𝙀𝙡𝙧𝙖𝙜𝙖𝙙𝙩𝙖𝙡𝙖𝙠 /𝙋𝙚𝙩𝙚𝙧 𝙋𝙖𝙣/

Part 2/2 ×𝕍𝕚𝕘𝕪é𝕝 𝕞𝕒𝕘𝕒𝕕𝕕𝕒𝕝×

Amint a patakhoz értem,kissé megdöbbentem,hiszen az erdő közepén voltunk,a víz mégis rettentő tiszta volt. A fiú elfordult, és egy fa mögé vonult,tisztes távolságra tőlem; én pedig lassan leöltöztem,kibontottam a hajam, és besétáltam a vízbe. Újabb meglepetés ért,hiszen a hideg évszak ellenére kellemes hőmérsékletű volt.. Ráérősen mostam meg a hajam, és tisztítottam meg testem minden pontját. Mikor végeztem épp kérni szerettem volna egy törülközőt, ám minden a mellettem lévő fatörzsön volt,ahogy azt a furcsa fiú említette, bár a nevét még mindig nem tudom. Lassan szárítkoztam meg, és fésültem ki a hajam; majd a kikészített ruhát magamra vettem. Egy egész szép térd alá érő hófehér ruhát kaptam,kissé mély szív alakú dekoltázzsal,ami tökéletesen ment a világos bőrömhöz. Nagyon tetszett. Szerencsére az ujja hosszú volt, így egyáltalán nem fáztam. Kaptam egy egyszerű fekete topánkát is,ami egészen hasonlított a régire,amit kicsit sem bántam. Nagyon elnyerte tetszésem az új viselet,kiskorom óta nem hordtam ilyen szép ruhát.
Amíg magamban gyönyörködtem, és öltöztem,a hajam majdcsak megszáradt;majd úgy döntöttem kiengedve hagyom kivételesen. Göndör fürtjeim óvatosan omlottak vállamra.

Gondolkodtam,hogy merre kellene keresnem a kis vöröskét,de szerencsére pár lépést téve hamar megtaláltam egy fa tövében ücsörögve.
-Szia,mehetünk is akár..- szólítottam meg halkan.
A szeplős rám meresztette kék szemeit,majd megköszörülve torkát, bólintott és elindult előttem. Ahogy sétáltunk, a távolból hallottam, hogy valaki egy pánsípon zenél,csoda szép hangja volt. Kellemes érzést nyújtott.
-Milyen szép zene..-suttogtam megbabonázva.
-Hallod?-nézett rám kíváncsian a mellettem sétáló.
-Persze, miért?
-Akkor itt a helyed..-vetett rám egy békés mosolyt,majd ráeszméltem,hogy oda is értünk.
Egy tábortűz hányta lángjait közepén,körötte pedig rengeteg fiú táncolt. A furcsa fiútól jött a csodás dallam,mosolyogva fújta a sípot és nézte a boldog embereket. Ám amikor megérkeztünk szinte megfagyott a levegő,abbahagyta a hangszeren való játékot, és rám emelte tekintetét.

