A kezdetektől...

Fájdalom

Egy gyönyörű, napsütéssel teli napra ébredtem ma reggel. Kicsit hanyag módon elkészültem, fel véve fekete gyász ruhámat. Tükörbe nézve, az a szokásos mosoly nem jelent meg az arcomon, csak a kín keserves szomorúság. Szőkés hajamba beletúrva sóhajtottam egyet. 

-Szedd össze.. magad .. Chifuyu.. meg ígérted neki..-győzködtem magam. Áh igen.. A nevem Chifuyu Matsuno.. Egyedül élek egy albérletbe..legalábbis.. ezentúl. Komor tekintettel elmentem és fel vettem a lábbelimet, és indultam is utamra, vagyis a kis boltba. Amikor be értem a tészták fele vettem az irányt. Kapásból le vettem a polcról egy doboz Peyang Sauce Yakisobat. Először csak meg akadt a szemem a csomagolásán, de hamar ki is fizettem. Céltudatosan ki sétáltam az üzletből, amíg a pénztáros hölgy tekintetét éreztem a hátamon kifelé menet. Nem foglalkozva vele, mentem a dolgomra. Jelenleg.. a szívem.. darabokba.. teli haraggal.. és bánattal fűszerezve a kis szilánkokat. Olyan.. mintha el vesztettem volna a másik felem.. El érve a cél állomáshoz, le ültem egy sírtábla elé. Ez az egyik legnehezebb része a dolognak... Le tettem a síremlék elé a sült tésztát, amit el készítettem, de csak a felét. 

-itt van.. amit kértél..-motyogtam a sírnak. Próbáltam erősnek mutatni magamat. 

-Baji...-san.. -mondtam ki a nevét elöször.. az eset után. 

- A kezeim közt..mért.. mért hagytál itt ??? Ez megoldás volt??! - keltem ki magamból hirtelen, majd könnyek szöktek a szemembe. Azt akartam .. hogy válaszoljon.. hogy halljam  a hangját.. újra.. de attól tartok.. hogy ez lehetetlen. Rá néztem a tésztára. Minden ezzel az étellel kezdődőt.... 

Pár évvel... ezelőtt... 

Kis bevezetőnek gondoltam ezt a részt, de remélem eddig tetszik :33 Majd jön a folytatás. :33