Ahogy feküdtem az ágyon, rohangálást hallottam végig. Talán foltos annyire megkedvelte a társát. Bár...mind a ketten kandúrok... remélem nem lesz velük gond.
Egyszer csak a hasamra ugrott a fekete cicus.
-Nem is adtam neked nevet még- töröltem le a kis bajuszáról a tejet, amire csak szemezett velem. Olyan szép... barna.. megfájdítja a szívem maradék darabjait is.
-Uraság?-kérdeztem, mintha vártam volna a megerősítést, ahogy simogatni kezdtem a fejét. Amint érezte a kényeztetést, elfeküdt meztelen felső testemen.
-Talán béna név...Baji-san..biztos hogy valami menő nevet adna neked...-sóhajtottam, ahogy a plafonra néztem.
Erre csak a nyakamnál éreztem a puha szőrét, ami meglepően kellemes volt.
Megadóan hagytam magam, hogy el nyújtózzon rajtam.
-Mit szólnál... a kis ördöghöz? passzolna a bundádhoz-erre csak nyávogott egyet, amit igennek vettem.
A mai naptól kezdve, az életem.. magányos lett.. két vígasz társammal, Foltossal és a kis Ördöggel.
Este meg el indultam a gyűlésre. Nehezemre esett, azon a motoron utazni.. amit tőle kaptam.. de.. ez egy olyan kincs ..amit nekem hagyott.. ha már saját magát el taszította tőlem..
Oda érve a szokásos helyemre álltam.. bár teljesen hiány érzetem volt... nem, nem azért amiért múltkor! Most hagytam a két kis kedvencemnek vacsorát.
Amikor már majdnem mindenki oda ért, Mikey fel hívott a lépcső tetejére magához.
-Készen állsz?-kérdezte tőlem, amire csak bólogattam.
Nem.. nem akarok magam mellé senkit... de a szavamat se szegem meg.
-Mindenki maradjon csöndben! A gyűlést megkezdjük!- hallatszott Draken mély hangja, ahogy a terep is visszhangzott tőle.
A férfiak elhalkultak, és újra.. az a számomra..bizonyos fájdalmas.."üres" csend keletkezett.
-Mindenki tudja mi történt... Sajnálatos módon elvesztettük az egyik... alapító tagot..-kezdett bele a vezetőnk, amire csak le hajtottam a fejem.
-De viszont... ezzel a fájdalommal kell tovább lépnünk, és erőt kovácsolni belőle! A Valhala leggyőzésével, pedig össze olvasztjuk a Tomannal! - ekkor Hanma lépett mellé, mint új szövetséges.
-Most pedig.. fel szólítom az első osztagvezető helyettesét.. Chifuyu! Lépj elő!- szólt, amire a másik oldalára álltam.. Ekkor pillantottam mega tömegben Takemitchyt is.
-Én... Nem szándékozom maradni! -kezdtem bele határozottan, fel emelt fejjel.
-Az osztagvezetőm halála után, számomra értelmetlenné vált a maradásom..-ekkor Draken csak rám pillantott, ahogy Mikey is.
-De...!- folytattam.
-Vezérünk engedelmével, kaptam egy olyan ajánlatott, amit meg kell ragadjak, ahhoz, hogy a tervemet véghez vigyem! Ezért.. addig maradok amíg ezt meg nem valósítom.. ehhez..-itt el halkultam.
-Aki érdemes, és ki érdemelte azt, hogy segítsek neki.. és továbbá itt tudjak maradni köztetek..mint osztag vezető helyettes.. és el tudjam végezni a vele járó dolgaimat az oldalán.. az nem más... mint.. Hanagaki Takemitchy!- zengte be a hangom a szentélyt.
-Fáradj ide! Ezennel ki jelentem.. hogy az első osztag vezetője.. Hanagaki Takemitchy!-szólt Mikey rögtön utánam.
Szerencsétlen szövetségesem, megvolt döbbenve..
A be jelentés után csak oda jött hozzám.
-Chifuyu..nem tudom elmondani.. hogy..-ekkor félbe szakítottam.
-Melletted leszek.. a végsőkig.. osztagvezető..!-mondtam amire el sírta magát.
ESTÁS LEYENDO
A kezdetektől...
De TodoBaji x Chifuyu story YAOI/ Tokyo revengers / fan írás/ Spoilert tartalmazhat, illetve 18+ jeleneteket (bár még nem döntöttem el.. Nézzétek el a hibákat, ez az első történetem..:D