Tony Stark gyakornoka 1

Az árvaház

-Pókember! Jó újra látni! Peter erősen megrezzent, de azonnal felismerte az ismerős öblös hangot. A szemeit végre képes volt levenni a szörnyű látványról, örült az elterelésnek. Hátrafordult és maszkja alatt halványan elmosolyodott, ahogy idegesen bekapcsolta a hangváltóját.

-Mr. Burns! Felnőtt férfi létére hihetetlenül udvarias.. A rendőrkapitány szája sarka enyhén felrándult. Aztán rájött, hogy ez hiba. Az előtte lévő ember egy nap alatt elvégzi egy hónapnyi munkáját. A hős mellé lépett, így tökéletes képet kapott a leégett házról. Borzalmas..

-Pókember látom megint túlszárnyalta a rendőrséget a mentőket és a tűzoltókat egyszerre. Most kaptuk a hírt, már mindenki stabil, nincs áldozat. Hihetetlen egy helyzet volt, még a tűzoltók sem értek volna ki időben. Büszke lehet magára. A szuperhős akit eddig ismeretlen okból nagyon foglalkoztatott a föld, most felnézett.

-Mindenki túlélte?

-Hála neked.

🕷🕸🕷

Francba, francba, francba! Elfogok késni, a kijárási tilalom, istenem!

Egy barna hajú fiú rohant végig az utcán, a fülében még mindig zengett a toronyóra bongása, és ez tényleg nem segített neki. Persze, hogy, gondolta futás közben, minden ház akkor ég le, amikor neki otthon kéne lennie. Megpillantotta az árvaházat és megállt. Eszébe jutottak az alkalmak amikor megpróbált segítséget kérni a gondozók miatt. Senki sem hitt neki. Pókemberként vajon megtennék? De vajon, hogy magyarázná meg Pókember a helyzetet? Hogy magyaráznám meg én? Vett egy mély levegőt, majd bekopogott. Kinyitották. Hogy tudnám bizonyítani?

-Peter? Kijárási tilalom után? Ms. Frost, hiszi vagy sem az égő házban rekedt emberek élete jobban érdekelt, mint az idő. Csatt. Ez holnap látszódni fog. Könnyes szemmel nézte a földet. Ezt a város mentéséért. (Túl dramatikus?)

-Tűnj el a szemem elől. Arrébb állt. Ahogy Peter felszaladt, még hallotta az ajtó becsapódását. Halkan átsétált a folyosón. Két szoba, egy a fiuké egy a lányoké. Vajon mivel érdemelték ki ezt a sorsot?

A fiú szoba ajtaja lassan kinyílt, egy 12 év körüli kisfiú lépett ki rajta erősen rosszalló pillantást vetve Peterre fekete haja lelógó tincsein keresztül. Peter csak lenézett rá egy darabig. Ez így folytatódott amíg Sam kitört.

-Mit kerestél megint kint ilyen későn! És ez, mutatott Peter arcára ahol Ms. Frost megpofozta, komolyan Peter, ennél jobban ismered őket! Peter csak megvonta a vállát. Megértem az álláspontodat Sam, nem mintha kértem volna, hogy üssenek meg vagy ilyesmi.

-Dolgom volt.

-Dolgod?!

-Sam, felébreszted a kicsiket. Pont ekkor, még egyszer kinyílt az ajtó és egy kis méz barna hajú fiú lépett ki rajta és végignézve a kettejükön gyerekesen elfintorodott.

-Már megint veszekedtek.. Sam csak fogd, fel, ha dolga van, dolga van. Ezen te se tudsz változtatni. 

-Önfeláldozó barom..

-Nem mintha bárki tudna tenni Frosték ellen. Fejezte be a fiú a félbeszakított mondatát. Az félbeszakító csak megforgatta a szemét, majd Tommyról újra Peterre nézett.

-Legyél óvatosabb. Ha megint komolyabb bajod lesz akkor ki kell ürítenünk az utolsó elsősegély készletünket. Ezzel elment.

-Aggódik érted. Szerintem ez az ő módja, hogy elmondja. Tommy Peterre nézett.

-Mit csináltál? Megint a Pó-

-Shh! Peter ijedten nézett körül. Nedéken kívül csak a kettő tudta, Sam és Tommy. Ezért nem közlekedik többé az ablakon. Miért vannak még ébren éjjel háromkor? Erre ki számítana?

-Szóval? Tommy szeme mintha csillogott volna az izgalomtól.

-Kigyulladt egy ház. Minden rendben ment, nincsenek áldozatok. Peter elnyomott magában egy mosolyt. Igazából az égő ház után egy órán át ott tartotta a család, hogy megköszönje a segítségét, aztán még ott volt Mr. Burns is.. Mit keresett ő ott? Az egy másik történet. Ekkor az ajtó újra kinyílt félbeszakítva Peter elmélkedését. Sam volt az.

-Mindketten. Alvás. Igenis asszonyom.