A kezdetektől...

Visszaemlékezés

Még mindig emlékszem az első találkozásra. Középiskolás voltam, a hajam be állítva, lezser nadrágot hordva inggel, illetve a nyakkendőt és kabátot, és ne feledjünk meg a cipőről. Mindenki félt tőlem.. Abban az időben ki tomboltam magam. Egy átlagos reggelnek indult, de persze verekedésbe keveredtem.. pontosabban én okoztam. Két ember a földön hevert, tele sérülésekkel a suli folyosóján, amíg én sértetlenül álltam előttük. 

-Ki vagy te ...?-nyöszörögte az egyik áldozat. Erre csak nevettem egyet.

-Máskor megtanulod hogy előre engedsz az ajtóba... nyomorék.- szóltam komolyan, majd tovább sétáltam az osztályomba, ott hagyva a sérülteket.

-Jól jegyezzétek meg, hogy Chifuyu útjába ne kerüljetek!-nevetett az egyik haverom, ahogy utánam sietett. 

Be érve a terembe, helyet foglaltam majd az asztalra fel helyeztem a lábamat. Abban az időben nem tiszteltem senkit. Éppen kezdtem el bóbiskolni a székembe, amikor egy hang félbe szakította az el kezdődő álmot.

-Mit akarsz..?-kérdeztem morcosan, ahogy rá néztem a haveromra.

-Van egy srác.. megbukott elsőbe..-kezdett bele

-Hogy lehet ott megbukni?-kérdeztem kissé unottan, amire csak nevetést kaptam válaszul.

Eléggé ciki.. mielőtt a gondolataimba merültem volna, megszólalt a csengő. Így a tanár be jött és elkezdte az órát. Őszintén..unalmasnak találtam. Reménykedtem abba, hogy megint meghallom a megmentő hangot, ami szerencsére hamar bekövetkezett.  

Szünetbe meg kerestem az kezdők termét.

-Oi! - elkaptam az ajtóba egy első évest. 

-Melyikőtök a bukott diák??-tettem fel a kérdést. A fiú csak egy szemüveges egyenes háttal ülő srácra mutatott, ahogy el engedtem. Rondán be lőtt haj... okostojás szemüveg.. sok tankönyv a padján. 

Először felvontam a szemöldököm,és végig mértem. Egy stréberrel több.. csak az utamba ne álljon..mert el tiprom. Utána újra a csöngőre lettem figyelmes, ezért vissza tértem a megszokott helyemre. Nap végén ismét be néztem az újoncok termébe, és láss csodát..még mindig ott ült a négyszemű. Lazán be sétáltam, oda vittem a padjához egy széket és néztem mit csinál.

-Ki vagy te ? - szólalt meg hirtelen mély hangján. Először meglepődtem, amit nem mutattam ki. Úgy gondoltam..hogy vékony..idegesítő hangja lehet.. hát tévedtem.

-Chifuyunak hívnak.- válaszoltam. 

-Árulj el valamit.. hogy lehet megbukni elsőbe? -kérdeztem szinte könyörtelenül.

-Semmi közöd hozzá..hagyj tanulni.. -válaszolta nyugodtan. 

Akaratlanul rá néztem a papírra, majd rá böktem az ujjammal az elrontott írás jelre. 

-Ez hibás.-mondtam hirtelen, amire csak jobban feltolta a szemüvegét.

-Mi??? Nem lehet rossz.. -mondta meg lepődötten. Amire megmutattam neki hogyan kell írni.

-Stréber létedre nem megy az írás?-kérdeztem egy halvány vigyorral

-Kussolj seggarc! -mordult rám, amitől majdnem elkapott a nevetés.

Megmutattam neki még pár írásjelet amiket elrontott. Furcsa módon nem voltam vele .. flegma.. meg is lepődtem magamon. Ahogy észrevettem, hamar felkapja a vizet mindenen. 

Estére járt már az idő, ezért haza indultam. Egész végig valamiért.. rajta járt a fejem..

-Hé szőkeség..!- hallatszót előttem, Amire felkaptam a fejem..

Aztán... felbukkant valaki....

/tudom, az eleje kicsit unalmas, de az elejétől szeretném kezdeni :33