - tereltem a témát.

- Még sosem voltam lánnyal. Ja meg Taehyung is kimaradt. Azt mondta egy másik helyzetben rögtön csinálná velem, de szerelmes.

- Vajon kibe?

- Azt nem mondta. De nem csak ő szerelmes, tudod?

- Hanem még ki? - fordultam szembe vele, így megálltunk és nem sétáltunk tovább.

- Én. - suttogta a számra, majd egy gyors puszi után el akart menekülni.

- Nem, nem csak ennyit fogok kapni! - fordítottam újra magam felé.

- Még mit szeretnél? - húzta továbbra is az agyamat.

- Szerinted mit érdemlek azok után, hogy annyit vártam rád? - kérdeztem meg tőle.

- Hát ennél tényleg sokkal többet.

- És azt meg is kapom?

- Meg. - és végre megtörtént az első rendes csókunk. Annyira imádom őt! Az ajkai még annál is tökéletesebbek, mint ahogy elképzeltem. Mikor már semmi levegőnk nem maradt elengedtem a derekát ő pedig a nyakamat. Kezünket összekulcsolva kísértem haza.

- Holnap találkozunk! - köszönt el és egy búcsúcsók után elindultam haza.

Úgy tervezem, másnap suliban megkérem Jimint, hogy délután menjünk át Jungkookhoz, hogy végre őszinte lehessek vele. Ráadásul a barátomnak is el kéne fogadnia Jimint, mert jelenleg nem igazán szereti.

A mi történetünk itt kezdődött el és remélem nem mostanában fog véget érni.