A kezdetektől...

Véres Halloween

Elérkezett az a nap, amikor vissza hozhatom Baji-sant!

A reggelem inkább izgulással telt,minthogy sem normálisan.

Délelött volt az el döntendő küzdelem.

Oda felé menet, találkoztam a kis sárga pincsimmel. Igen, mától így hívom. Szerintem találó!

-Feszültnek látszol Takemitchy -szóltam hozzá végül miközben sétáltunk a helyszínre.

-Minden oké!- mondta, bár nem olyan lelkesen ahogy szokta.

-Fogdd fel úgy..hogy vissza hozzuk Baji-sant!-mondtam kedvesen.

-De...ember hiányban vagyunk..mert a Valhala kétszer annyi emberrel rendelkezik mint..mi-mondta halkabban.

-És ? - mondtam szinte utána amire fel figyelt.

-Vannak olyan ütő kártyáink, amik nekik nincsenek. Csak majd figyeld meg!- mondtam egy halvány vigyorral.

Végül oda értünk a raktár helyiségre, ami most üresen állt, mivel el hagyatott volt. Ismeretlen emberek már a kocsik romjain helyet foglaltak.

-Kik ezek..?-kérdezte a társam.

-Különböző banda tagjai.. akik úgymond híresek, és ők fognak felügyelni. Például..látod azokat a fiúkat, az egyiknek be van fonva a haja, még a másik szemüveges és kék tincsek vannak a szőke hajában?-kérdetem, amire megnézte.

-Ők  a Haitani testvérek. Ha lehet ne kötekedj velük.. ketten képpesek lennének a Tomannal együtt a Valhalát is el íntézni.-válaszoltam , amire csak össze rezzent.

-Képtelenség!- emete fel a fejét.

-Hidd el... nem az -mondtam, amire a többiek is megérkeztek.

Az egyik oldalt mi képviseltük, a zászlónkon a jelünk díszelgett arany fonállal.

Be álltam közel Mikeyhez, ahogy Takemitchy mellém állt.

A másik oldalon, pedig... a fehér pulcsit viselő ellenfeleink voltak, ugyanúgy..a zászlajukon a jelképük.

Fejetlen angyal... Ha rajtam múlik..nem csak az angyal lesz..fej nélkül..

Ekkor elő lépett köztük egy személy, akitől ki rázott a hideg...

Ka...kazutora???!

Oh bazdmeg... el felejtettem hogy ő abba a bandába tartozik...

Istenem... kérlek.. ne én legyek a célpontja... mert úgy érzem..hogy most az óriás társam..le lesz foglalva..

Draken és Kazutora előrébb léptek és valamit beszéltek.

Őszíntén..nem figyeltem..csak a fekete hajú.. árulómat kerestem.. a szemeimmel.

Majd ekkor Mikey hangjára lettem figyelmes.

-Toman...! Gyerünk!-felelte szinte komolyan hangzó kiabálás félével, amire meg indult mindenki közülünk, amíg a másik banda is így tett.

Szerencsére ahogy láttam Kazutora Mikeyt boldogította és nem engem. Hála...!

Sokan támadtak rám, szerintem könnyü célpontnak számíthattam nekik, mível az egyik szemem még mindig be volt kötve. Reggel frissen le kezeltem.

Bár a sok emberből mindenki a földre került, amíg küzdöttem tovább.

De ekkor, Takemitchyre néztem és láttam hogy nem boldogul.. ezért a háta mögé mentem, és szinte össze ért a hátunk.