-Pan!Meghoztam..-adott helyzetjelentést a szeplős, majd ellépett mellőlem, és két társa mellé ült le,majd gitározni és dobolni kezdtek,hogy folytatódhasson a mulatság.
Egyedül ott állva a furcsa fiú előtt,akinek ezek szerint valószínűleg a neve Pan, egészen védtelennek éreztem magam.Nem mertem mozdulni..Csak nézett engem, én pedig őt, és már teljesen zavarban voltam;amikor megszólalt:
-Gyere ide Lisa!
Óvatosan lépkedtem felé,várva, hátha elkerülöm ezt a beszélgetést,talán útközben elkap egy farkas,vagy ilyesmi.. De nem történt meg. Lassan,megigazítva a ruhám ültem le mellé a koszos fadarabra,majd az ujjaim morzsolva vártam mit szeretne tőlem.
-Pan vagyok,Peter Pan- emelte rám tekintetét, és újabban farkasszemet néztünk.
-Az én nevem pedig tudod,Pan..
-Igen,Lissa..-formálta a szavakat édesen,- Tudod, lány még nem tartózkodott ezen a szigeten-sóhajtott egyet- Különleges vagy.Nem értem miért hozott el az árnyékom,hiszen akárhány lány próbált idekerülni,nem sikerült nekik. Valóban nem értem. Viszont,- váltott keményebb hangnemre, amitől kissé összerezzentem,- Neked is ki kell venned a részed a munkából,vadászni fogsz. Vagy éppen amilyen munka jut neked. Holnap kapsz melegebb és jobban védő öltözetet, hogy vadászni tudj menni. Jacob és Wilhelm veled tart,na és persze Norman.. Ők profik, még ha nem is tűnnek annak- eresztett el egy pimasz mosolyt.
-Rendben..
-Mondd Lisa,hallottad a pánsípot?
-Igen, nagyon szép volt, igazán tetszett..
-Értem- bólintott, majd ridegen folytatta mondandóját,- Menj lefeküdni ha akarsz,ott szemben a barlangban vannak matracok, feküdj le az egyikre és aludj. Én megyek..-állt fel,majd el is tűnt.
Mit csinálhattam rosszul? Megharagudott? Nem mondtam sértő dolgot. De úgy véltem megfogadom a tanácsot, és lefekszem. A matrac kemény volt,de nem egészen kényelmetlen. Rögtön el is nyomott az álom...

•𝙋𝙖𝙣 𝙨𝙯𝙚𝙢𝙨𝙯ö𝙜𝙚•

Ennél furcsábban még nem éreztem magam,mint a mai nap.Ez a lány megőrjített..Mindig is kemény voltam és rideg,de ma valahogy megenyhült a szívem, és rendkívül kedvesen beszélgettem vele. Egy nap, és kifordulok önmagamból, hihetetlen..
Amikor először megláttam, már elvesztem a gyönyörű tekintetében, megbabonázott,ahogyan rám emelte szemeit,amikben zavartság és félelem csillogott. Láttam a szakadt ruháit, és hirtelen elfogott a sajnálat,hiszen ő sokkal rosszabb állapotban került ide, mint bármelyik más elveszett fiú; arca koszos volt, haját pedig egybefogta egy kendővel,cipője elhasználtságról árulkodott. Szerettem volna őt tisztán és ragyogóan látni.
Elküldtem  fürdeni,majd varázsoltam neki ruhát is. Önzőség volt tőlem, dehát mégis férfiból vagyok; majd meg vesztem,hogy láthassam abban a hófehér ruhában amit adtam neki, tudtam,hogy csodásan fog állni rajta.Szinte lelki szemeim előtt láttam őt..

Amikor megjelent a táborban, még a lélegzetem is elállt..A gyönyörű idomai,a ragyogó vörös fürtjei.. Nem,nem szabad erre gondolnom, ő is csak egy elveszett gyerek,mint mindenki más, csupán azért volt érdekes számomra mert nőből van. Igen,csak hirtelen megzavarodtam..

Amikor beszélgettünk különlegesen éreztem magam,nem olyan volt mint amikor a fiúkkal beszéltem.. Ám muszáj elterelnem a figyelmem,nem köthet érzelem egy elveszett lányhoz.. Ráadásul most ismertem meg, elég korai lenne. Emellett nekem az a dolgom,hogy megvédjem őt,nem az, hogy beleszeressek. Muszáj elküldenem őt vadászni,ha nem akarom,hogy a közelemben legyen.. Ráadásul tanul egy kis önvédelmet is.

Ezekkel a gondolatokkal a fejemben  nyomott el az álom a fa tetején, miközben megvártam,hogy az utolsó elveszett fiú is álomra hajtsa a fejét.