A kezdetektől...

Tigris

-Mit hagytál itt Takemitchy ? -kérdeztem immár jókedvően ahogy az ajtóhoz sétáltam, és ki nyitottam.

-Takemitchy? - hallatszódott a kérdés, amikor megpillantottam egy számomra nem kívánatos személyt..

Mért nem tud.. békén hagyni?

-Mit akarsz...? Mondtam hogy hagyj békén Kazutora..-ekkor már a maradék vidámságom is elszállt, mintha sose lett volna jelen.

-Ki az a Takemitchy?-kérdezte

-A kapitányod... -néztem a szemeibe fagyosan.

Nem volt szándékom be engedni az otthonomba..

A lábbamnál, viszont valami selymes puhaságot éreztem ezért le néztem. A fekete kandúr dörgölözött nekem, majd amikor meglátta az elöttem álló férfit, oda sétált hozzá.

-Oh.. szia szépségem.-ekkor fel vette magához, amire a cica dorombólni kezdett, és az arcához bújni... sose csinált még ilyet...csak nálam.

-Nem is tudtam hogy szereted az állatokat-nézett rám Kazutora, amire csak sóhajtottam és odébb álltam az ajtóból, ekkor be sétált a pasi birodalmamba.

Mintha otthon érezné magát, le hupant a kanapéra, ölébe rakva a macskát.

-Hoznál nekem egy teát? Menta teát egy karika citrommal.-mondta úgy, mint aki egy teázóban lenne.

Ekkor csak mögé sétáltam , és meg pöcköltem a fejét.

-Nem...! Inkább mondd meg hogy mért toltad ide a képed este kilenckor...- mondtam morcosan.

-Már ennyi az idő? Hát beszélni akartam veled, ezért jöttem. -felelte

-Nincs miről..most pedig emeld fel a segged, és távozz..!-mutattam a bejárati ajtóra.

-Tudod... manipuláltak.. és idővel rá kellett jönnöm a börtőnben.. hogy ki ált az egész mögöt..-kezdte el, amire figyeltem.

-Hanma manipulált.. amíg a Valhala tagja voltam.. de.. furán viselkedett végig..és beszélt valakivel telefonon állandóan.. Miútán a Tomannal való csata le zajlot, szintén elő vette a telefonját.. és csak annyit mondott.. "Kazutora elbaszta" - erre csak figyeltem, bár el kerekedett a szemem. Nem önszántából ölte meg...?

-Kivel beszélt..?-tettem fe a kérdést, amire a fejét rázta és a cicát simogatta.

-Nem tudom.. de.. képesek lennénk rá..hogy ki derítsük... együtt... te is ki akarod deríteni hogy ki akarta Baji halálát...ugye..?-nézett rám sárgás szemeivel, amiben komolyságot fedeztem fel.

-Mért segítenék neked...? -kérdeztem, amire csak meglepődöt.

Mért .. mért dolgozzak vele együtt...? Nekem.. egyedül kell mególdanom a problémáimat.. vagy végső esetben.. Takemitchy  segítségével.

-Tessék..? Azt ne mond nekem hogy neked ő nem számított..-kelt fel, és hozzám sétált, de elöttem meg ált.

-Semmi közöd hozzá hogy milyen kapcsolatban voltam Baji-sannal, és hogy fontos volt e nekem- válaszoltam, miközben a szívem majd ki ugrott a helyéről.

Majdnem egyforma magasak.. de...valahogy Kazutora kisugárzása.. másabb.. sokkal.. nem érzek semmi..gyengeséget..

Úgy éreztem magam..mintha be cserkészet volna szemeivel.. mint egy tigris a zsákmányát... talán.. ezért van egy nagymacska a nyakán..

-Van hozzá közöm.. maradjunk ennyiben.. Valamit tuti mondott neked.. hogy mi mért történik..szóval dallolj madárka.-mondta komolyan, amire a falhoz szorított.

Semmi támadható felületet nem hagyott..

-Micsoda?-néztem rá, meglepve, mível erre nem számítottam.

-Te voltál a job keze.. mindent el mondhatott neked.. és ha jól tudom.. több is voltál neki..-mondta morcosan.

Oké... talán ezért voltak jóba..mert mind kettő csupán a pillantásával tudnak ölni..

-Nem tudtam semmiről..!-mondtam komolyan, bár a tekintetem, nem olyan volt mint az ővé. Sárga szemeibe nézve, elkaptam a tekintetem.

Ez meg fog ölni!

Több? Akkor ő tudott mindenről..?

-Ne játszd nekem az ártatlant Chifuyu..-morgott szinte ahogy közelebb hajolt hozzám.

Én...? Teljesen más a személyisége..mint eddig..

-Én.. nem tudok semmit!-ahogy ordítottam szinte a méregtől és az adrenalin lökettől, hamar le döntőttem a padlóra.

Ahogy eldőlt, fölötte tornyusoltam.

-Én nem tudok semmiről!-ordítottam tovább.

-Ha tudtam volna, még mindig élne...! És itt lenne mint kapitány, és... -folytattam tovább, amire a szívem mintha megrándult volna.. újra éreztem a fájdalmat.. és..mint.. a párom..

-Nem csinált volna faszságot..!- mondtam tovább szinte kiabálva.

-És...megtudtam..volna..védeni...!-ekkor az alattam lévő férfi ruhájára csöppent valami.. megint... sírok..?

Túl..sokat vagyok.. a bajtársammal..

Ökölve szorítottam a kezemet, hogy megfizessek azért, amiért le szúrta Baji-sant, de csak Kazutora megenyhült tekintettel rám nézett.

-Csináld..ha könnyebb lesz neked.. nem ütök vissza..-mondta egy halvány mosollyal.

Hagyná.. magát...?

Le téve a kezemet, le akartam róla szálni de csak vissza húzott és magához ölelt.

-Utállak..!-  mondtam szinte könnyezve ahogy megmarkoltam a ruháját, de hagytam hogy magához öleljen