Tony Stark gyakornoka 1

Apa-Fia

/Peter szemszöge:/

Felültem és gondolkoztam azon, hogy miért kötök ki mindig itt. A Stark toronyból fő a kórház részleget látogatom. Sam mellettem feküdt még nem ébredt fel. Enyhén szólva aggódóm érte. Minek vagyok Pókember ha még a barátomat sem tudom megvédeni? Egész frissen éreztem magam hála a gyors gyógyulásomnak, de azért nem mertem kivenni az IV-t a karomból. Egy óra plafonbámulás után Sam mocorogni kezdett mire nekivágtam a párnámat.

-Nézd már élek! Ült fel Sam.

-Ezt a felfedezést!

-Te is élsz!

-Néhány órával ezelőtt nem mondtad volna ezt. De én se rólad.

-Ó, a kedves Froster néni. Nevetett fel Sam.

-Ó lehet most már börtönben van, de lehet, hogy nem. Visszagondoltam a tegnapra. (Már ha tegnap volt) Elég homályosan emlékszem a tegnapira, de a fő ok amiatt egy óráig bámultam a plafont az, hogy elég biztos voltam benne, hogy legalább 1 alkalommal fiának nevezik. Megütöttem a fejem. Szó szerint el voltam ájulva. Azért tudd megkülönböztetni a vágyaidat és a valóságot!

-Mi? Miért? Lelepleztük?

-Nem emlékszem pontosan. De Mr.Stark és Tommy-ék biztos benne voltak.

-Annak a gyereknek hiába mondom, hogy vigyázzon magára? Sam nevetve megrázta a fejét. Hirtelen eszembe jutott egy alig két hónapja történt eset ahol golyó, ment a lábamba. Mr. Stark isten tudja hányadjára rángatott el ide. Akármennyiszer is mondtam neki, hogy jól leszek nem hitt nekem azt mégis elrángatott a kórház részlegre. Azután kiderült, hogy a golyó nem is ment át rajtam és ki kellet műteni. Ez volt az első mondat amit halottam tőle miután felébredtem... Gyorsan megütöttem a fejem. Ez Sam nem Mr.Stark! Istenem.

-Te ugrottál megverni Frostert! Sztem egy szavad sem lehet.

-Te meg beugrottál egy sörösüveg alá.

-Az tény, de nem én magyarázok a fogadott öcsémnek a biztonságról! Nem én nekem mondják, mindenféle egyéb bádogdobozok. Nem, mintha az-

-Naaaa ez aljas volt! Felém fordult. Örülök, hogy jól vagy.

-Én is Sam. Nem tudom mihez kezdettem volna, ha komolyabb bajod esik.

Kellemes csöndben feküdtünk egy darabig. Sam közben elaludt, de én nem tudtam. Remélem Mr. Stark jól van és nem haragszik nagyon. Samnak igaza lehet túl sok baromságot csinálok. Nem is érdemlem meg, hogy Pókember legyek! Ráadásul még olyan baromságokat is bemesélek magamnak, hogy Mr.Stark fiaként tekint rám. Istenem túl sokat álmodozok. Apropó álmodozás. Elaludtam.

🕷🕸🕷

/Tony szemszöge:/

Miután a fiúk már biztos jól voltak még mindig aggódva, mentem el inni egy kávét. Bruce azt mondta, hogy Peter lassan eléri a Bosszúállók havi szintjét a kórházban való tartózkodásból. Na ez most megváltozik. Mert ugye örökbe fogadom. Hát tessék Stark van egy fiad. Egy fiad akit többet látod kórházba, mint egyébként. Istenem. Péntek hetedjére emlékeztetett rá, hogy tegnap óta nem aludtam semmit. Hát kávét kell innom az egyszer biztos. Már az asztalnál vártam, hogy kihűljön a kávé, mikor ránéztem az órára. Éjjel egy van. A kölyök legalább 12 órája fekszik bent. Bár Bruce megnyugtatott, hogy már biztos nem lesz semmi baja, de azért... Jó apa vagyok mi? Még Petert sem tudtam megvédeni. Bár ne lettem volna olyan vak! Akkor most talán... Miközben ezen gondolkoztam szinte észre sem vettem, hogy lassan lecsukódik a szemem. Elaludtam.