A kezdetektől...

Előítélet

A cipelőmnek a vállára raktam a fejem, de csak valami lágy..hangot hallottam..Ez.. csengő..?

-Felébredtél?-kérdezte hirtelen

-Pihenj csak.. mindjárt a lakásodhóz érünk..-mondta kedvesen, amire csak szót fogadtam.

Végül a hátába fúrtam a fejemet, és próbáltam vissza fogni magam, hogy ne kérdezzek semmit, és ne orditsak a fájdalomtól..

Bár...nem tudom hogy mi.. fáj jobban... a zokogó szívem... vagy a a vérző sebeim..

Kicsivel késöb pedig már a lakás ajtómat nyitotta ki, és rögtön az ágyamba rakott le.

Nehezemre esett ki nyitnom a szememet, de ..csak az egyiken láttam.

Ez... az a srác.. aki le támadott a sikátorba...?????

-Hol a kötöző doboz..?-kérdezte, amire rá mutattam a fiókomra.

Kicsit kotorászott, majd amikor megtalálta, fel ültetett az ágyba.

-Próbálj meg nem beszelni jó? -mondta, amire fel fogta a hajamat kis cofba.

-Be van dagadva a fél arcod.. -motyogta halkan.

-Most le szedem az alvadt vért a fejedről.. kicsit csípni fog.. -válaszólta, ahogy el is kezdte a kezelést.

-Mért.. vagy itt...és mért hoztál haza..? Mért segítesz nekem...?- kérdeztem pöszén, amire egy halvány mosolyát vettem észre.

-Ne törődj vele.. itt vagyok, és nem hagylak magadra.-válaszólta Kazutora, ahogy már kötötte be a fél arcom.

-Emlékszel arra, hogy megkérdezted hogy honnan is ismerem Bajit?-kérdezte, amire bólintottam.

-Kis korom óta a barátom. Az egyik legjobb..Legalábbis..eddig ezt gondoltam.-felelte halkan, amire hagytam magam.

Tényleg...Baji..-san... talán ez is része a tervének...?

Amikor végzett le döltem, amire csak a segítőm az ágyam lábához ült a földre, és a hátával támaszkodott az ágynak.

Rosszul gondoltam volna...? Ha annyira gonosz lenne, akkor nem segített volna ..

Egyszer csak újra el aludtam.

Éjszaka közepén újra felkeltem, és valami furcsa érzés fogott el.

Fel néztem, ahogy felültem, és Kazutora még mindig abban a testhelyzetben ült, csukott szemmel... itt maradt...?

Halkan le tettem a lábaimat a padlóra, de ahogy fel akartam állni,akkor az erőm el hagyott ezért rá estem a pihenő fiúra, aki fel riadt.

-Kell valami? Baj van?-ásított, amire bólogattam.

-lafort...!-magyaráztam, amire értelmetlenül nézett rám.

A fenébe a pöszeségbe..!

-Mit akarsz....?

A válaszára elkezdtem öklendezni, ekkor már futott.

-Lavort akartál?- már hozta is amire a róka csak úgy ki szaladt a számon.

Addigra hozott nekem egy pohár vizet, de akkor már az ágyamban feküdtem.

Ki takart, majd a hasamra rakott egy vizes kendőt ahogy az épp arcomra is.

Utána pedig vissza ült a földre a fejét az ágyra rakva és úgí figyelt.. olyan látvány volt...mint egy aggodó kis állat, akkor meg paskoltam a fejét gyengén, mivel erőm se volt.

Talán...félre ismertem