Testvérbe szeretve - Taekook ✓

(13) Megcsalás

Már majdnem kész voltam, amikor egy lány nevetését hallottam az ajtóból.

- Hát, nem gondoltam volna, hogy buzi vagy! – megismertem, Jennie volt az, akit legutoljára még le tudtam rázni. Hát, mégsem normális.

- Mit akarsz? – kérdezem meg tőle nem túl kedvesen.

- Tudod te azt jól. De van választási lehetőséged, vagy hagyod magad vagy ez a kép megy az internetre! – tartotta felém a mobilját. Egy képet mutatott amin Tae és én csókolózunk, pár perce készülhetett, mert a helyszín az öltöző.

- Úgyis tudod mit választok. – morogtam, mert egyáltalán nem akartam.

- Ne merj ellenkezni! – lökött hátra a padra.

Ráült a csípőmre, de nem izgultam fel. Így elég fájdalmas lesz nekem. A pólómat kezdte rángatni, de amikor meglátta a szívásfoltot inkább hagyta.

- Látod? Én már másé vagyok! – morogtam továbbra is, de hagytam magam, mert nem engedhetem meg, hogy az a kép kikerüljön.

- Nem érdekel! – jelentette ki és lehúzta a nadrágjaimat.

Rajta szoknya volt, harisnya nélkül ezért azonnal beleült a farkamba. Nekem nem volt jó érzés. Nem is voltam fölizgulva és még tág is volt. Végtelenségnek tűnő percekig mozgott rajtam, amíg el nem ment. Legalább azon nem kell aggódnom, hogy felcsináltam e.

- Oda adod a telefonodat? – kérdeztem színészi tehetségemnek köszönhetően kedvesen, így azonnal odaadta. Hogy lehet ilyen hülye? Azt hiszi, majd megadom neki a telefonszámomat?

Kitöröltem a fényképet, még a törölt képek közül is, majd visszaadtam neki és felöltöztem. Felkaptam a cuccaimat és otthagytam a fenébe. Nem akartam arra gondolni, mit tettem és, hogy életem szerelmét most csaltam meg egy ilyen ribanccal. Könnyeimet törölgetve, mentem be utolsó órára.

Taehyung:

Most indulnék haza, de az iskola kapujában megállít egy lány.

- Szia, mit szeretnél? – kérdezem meg elég tűrhetően.

- Csak gondoltam tájékoztatlak, hogy Jungkook az előbb dugott meg az öltözőben.

- Miért érdekelne engem? Az öcsém nem pedig a párom. – tagadom le, de nagyon fáj, amit mondott.

- Rendben, szia! – hagyott ott.

Remélem hazudott.

Otthon kanapén ülve várom haza Jungkookot. Amikor megérkezik idegesen becsapja maga után az ajtót és táskáját eldobja az egyik sarokba. Szemeit dörzsöli, amikor kezeit elveszi az arca elől, látom mennyire vörösek a szemei. Sírt volna?

- Kookie, mi történt? Mi a baj? – szaladok oda hozzá.

- Semmi, csak elfáradtam. – mondja, de nem néz a szemembe.

- Beszélhetünk? – fogom meg a kezét.

- Igen, persze. – finoman lehúzom a kanapéra.

- Ma odajött hozzám suli után egy lány és azt mondta lefeküdtél vele. Igaz ez? – nézek a szemeibe.

- Nem, dehogyis! – ellenkezik, de mintha most sem nézne a szemembe.

- Rendben, menj föl pihenni egy kicsit jó? Utánad viszem a táskád. – mosolyogtam rá.

- Köszönöm! – majd fel is ment az emeletre.

Elsétálok a laptopig, megnyitom, aztán átnézem az iskola kamerafelvételeit. Tudom, nem szép dolog, de szeretném tudni mi történt. Az igazgató mondta mikor beiratkoztam, hogy az öltözőben is van kamera mióta egyszer történt egy nagyon komoly verekedés odabent. Nem túl nehéz feltörni a rendszert, annyira nincs védve. Elkezdem nézni a felvételeket, elmosolyodok, amikor a videó annál a résznél tart amikor Jungkookot öltöztetem. Aztán persze a szörnyű felismerés. Iszonyatos düh kerít hatalmába, és nem a szerelmemre haragszom. Hogy haragudhatnék rá, ő nem akarta, csak védte a kapcsolatunkat! Utálom, hogy titkolnunk kell és szerintem ő is, de nem hibáztatjuk ezért a másikat. Lezárom a laptopot, és szépen csöndben felsétálok Jungkookhoz. Hallom a szipogását már ajtón keresztül is, amitől össze tudna törni a szívem. Benyitok, pont akkor fordul az ajtó felé és még keservesebb sírásba kezd.