A kezdetektől...

Kétely

-Nyisd ki inkább az ajtót.. be fagy a seggem..-mordulta ahogy csak egy ingbe volt, amibe a mai nap is láttam a suliban. A fehér felső ruházatán észre vettem hogy csupa por.

-Mivan a lakásoddal...?-tértem magamhoz, de azért haragudtam rá kissé a pofon miatt.

-Nincs meg a kulcsom..Szóval, ma is nálad alszom.-mondta úgy mint ha természetes dolog lenne, amire felvontam a szemöldököm.

Velem biztos baj van..  Lassan oda sétáltam , amire félre állt, ezért ki nyitottam az ajtót és az első mozdulata az volt, hogy a kanapéra dölt. Ha... együtt élnénk... akkor ez egy remek kezdeményezési alkalom lenne a...akarom mondani.. a film nézéshez!

Ahogy megvilágitotta a lámpa a ruháját, észre vettem hogy még szakadt is. Talán.. verekedett...?

-Éhen halok.. mondd hogy van nálad kaja...!-nézett fel rám, amire felvontam a szemöldököm.

-Nem vagyok... vörös kereszt... -mondtam ahogy keresztbe tettem a kezem morcosan rá nézve. Ekkor hirtelen fel pattant és felém indult, amire inkább be csuktam a szemem, kissé össze huzott arc kifejezéssel, hogy ha megint kapok egyet, akkor elviseljem.

-Mitől lila az arcod? -kérdezte, komoly hangnemmel, ahogy az államnál fogva félre fordította a fejemet hogy jobban lássa. El se kezd! Vedd le rólam a kezed! Mert a végén csak jobban... kelted bennem .. a lehetetlenséget..

Biztos.. Kazutora okozta..

-El estem! -mondtam ahogy félre néztem, és reménykedtem hogy nem veszi észre hogy az arcom pirul. Ahhh! Ég a fejem!

-Ennyire figyelmetlen vagy?- kérdezte ahogy a kanapéra rántott, és elém állt és le hajolt hozzám, így egy szinten volt az arcunk, és a szemembe nézett.

Azok a barna szemek.. elvarázsolnak.. és.. talán... a fantáziámat is fel tüzeli...

-Mit nézzel ennyire...?-szólaltam meg, miközben küzdöttem azzal hogy normálisnak tünjek, de csak közelebb hajolt, és mélyebben a szemembe nézett, amire próbáltam hátrálni, de nem tudtam.

Olyan.. pár másodpercig tarthatott... de azt kívántam hogy bár csak... így maradhatnánk.

-Van egy zöld csík a szemedben! Érdekes.-erre el hajol és elment.

Naaa! Húzd vissza a beled, és smárolj le hamár rám hozod a frászt! Mr Morgó!

Amíg küzdöttem magammal, addigra vissza ért és elkezde kezelni az arcom.

-Mért poros a ruhád és.. szakadt..?-kérdeztem kis habozással.

-Oh... nem fontos..-mondta ahogy annyit vettem észre hogy csatot tett a hajamba.

-A lakásod tele van csattal.. mint egy csajnál!-nevetett

-Kussoljál Shampon reklám! -mondtam morcosan, amire csak nevetett.

Jó... talán így... nem is haragszom rá... de most..

-Mért kaptam azt a pofont délután?-kérdeztem hirtelen

-Mert egy bunkó paraszt vagy! -válaszolta morcosan, amire fel akart állni és elindulni, de a hosszú hajánál megfogtam és a kanapéra rántottam, így én álltam felette amíg ő velem szemben ült.

-Én...? -mondtam morcosan, amire csak rám nézett lés húzott a szájára egy vigyort.

Legszivesebben nem tudom kifejezni mit csinálnék most veled... Baji..-san...!

Egy morcos tekintettel el sétáltam.

-Naaa! Pedig már azt hittem hogy megmutatod hogy milyen is vagy valójában!-mondta egy vigyorral ahogy pofán dobtam egy párnával és a fürdőbe mentem.

A tükörbe nézve, elvörösödtem, ahogy a csattra néztem. Egyszer... visszakapod ezeket...! Legalábbis.. idővel! Baji-san!