Tony Stark gyakornoka 1

Jó apa, Rossz apa.

/Natasha szemszöge:/

Ne ne ne ne ne ne ne ne ne. Ennyit érezte félig nyitott szememen keresztül, hogy a kölyök a földre kerül. Viszont Stark rohadtul megijedt. Persze csak egy trükk volt és Pókember behálózta Tony-t is. Örültem, hogy a kölyöknek nincs nagy baja, mert én se nagyon voltam oda Fury ötletéért, hogy bántsuk szegény gyereket. Viszont ami ezután következett az állam a padlón volt. A pókfiú odaadta Tonynak a hálókioldóját Tonynak kijutni, majd beszélgettek és Tony meg is hívta valahova a pókfiút. Úgy néztek ki, mint valami régi haverok akik viccből összevesztek valami marhaságon. Aztán rájöttem, hogy ez valószínűleg így van. Tony készülj a halálra!!! Az információból amit elejtettek arra jöttem rá, hogy talán Bruce is benne van, hogy a Pici Pók holnap egyenesen Tony laborjába kapott meghívót. Oda még Pepper vagy Bruce sem jöhetett be soha! Mi a jó...miről maradtam le?! Most már minden összeáll! Hogy Tony kihagyta az összes Pókemberről szóló megbeszéléseket. És ahogy mindig védte mindenki előtt. Meg hogy soha nem ért rá pont amikor elmentünk hajkurászni Queens nagy hősét. Na jó bármiben is mesterkednek ezek hárman én kiderítem és ha a helyzet úgy adódik akkor még talán segítek is...

/Peter szemszöge:/

Beugrottam a függönnyel ellátott ablakon, mivel 5-en lakunk egy szobában volt szükség van függönyre, mert az ablakon beugró Peter Parkerek nem voltak erre túl népszerűek. Mindenki aludt. Én is gyorsan ugrottam a földön lévő rongyokhoz amit én ágynak hívtam és lefeküdtem. Nevettem az egészen. Bádogdoboz! Istenem, ha Peter egyszer is így beszélne valakivel... Ezért imádtam a Pókember énemet. Amikor Pókember voltam senki sem ismert akkor olyan laza voltam. Megengedhettem magamnak. Ha Mr.Stark tudná, hogy ki vagyok a maszk mögött. Egy 16 éves kisgyerek aki ráadásul a személyi gyakornoka...Ugh az gáz lenne. De így olyan, mintha bárki lehetnék az egész világon. Egy senki mégis valaki egy barát mégis ellenség. Vicces nem? Engem akár Flashnek is képzelhet ha akar. Olyan szabad érzés, hogy bármit mondhatsz ami a szíveden van. Ezért szeretek pókember lenni.

🔥🕷🔥

Mosolyogva keltem ki az ágyból és gyorsan felkeltem a barátaimat/szobatársaimat. Aztán irány a suli! Flash nem volt ma suliban és a tanárok is egész unalmasan magyarázták az anyagot, hogy aludjak órán. Hé legalább kialudtam magam! Szóval a napom jól indult, de elég érdekesen fejeződött be...

/Délután/

Gyorsan hazarohantam felvettem az öltönyöm aztán már ugrottam is ki az ablakon. Úgy terveztem, hogy még járőrözöm egy kicsit megyek Mr.Starkhoz Hálózgattam egy kicsit de csak kisebb lopások voltak. Közben egy idő után Keren és az ösztönöm egyszerre tájékoztatott, hogy követnek.

-Keren ki követ? 

-1 ember és 60 méternyire áll. Fekete ruhát visel és vörös haj van.

- Romanoff! Akkor ma is jönnek. Pedig Nat tegnap is volt! Na mindegy.

Folytattam a járőrözést viszont most már tudtam, hogy figyelnek ezért nagyon figyelnem kell a hangtorzítóra stb...  Leültem egy tetőre kicsit pihenni épp az előbb kaptam el néhány bűnözőt és elég durva volt. Viszont nem értem rá ennyire...

-Pókember! A Stark Toronyban beazonosított hidrás emberek tartózkodnak és bombát is érzékelek.

-A Stark...ne ne ne...áldozatok?

-Egyelőre nincsenek.

-Ohh...hála istennek! 

Olyan gyorsan hálóztam a torony felé, mint még soha. Láttam néhány ember a torony teteje felé akik beszállítóknak tűntek. De az ember soha nem tudhatja...