A kezdetektől...

Valódi személyiség

Azon az estén amikor már feküdtem az ágyamba, elkezdtem bámulni a plafont.. Furcsa..először éreztem azt, hogy tisztelettudó legyek a másikkal szemben. Ijesztő tekintete volt amikor ki állt mellettem,..amitől még bennem is meg állt az ütő. Beletúrva már lapos hajamba fel sóhajtottam halkan. A fenébe.. olyan érzésem van.. hogy ezt mindenképpen kell viszonoznom.. Morcosan, de mégis elégedetten behunytam a szememet, ezzel magamra parancsolva az alvást. 

Másnap reggel össze futottam a tegnapi megmentőmmel. 

-Ohayo, Baji-san!-üdvözöltem kedvesen ahogy sétáltam le a lépcsőn, és közeledtem felé.

Erre csak felém fordult, újra abba az elavult szemüvegével.

-Reggelt..-köszönt kómásan. Sokkal .. mélyebb és dallamosabb volt a hangja.. kellemes..de mégis határozott.

-Igazán el dobhatnád azt az üveget.-egy hirtelen mozdulattal, le vettem róla ezért újra láthattam barna szemeit, amik fáradtan néztek le rám. Egy halvány mosollyal tartottam a szemkontaktust, amire közelebb lépett hozzám, majd le hajolt úgy hogy egy szinten legyünk. Ő.. magasabb volt nálam.. kicsivel. A mosolyomat egy enyhe vigyor váltotta fel. Álltam a tekintetét. Mire készül..?

Pár másodpercig így álltunk, amire egy vigyor jelent meg az arcán és kirántotta a kezemből a szemüvegét. 

-Egy szerencséd van..- mondta , amire kaptam egy tockost, azután hátra lépett egyet. Fogva a fejemet morcosan rá néztem és figyeltem.

-Hogy segítettél..-mondta alig hallhatóan.

-Hogy mi??? Nem hallottam mondd újra!-piszkáltam kicsit, aminek az lett a vége hogy elkezdett kergetni egészen a suliig.

Bevallom, szinte végig nevettem a futást, bár úgy értem be, mint aki lefutott volna egy maratont.

Le huppantam a helyemre, amikor be jött a tanár és újra.. hallgattam az unalmas.. maszlagot.

Óra közepén, észrevettem egy magas tetovált fejű idegent. Nem ismerős.. egyáltalán.. 

Szünetbe az volt az első dolgom hogy utána néztem. Baji-san hangját hallottam egy kisebb folyosóról. Megálltam egy oszlop mögött észrevétlenül  és próbáltam hallgatózni.

-Mindig verekedésekbe keveredsz.. jó lenne ha..összpontosítanál..-szólalt meg a magasabb szőke hajú férfi. Mellette meg egy alacsonyabb termetű fiú állt.

Minek hoznak be ide.. egy ilyen fiatal kölyköt???  És mit keresnek itt..?

-Csak a munkámat végzem..-nevetett Baji.

-Ma a megszokott helyen..Ken-chin menjünk ebédelni.. éhen halok.. -szólalt meg az alacsonyabb szőke.

-Az előbb ettél... de ha megint elmersz aludni.. eskü ott hagylak az étterembe.-felelte morgósan a tetovált férfi és már el is tüntek.

-Chifuyu.. tudom hogy az oszlop mögött vagy.. -mondta, amire kirázott a hideg, de mégis oda mentem elé.

-Utálom ha kémkednek utánam..-morogta szinte komolyan Baji.

-Kik ezek??-tettem fel a kérdést, nem foglalkozva azzal amit előtte mondott.

-Nem a te dolgod.- Válaszolta semlegesen, amire elsétált mellettem.

Erre csak felvontam a szemöldököm, és utána siettem.

-Bajba kerültél???-vontam kérdőre, amire meg állt ezért majdnem neki mentem.

-Ha igen.. rám számíthatsz..-mondtam a nagymenő énemmel, de mégis komolyan gondoltam.

Erre nem kaptam választ, csak tovább sétált.

Egész nap ezen járt az eszem.. annyira nagy bajban van..hogy nem akar róla beszélni...?? 

Meg kell tudnom...

Amikor véget ért a nap, a termébe kerestem őt, de üres volt.

Ezért bosszúsan haza sétáltam,arra gondolva, hogy mennyi idő kell ahhoz , hogy feltörjek egy zárat.. mindenképpen meg kell tudnom..

Amire a lépcsőn sétáltam fel, kivertem ezt az ötletet a fejemből.. Mi bajom van ..?? Tudd vigyázni magára.. talán.. 

Ahogy a lakásom ajtajához közeledtem, megláttam egy fekete ruhát viselő férfit hátulról, aki számomra ismeretlen volt. 

Halk léptekkel közelebb lopakodtam.. közben azon agyaltam.. hogyan üssem ki.. nem hagyom.. hogy be törjön hozzám..ha az a szándéka.

Aztán.. egyszer csak a földön találtam magam, ahogy valaki a hátamon térdelt. Felnéztem a támadómra.. és megfagyott bennem a vér ..