Tony Stark gyakornoka 1

Nem is olyan egyedül

/Tommy szemszöge:/

Sírva, de halkan dörömböltem és suttogva kiabáltam Samnek, hogy mi van Peterrel miután Keren kijelentette, hogy a fájdalom miatt elvesztette az eszméletét és riadoztatta a fiú szobát. Sam leszáguldott az elsősegély csomaggal engem meg bezárt. Dörömböltem aztán megfordultam és hozzám hasonlóan ijedt gyerekeket láttam. Bár a többségük valószínűleg nem is hallotta Keren kijelentését vagy nem értette (Peternek köszönhetően) megijedt a riasztótól. Peter mindenkinek elmagyarázta, hogy a riasztó csak akkor szólal meg ha ő vagy a többiek igazán nagy bajba kerülnek. Tudtam, hogy ez nem volt igaz. Peter ezt a riasztót magára sohasem kapcsolta be. Ezért Sam és én úgy megvoltunk ijedve, mint még soha amikor meghallottuk Keren bejelentését. Én és a kicsitt nagyobbak akik értették a helyzetet megnyugtattuk és elaltattuk a kisebbeket. Majd halkan beszélgetni kezdtünk és vigasztaltuk egymást. Jó volt, hogy ott voltunk egymásnak a bajban és az is, hogy most tudok kikkel beszélgetni Samról és Peterről. Ha Peternek komolyabb baja lesz? Na akkor mi lesz? Azt tudtam, hogy ő Pókember. Isten szerelmére szörnyűen titkolta. A mutációja miatt nem vihettük kórházba. Meg Frosterék miatt sem. Nagyon félek.

/Sam szemszöge:/ (Mivan meglepődtetek?)

Futottam ahogy csak tudtam Peterhez aki...

-Istenem Peter mi a szar! Kiáltottam suttogva és kezdtem megérteni miért ájult el. A hangokból és Keren felvételeiből amit Pete óráján mutatott azt szűrtem ki, hogy üveggel szétverték és a le esett szilánkokkal verték Frosterék. Ezt nem tudtam megoldani. Egyedül biztos nem...

-Keren hívd Nedet és Mj-t!

-Azonnal, Mr. Wilson.

-Sam!

-Elnézést Mr. Sam.

-Teljesen olyan vagy, mint Peter.

-Ő tervezett. Hívás elfogadva.

-Peter jól vagy? Keren azt mondta elájultál a fájdalomtól!

-Sam vagyok. Szia Ned, Mj! Ő... Peter most nagyon rosszul van. Szerintem neki ütközhetett egy üvegnek vagy valami. Nekem is Keren szólt az állapotáról. Tettem rá néhány szorítókötést és kivettem annyi szilánkot amennyit tudtam, de még így is nagyon rosszul néz ki! De tudod a dolog miatt nem vihetem kórházba. Kéne egy kis segítség! Gyorsan!

-Jövünk!

Tudtam, hogy Mj egy házzal arrébb lakik úgyhogy gyorsan kinyitottam az ajtót ahol berohan MJ és Ned egy elsősegély csomaggal. Miután kiszedték a kis üvegszilánkokat és gézzel beköltötték a sebeit úgy nézett ki, mint valami múmia. Miután Keren közölte, hogy Peter többé kevésbé normális (szerintem az a éppen nem hal meg szakasz...) szakaszra lépett Mj körülnézett és elkérte a felvételeket. Tudtam, hogy nem helyes, hogy hagyom neki, de lesokkoltam Peter állapota miatt és meg sem tudtam szólalni. Végül Ned felállt Peter mellöl és mellém lépett.

-Sam? Jól vagy?

Nem bírtam tovább. Elkellet mondanom nekik!

-Bocsi Pete, de el kell mondanom nekik akár megölnek érte Frosterék, de elmondom nekik.

-Miről beszélsz? Sam biztos jól vagy? Ned nem értette, de meg kellett értenie, mert ha nem érti meg akkor Peterrel ez csak töbször megtörténik és inkább engem öljenek meg Frosterék, mint Peter lássam ilyen állapotban.

-Az az igazság, hogy Frosterék csinálták az egészet! Ők vernek minket! Ha elmondjuk bárkinek és megtudják akkor megölnek. Megmondták. Alkoholista idióták és ezért élnek. Nekünk nagyoknak, de főleg Pete-nek meg kell védenünk a többieket akiket szintén szétvernek. Hiába jelentenénk fel őket, mert nem lesz tanú, mert ha elmondjuk valakinek megölnek érte! Elsírtam magam. Valószínűleg most azt hiszik hazudok és utálnak.

-Jaj Sam! Úgy sajnáljuk! Szorosan megöleltek. Még Mj is.

-Köszi srácok! Mit csináljunk Peterrel?Jutott végül eszembe.

-Én nem hagyom itt ezek között! És titeket sem! Mordult fel Mj.

-Egy árvaházat még te sem tudsz elszállásolni Mj és nem hiszem, hogy Petert ebben az állapotban haza tudod vinni.

-Általában nem, de mivel szerda van a szüleim éjszakai műszakot vállalnak ezért Pete lehet nálunk! A többi gyerek jól van?

-Igen. Épp ételt vettünk mert Frosterék elitták az összes támogatást amikor Petert megmentett minket mert észre vettek. Nem tudják, hogy Peternek van munkája különben elvennék a pénz amit keres.

Mj megölelt. Ned pedig elővette zümmögő telefonját. Felvette a hívást aztán a telefont kicsit közelebb tartotta a füléhez, de megbánta mivel hirtelen a telefonban ordító nőszemély valószínűleg az anyja annyira hangosan ordított, hogy még nekem is be kellet fognom a fülem. Aztán hirtelen eszembe jutott hol vagyok és úgy megijedtem hogy majdnem elestem. Mj rájött és kilökte Nedet az ajtón én és Mj gyorsan felkaptuk a még mindig ájult Petert és kivonszoltuk az utcára. Ned letette a telefont és azt mondta, hogy felviszik Petert Mj házába és, hogy is marad. Megkérdezte szeretnék-e jönni, de mondtam, hogy ha én jól érzem magam és elmegyek akkor a többiek nem élik túl a holnapot szóval nem. Erre Mj-nek megvillant a szeme, de nem szólt semmit.

-Kérlek szólj, ha Pete felébred!

-Persze szólunk! Szia Sam!

-Viszlát! Ránéztem a házra ahol Mr. Froster már ordított és megborzongtam. Bár én ezt már nem láttam, de Ned sajnálkozóan Mj pedig dühösen és szomorúan nézett utánam...