A kezdetektől...

Vissza a jelenbe.

A sírkő elött ülök, jelenleg is, ahogy vissza gondoltam..az elejétől fogva.. a kapcsolatunkra..

Bonyolult volt...nem igaz..?

Fel áldozta magát... a Tomanért... de legfőképpen.. értem..

-Tudtam hogy jó ember voltál.. Baji..-san...-motyogtam a sírnak, amire egy nyávogást hallottam.

Egy fekete kandúr jött oda hozzám, és le ült elém.

-Őrzöd Baji-san.. álmát...?-kérdeztem egy hamis mosollyal, amire csak rám nézett barnás szemeivel, és figyelmes lettem arra..hogy kordult a hasa.

-Nem tudom...hogy foltos...mennyire fog neked örülni.. de..gyere velem haza-simítottam meg a bundáját, amire hozzá  símult a kezemhez, de ekkor valaki megfogta a vállam. Csak fel néztem.

-Hihetetlen..hogy ezt tette... nem igaz?- kérdezte Mikey, ahogy egy csokor virágot rá tett a sírra.

Bólogattam.

-És...mihez kezdesz..? Azt szeretném..hogy ezek után is maradj.. a bandába.. mint családtag..-folytatta.

-Mikey... én..én..nem tudom.. már nincs..ok.. hogy maradjak..-feleltem bizonytalanul.

-Elvesztettem... a kapitányom...-mondtam halkan, le sütött fejjel.

-Gyere.. beszélgessünk- mondta ahogy le vette a kezét a vállamról.

Megfogtam a cicát,aki helyet foglalt a pulcsimba, mint foltos.. elöször.., és egy padhoz sétáltunk, ahova le ültünk.

-Sajnálom..hogy ezt...neked kell át élned..Chifuyu.. de az élet..néha igazságtalan..-kezdte el.

Ne is folytasd... már így is szárazak a szemeim.

-A döntést a kezedbe adom.. De..ha maradsz.. akkor meg engedem...hogy te válasz.. magadnak kapitányt.. mint ahogy Baji tette.. a te esetedben..-mondta rám nézve, de csak szomorúan előre meredtem. Nagy dolognak számított hogy nekem is... meg engedi.. de .. nem tudom értékelni...nekem..csak ő marad.. az egyetlen... vezetőm..

-Nos... hogy döntesz..?-kérdezte.

-Nemtudom.. Nem tudok..senki mást elfogadni.. -ekkor eszembe jutott egy ígéret.

-Takemitchyt.. szeretném magam mellett tudni..mint vezető..

-Mért őt?-kérdezte meglepődve.

-Mert... megérdemli... és az ígéretemet nem szegem meg..-válaszoltam.

-Ahogy szeretnéd.. és erre.. meg adom az engedélyem.. nem fogsz benne csalódni azt garantálom.-mondta kedvesen, amire fel állt a padról.

-Akkor este.. jelentsd be.-mondta ahogy el sétált.

Ezt akarom egyáltalán...?

Egy újabb könnycsepp ment az arcomon, a cica fejére,aki csak fel nézett, és a nyakamhoz dörgölőzött.

-Menjünk haza.. -mondtam amire haza sétáltam.

Amikor be léptem a saját lakásom ajtaján, foltos üdvözölt, és le tettem a kis feketét is.

Elöszőr nézegették egymást, de végűl szaglászni kezdték a másikat.

Igen..végülis...nem költöztem el..

És..mi lett Kazutora sorsa?

Börtönbe került.. de ahogy hallottam...hamarosan szabadul..

Ha ide mer jönni... én esküszöm...hogy meg bánja...!

Le vettem a pulcsimat, majd a pólómat is.

A nyaklánc, ami az utolsó.. ajándék tőle..még mindig hordtam. Amit pedig.. ő adott a lakat medállal.. el tettem.

Még..nem vagyok készen rá... hogy azt is... viseljem.

Adtam a két kis kedvencemnek ételt, utána le döltem az ágyamra, és a plafont néztem, közben a kulcs medálomat piszkáltam.

-Baji..-san el se tudod képzelni...milyen.. üresek.. élküled...a napjaim.. és ridegek..-szólaltam meg fájdalmasan.