Testvérbe szeretve - Taekook ✓

(32) Szülők

Jungkook:

Eddig nyugodtan telik az iskolai tanévem. Készülök az érettségimre és a szakmai vizsgákra, és ráadásul egy céghez is felvettek gyakornoknak.

Egy novemberi nap van. Szombat. Csengetnek az ajtónkon ezért megyek kinyitni. Mivel a szüleink még nem jöttek látogatóba Taehyung a szokásos módon érdeklődik.

- Ki az életem? - jön mellém, de amikor meglátja a szüleinket lefagy.

- Gyertek be! Mi újság? - próbálom menteni a menthetőt.

Leülnek a kanapéra, Tae pedig próbálja megakadályozni vörös arcát.

- Csak gondoltuk ránézünk a gyerekeinkre. Még úgysem láttuk a lakásotokat.

- Ez igaz, de szeretnék elmondani nektek valamit. - szedi elő a bátorságát a párom, mire kicsit megrúgom, jelezve, hogy nem kell elmondania, ha nem szeretné - De igen Jungkook szeretném elmondani, nekik mivel ők is a legfontosabb emberek közé tartoznak az életemben és nem akarok előttük titkolózni!

- Miről van szó Taehyung? - érdeklődik az apja.

- Együtt vagyunk Jungkookkal. - kulcsolja össze a kezeinket. - Tudom, hogy még azt is nehéz elfogadni, ha a gyermeketek a saját neméhez vonzódik, de hogy még a saját mostoha testvéréhez? Ne haragudjatok! - hajtja le a fejét.

- Tae, elmondhatok valamit? - reagál először az apja, mire a párom bólint egyet - Édesanyád nem halt meg, vagy lehet igen, de én nem ismertem. - mindhármunknak értetlenség ül ki az arcára. - Örökbe fogadtuk apukáddal, aki nem sokkal 5 éves korod előtt egy balesetben meghalt, ezért nem emlékszel rá.

- Oh, apa! - öleli át a nyakánál - Igazán elmondhattad volna!

- Igen, nekem is! - teszi keresztbe anya a kezeit.

- Gyere anya, beszéljünk! - húzom ki a szobából. - Tudom, hogy neked most nem könnyű, de Tae apja szeret téged és az már nagyon régen történt!

- Jó, rendben. - egyezik bele, aztán visszamegyünk a szobába.

Miután nem volt több titok, sokkal felszabadultabb lett a hangulat. Mikor a szüleink köszönés után távoztak Tae a nyakamba borult. Remélem a többiek szülei is így fogják fogadni.

Jimin:

Nekem igazából nem rossz a kapcsolatom a szüleimmel, a múltkori incidenst sem emlegetik, tiszteletben tartják, hogy mikor szeretném elmondani. Hát, Yoongi családja már nem egészen ilyen.

Ma is átmentem hozzá, mint minden délután, hogy ne legyen egyedül, csak arra nem számítottunk, hogy a szülei is hazajönnek. Amikor beléptek a lakásba, Yoongs meglepetten fordult feléjük.

- Hol voltatok? Tavaly óta nem láttalak titeket!

- Fontos dolgunk volt, nem rád tartozik! Ki ez? - mutat felém az apja. Hát, lehet, hogy egy kicsit süt rólam a melegségem. Bár, nem csodálkozom. Rózsaszín pulcsiban...

- Ő Jimin. - mutat be.

- Ha azt mered mondani, hogy buzi lettél, teszek róla, hogy többé ne álljon fel a farkad fiúra! - kezd erőszakoskodni az apja. És én kezdek félni.

- Nincs beleszólásod az életemben, mivel nem veszel részt benne! Egy évben, ha egyszer látlak titeket és akkor is így viselkedtek! Főleg te apa! Anya meg elnéz neked mindent! - borult ki a párom, mire az apja meglepő módon nem felé, hanem felém kezdett közeledni, mire összehúztam magam. Kezét ütésre emelte, de Yoongi beállt elém, így rajta csattant a keze. Az ütés lendületétől, elesett és beverte a fejét. Így nem csak a szája, hanem a szemöldöke is felszakadt.