A kezdetektől...

Meglepődés

Felnéztem a hang irányába. 

-oh..A reggeli srác.. hiányzik a verés..?-tettem fel a kérdést, vissza emlékezve eszembe jutott hogy ezt a srácot ütöttem ki ma.  Alig telhetett el egy másodperc, amire pár motor állt meg mögötte, és le szállva róluk pár nagy darab férfi. Látszólag idősebbek voltak nálam.

-Ezt én akartam megkérdezni tőled..-felelte az elsőéves, amire elém állt a legmagasabb férfi.

-Bántani merted a bandatagunkat ?! Taknyos kölyök!-szinte ordibálni kezdett velem. A reakcióm semleges volt, és le töröltem a nyálcseppeket az arcomról.

-Egek...Anyád nem tanított meg téged arra..hogy ne köpködd tele a másik arcát..?-néztem fel a szemeibe, amik csak égtek a dühtől. Bizonyára ő lehetett a banda vezére. 

Azzal a lendülettel levegőbe emelte a kezét , így volt időm hárítani, de a másik kettő bandatag megrohamozott. Figyelmetlenségem miatt bekaptam pár ütésüket, így sértetlen bőröm felhorzsolódott, néhol kivérzett.  Francba.. ezek a fickók nem kímélnek.. Sikerült hosszas bunyó után ki ütni az egyiket, de.. elértem a határomat. Hajam le lapult harc közben, a ruhám meggyűrődött. Talpon maradtam, kimerülve..Nem gondoltam volna, hogy így fogom végezni.. Egyszer csak az egyik férfi az inggalléromnál felkapott, és így tért át a nyakamra, amit szorongatni kezdett..

-Rohadék...!-hallatszott a számon, amire egy ismerős hangra lettem figyelmes.

-Oi Chifuyu! bocs hogy rám kellett  várnod.-szólalt meg a fekete hajú srác, akinek segítettem.

-Menj innen! Ez nem egy könyv amibe bele éled magad!- mordultam rá, ahogy éreztem a szorítás enyhülését. Amire ezeket ki mondtam, már őt is elkezdte ráncigálni.. nem más, mint a legmagasabb férfi.

-Kösz.. sikerült befejeznem a levelet!--mondta magához képest kedvesen, majd egy szempillantás alatt annyit vettem észre, hogy a bandavezér feje a falba van, ami megrepedt. 

A többi idegen csak nézett rá, ahogy én is.. úristen.. ez tényleg megtörtént..? 

Ahogy el engedtek a kezek, a megmentőm háta mögé mentem. 

-Mégis.. ki vagy te..?-szólalt meg az egyik.

-Tokyo Manji Ganks.. Első osztag kapitánya..- közbe le vette a szemüvegét, ezért feltűnt barna szeme.. majd a haját kiengedte, így a vállára omlott fekete dús.. bozontja.

-Baji Keisuke!-mondta egy vigyorral a száján.

Mi...? Ez.. a nyomi..?? Meglepődtem..Nem néztem volna ki belőle.

-Egy dolgot jegyezettek meg.. ha egy barátomnak baja esik.. le vadászunk titeket egyesével..!-mondta komolyan morgósan, ahogy felém mutatott.

-Ő.. a barátom.! Na takarodjatok a szemem elől!-kiabált rájuk, amire félelemmel az arcukon már ott se voltak. 

 Csak álltam ott és néztem ki a fejemből. Megvédett.. Nem jutottam szóhoz..

-Chifuju..-szólalt meg hirtelen.

-I..igen..?- válaszoltam, még mindig lesokkolva.

-Itt lakok a közelben..Szereted a Peyang Yakisobat? -nézett rám, majd utána a házra. 

-Itt lakok a földszinten-folytatta.

-Szeretem.. ne már..! Én meg az ötödiken.-válaszoltam vissza térve a földre. 

-Gengszter létedre.. nem megy a verekedés..?-kérdezte egy vigyorral. 

-Fogd be !... Előnyt adtam nekik -helyeseltem. Erre csak egy kacsacsőrt mutatott kifigurázás révén. Felmentünk hozzá, és elfeleztük az utolsó sült tésztát. Életemben először.. Követni akartam egy embert, és csodálni kezdtem.. nem mást.. mint Baji..-sant.

Ez volt az a nap.. ahonnan minden kezdődött...