Tony Stark gyakornoka 1

A bádogdoboz és Mr. Tony története.

Egy hónap telt el azóta, hogy Peter visszatért a gyakornokoskodáshoz. Tony megkedvelte és ragaszkodott hozzá. A csapat többi tagja szimplán kigúnyolta emiatt. Ettől függetlenül mindenki tudni akarta, ki az a Peter, és találkozni vele. Csak Clint, Pepper és Bruce találkozott a gyerekkel. Mindenki más is szeretett volna találkozni Pete-el, de Tony azt mondta, hogy csak rossz hatással lennének szegény gyerekre ezért ezt szigorúan megtiltotta. 

/Peter szemszöge:/

Elővettem a telefonom, és rákattintottam az oldalra. ezt a telefont magam mögé tettem az asztalra, és duplán megérintettem a képet, és megjelent a kép hologramja.

-Karen fel tudnád nagyítani a képet 75%-kal, és szerkeszthetővé teheted a hologramot?  

-Természetesen Péter. Mondta Keren, majd felnagyította a képet.

-Először is felvehetnéd az értéket 0,003-nak, ha megtennéd, akkor működne, de akkor az egész, mert nem vetted figyelembe az objektum kvantumtulajdonságait, csak az általános relativitáselméletet.

-Öhm... szóval erről van szó. Mondtam Mr. Stark felé fordítva a hologramokat.

Mikor felnéztem, hogy Tony már megint azzal a furcsa nézéssel néz rám és mosolyog. Igazából ezt sosem értettem Mr. Starkban. Állandóan mosolyog amikor velem van. De amikor mással van vagy társaságban akkor szinte soha. Gondolkoztam rajta, hogy talán ez is ki kéne kérdezni Nedet vagy Mj-t de aztán elvetettem az ötletet. Úgyis csak kinevetnének gondoltam.

-Szép munka kölyök. A telefon is jól szuperál. Látszik, hogy te csináltad meg. De az meg főleg, hogy az enyémről mintáztad.

-De Mr. Stark!

-Igen Mr. Parker?

-Peternek hívnak.

-Engem meg Tonynak. De talán ezt már tudod.

-Izé...igen Mr.Star..Tony.

-Na azért...Peter.

-Öhm..Mr.S..Tony hány óra van?

-8:30. Miért?

-Bocsánat! Haza kell mennem! Gyorsan! Ma még muszáj járőröznöm és ha ma szétvernek otthon nem fogok tudni. Muszáj hazaérnem 9 előtt! Szóval Pókemberként fogok hazajutni. Minden más megoldással elkésnék.

-Akkor Happy elvisz! Ezen nem nyitok vitát!

-De Mr..Tony! Most muszáj mennem..és el kell használnom a metrójegyem...szóval viszlát! Kirohantam az ajtón be a liftbe és kértem Pénteket, hogy vigyen le a földszintre. Kirohantam az ajtón. Na és itt álltam meg egy pillanatra. Tudtam, hogy Stark követni fog mert ő Stark. Ezért a legközelebbi metró felé vettem az irányt. Mentem egy megállót viszont az órám már 8:48-at írt kiszaladtam a metróból be egy sikátorba. Gyorsan átöltöztem. Házról házra lengedeztem. Mivel láttam néhány rendőrt ezért csak gyorsabban hálóztam haza. Mrs. Foster nyitott ajtót.

-Parker! Hogy hogy kivételesen időben érkezett? Tudod mit? Mindegy. FEL A SZOBÁDBA!

-Igenis asszonyom.

Felszaladtam visszavettem a szerkót amit egy közeli sikátorban vettem le és már repültem is ki az ablakon. Ma kivételesen sok dolgom volt, de mivel az állandó jelenlétem miatt a bűnözés itt Queens-ben szinte nincs is ezért ez azért elég különleges. De végre volt valami dolgom. Persze csakis ebben a pillanatban kellet jönnie a Bosszúállóknak. De nem baj hagy szórakozzanak egy kicsit. Most épp Mr. Stark is itt volt. De ez várható volt. Gyorsan betörtem a rendszerébe, mert érdekelt tud-e segíteni.